Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. vizsgálati eredményekkel is találkozunk, hogy véletlenül egy másik zsidó kollégája lökte meg ezt a szegény zsidó hallgatónőt. (Fábián Béla: Meglökték azt is, erre ő rálökődött!) Ez olyan új modern történeti átértékelése a Kinizsi-íéle elméletnek, amikor Kinizsi szájába vette a törököt és azzal verte agyon a többi ellenfelet. Különben is ebben az egész eseménysorozatban ez, a történelmi átértékelés nagyon is mutatkozik. (Jánossy Gábor: Tudományos alapon!) Ugyanis akkor, amikor a kormánypárt es a konzervatív sajtó megállapítja az első napon azt, hogy mi történt, iassan-lasson egészen átértékelődnek a dolgok és kiderül, hogy mindaz az esemény, ami történt, nem is történt meg, éppen csak a lapok hasábjain mutatkozik ilyen borzalmasan. Ezek után most már kíváncsi vagyok, hogy annak a szigorú vizsgálatnak, amelyet méltóztattak lefolytatni, mi lesz az eredménye? (Andaházi-Kasnya Béla: Napidíj! — 3*énk derültség.) De egyet még meg kell említenem, ami leginkább felháborítja mindnyájunk gondolkozását. Méltóztassék megszüntetni az egyetemeken azt az állapotot, hogy az utolsó padsorba kényszerítenek egyetemi hallgatókat, embertelen, méltóságukat megalázó módon, mintha megfertőzöttek volnának, mintha a ghettó bélyegét rájuk sütnék. Ezt nem tűrheti egyetlen kultúrember, de egyetlenegy önérzetes ember sem ebben az országban. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Pakots József: Ezek ellen a jelenségek ellen szólalok fel és várom a miniszter úr határozóit és gyors intézkedését. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ha szólni senki nem kíván, a napirendi vitát bezárom. A kultuszminiszter úr kíván szólani. __ Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Pakots képviselő úr a debreceni verekedések kapcsán jóformán ugyanazt a kérdést intézte hozzám, mint néhány héttel ezelőtt Gál Jenő t. képviselőtársam. Válaszom most sem lehet más, mint akkor volt. Bármennyire hangsúlyozzák is az urak, hogy a törvénytisztelet csak azon az oldalon van meg, (Rassay Károly: Milyen oldalon?) Rassay képviselő úr oldalán... (Rassay Károly: Ezt nem hangsúlyozta senki!) Törvénytiszteletről beszéltek az urak és igazságról. En is a törvénytisztelet és az igazság álláspontján állok (Rassay Károly: Nagyon örülök!) és bármennyire helytelenítik is, feltétlenül be is tartom. (Rassay Károly: Sőt ezt kérjük! — Fábián Béla: Ez az egyetlen kérésünk! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Négy héttel ezelőtt kijelentettem itt a Házban, hogy minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy az egyetem bármely polgárát a tanulás szabadságában megakadályozza s amely az egyetemen a fegyelmi rendet megbontja, elítélek, megtorlók és megakadályozok. (Fábián Béla: Sok sikere volt ezzel a kijelentéssel!) Nagyon sok sikerem volt, mert sikerült az akkori összes mozgalmakat elfojtanom. A debreceni esetben ugyanez történt. A törvényadta lehetőségek határai között megindíttattam a vizsgálatot. Mindaddig nem vagyok hajlandó beleavatkozni az egyetemi autonómiába, amíg az egyetemi tanácsok nem bitese 1932 november 29-én, kedden. 461 zonyulnak képteleneknek a rend fenntartására. Ennélfogva az egyetemi tanácsokat hívtam fel a rend helyreállítására. Debrecenben is ez történt. Az első incidens alkalmával a rektor megindította a vizsgálatot (Fábián Béla: Rugonfalvi Kiss István!) Igen, Rugonfalvi Kiss István! Nem tudom, mi kifogása van ellene a képviselő úrnak! (Magyar Pál: Kirugomfalvi! — Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék tartózkodni távollévő személyek megsértésétől. (Magyar Pál: Mi a sértés? — Szakács Andor: Nagyon jeles történetíró. — Zaj.) Méltóztassék folytatni beszédét. (Zaj.) Hómann Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En várhatok. (Halljuk! Halljuk!) Rugonfalvi Kiss István rektor megindította a fegyelmi eljárást és egyidejűleg, amikor úgy látta, hogy saját hatáskörében nem tudja a rendet teljesen fenntartani, igénybe vette a rendőrség segítségét is. A rendőrség szintén megindította a hozzákerült összes ügyekben az eljárást. Az egyetem részéről nem rugonfalvi Kiss István, hanem az egész egyetemi tanács végzi a vizsgálatot, a rendőrség részéről pedig Sághi rendortánácsos, akinek 1928-ban a debreceni zsidóság külön köszönetet mondott az ügyek pártatlan elintézéséért. (Szeder Ferenc: Őrület az egész numerus clausus. — Halljuk Halljuk!) Arra is rá fogok térni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A vizsgálat tehát abban a keretben, amely törvényesen lehetséges, megindult és folyamatban van. De nem elégedtem meg ezzel. Amikor híre jött, hogy a zavargások tartanak, a miniszterelnök úrral egyetértésben kiadtam egy nyilatkozatot, hogy amennyiben 24 óra alatt a rend nem áll helyre, az egyetemet bezárjuk (Helyeslés.) a vizsgálat lefolytatásáig. A rend helyreállt, másnap reggel megszűntek a zavargások, ennélfogva nem került sor az egyetem bezárására, ami a diákság kárára lett volna, félévet veszthettek volna, mert most folynak a döntő kollokviumok. Miután ezek az itézkedések megtörténtek, Szily államtitkárt kiküldtem Debrecenbe az ügynek a helyszínen való tanulmányozása végett. Az államtitkár úr tegnap megér-ezett és referált bizonyos körülményekről. A vizsgálat azonban még befejezést nem nyervén, a részletekről ma még nem adhatok tájékoztatást a Háznak. Szükségesnek tartom azonban már most is kejelenteni, hogy ezeknek a verekedéseknek kezdete ugyanaz volt, ami az ilyen egyetemi összeütközések megindulása szokott lenni, amióta egyetemek vannak. Egy kisebb összeütközésből keletkezett, azután szélesebb térre (Szeder Ferenc: Nagyobb összeütközésekre!) ment át és állandó jellegű izgalommá változott. Keressük ennek okait mélyebben. (Egy hang a baloldalon: A szervezetek!) Nem a szervezetek, hadern sokkal mélyrehatóbb okok vannak. (Hódossy Gedeon: Elsősorban a numerus clausus kijátszása. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A vizsgálat eredményei szerint az egyetemi diákszervezetek, amelyeket rendszerint ezekkel az ügyekkel kapcsolatban támadni szoktak, távol állottak ezeknek a mozgalmaknak a megindításától. A diákszervezeteknek voltak egyes tagjai, akik bent voltak ilyen összeütközésekben, de a zavart okozók túlnyomórészt a szervezeteken kívül állók köréből kerültek ki. (Fábián Béla: Nem is voltak egyetemi hallgatók!) Voltak nlvanok is. akik nem voltak egyetemi hallgatók, (Fábián Béla: Mondom! Pedig