Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

Az országgyűlés képviselőházának 117. ülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. 37 hogy a Ház összehívására vonatkozó kérelmet miért nyújtották be a múlt héten a Ház elnökéhez. T. képviselőtársam indokolásul a mezőcsáti választás egyes eseményeit, sorozatos eseményeit hozta fel. Legyen szabad mindjárt kijelentenem, hogy én az általa felhozott incidensekre kitérni nem fogok, nem is tartom az én feladatomnak és az én hatáskörömbe tartozónak annak elbírálását, hogy ezen incidensek megtörténtek vagy nem. Abban az egyben teljesen osztozom az előttem szólott t. képviselőtársam felfogásában, hogy a törvénytelenségek megtorlása, az izgatás fennforgásának megállapítása a független magyar bíróságra tartozik. (Ügy van ! Úgy van!) Ez áll minden irányban ; bármely oldalról történt volna valami és bármely oldal ellen szóljanak esetleg ilyen vádak. Én nem akarok annak vizsgálatába belemenni, hogy ezek a törvénytelenségek megtörténtek-e vagy nem, de azt hiszem, hogy éppen Ulain t. .képviselőtársamnak teljes megnyugvással kell a választási kérdésekben a független magyar bíróság ítéletét fogadnia, (Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) hiszen mandátumát is a független magyar bíróság ítélete alapján nyerte el. (Buchinger Manó : Nem fognak főszolgabírákat statárium elé állítani, abban egészen biztosak lehetünk ! — Zaj.) Ezzel tulaj donképen felszólalásomnak további tárgya alig is volna, mert a Ház ^összehívását az, hogy egyes állítólagos választási atrocitások történtek-e vagy nem (Fglkiáltások balfelől: Történtek!) szerény nézetem szerint valóban nem igen indokolja s a Ház együttartását és azt, hogy a Ház ezekkel a kérdésekkel, amelyeknek végleges, pártatlan és elfogulatlan elintézése úgy sem tartozhatik a Ház elé, foglalkozzék, azt hiszem, valóban nem teszi célszerűvé. (Propper Sándor : A választójoggal kell foglalkozni !) T. képviselőtársam felszólalását azzal végezte, hogy a titkos választójogot mint pártjának és az ellenzéknek kívánságát felhozza. (Friedrich István : Benn van a programmban, úgy-e 1) T. képviselőtársaim, egy ilyen hirtelen, mondhatnám, ötletszerűleg összehívott gyűlésen erről a nagy horderejű kérdésről jelenleg nyilatkozni nem vagyok hajlandó (Élénk helyeslés jobb felől.) és annak az időpontnak megállapítását, amikor az erre vonatkozó javaslattal a Ház elé fog a kormány lépni, magamnak tartom fenn. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnëk: T. Képviselőház ! Gr. Hunyady Ferenc, Dinich Ödön, Musa István és Kóródi Katona János képviselő urak a házszabályok 103. §-ának 2. bekezdésére való utalással mentelmi joguk megsértését kívánják bejelenteni. A szót a képviselő uraknak megadom és így elsősorban gr. Hunyady Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Hunyady Ferenc : T. Képviselőház ! Van szerencsém bejelenteni, hogy a magyar királyi csendőrség 1932 augusztus hó 21-én este 6 órától egészen 12 óráig mentelmi jogomat folyamatosan megsértette. Tekintettel arra, hogy a mentelmi jogom megsértését megelőző incidens különböző fórumok előtt elbírálás tárgyát képezi, nem tartom ildomosnak a tényállást a nyilvánosság előtt elmondani. Csupán azt kérem, hogy a t. Ház illetékes bizottsága által vizsgáltassa meg, vájjon mentelmi jogom megsértetett-e, vagy nem. Csupán egy tény kiemelésére szorítkozom, arra, hogy nem áll meg a kormánysajtónak az a beállítása, mintha a csendőrség saját érdekemben csupán védelmébe vett volna. Több képviselőtársam tanúbizonysága által a mentelmi bizottság előtt bizonyítani fogom, hogy a letartóztatás és a letartóztatás végén a szabadlábrahelyezés formailag megtörtént. Mentelmi jogom megsértésének bejelentését méltóztassék tudomásul venni. Elnök: Dinich Ödön képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Augusztus hó 21-én Tiszakeszi községben, amikor Purgly miniszter úr programmbeszédét elmondotta, utána körülbelül egy órával értem jöttek a Tiszapartra és arra hívták fel figyelmemet, hogy már megkezdődött nyilvánosan az itatás. Elmentem arra a helyre, ahol az itatás tényleg folyamatban volt és azt tapasztaltam, hogy egy kéthektoliteres hordóból — mint később kiderült, ennyi volt a tartalma — gummicsövön szívták át a bort demizsonokba, és ezek a kortesgazdák demizsonokban szállították tovább ezeket az itatásra szánt kortesanyagokat, amelyekből természetesen a helyszínén maguk is ittak. Konstatálom azt is, hogy ennél az itatásnál és borszállításnál, bortovábbadásnál jelenvolt vitéz Bodnár, a község főjegyzője, jelenvolt Papp László főszolgabíró (Peyer Károly: Az volt a borgazda!) és vitéz Hajdú Béla községi irnok. Amikor odamentem, üdvözöltem a főjegyző urat. A főjegyző úr keserű arccal válaszolt és azt mondotta: már nem is vagyok itt. A főszolgabíró is sietve eltávozott. Ott maradt vitéz Hajdú Béla községi irnok, aki a többiek hallatára — természetesen nemcsak egyedül voltam ott, hanem 8—9 olyan tanúval, akiknek tanúbizonysága annakidején a bíróság előtt állításaimat száz százalékig igazolni fogja — az ott félrészegen hadonászó embernek azt mondotta : emberek, fogjatok követ, fogjatok dorongot és üssétek le azt az embert ! (Mojzes János : Nagy vitézség ! — Egy hang jobbfelől: Részeg volt!) Nem volt részeg, teljesen józan volt. (Bessenyey Zénó : Ki volt részeg? Tisztázzuk! — Zaj a jobboldalon.) T. képviselő urak, miért olyan borzasztó dolog ez? Nem látják be az urak, hogy amikor valakinek a mentelmi jogáról van szó, az egyformán szent valamennyiünknek, azt meg kell védeni ? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak tehát türelemmel végighallgatni. Szóval vitéz Hajdú Béla nem volt berúgva, hanem a többieket, akik félig berúgott állapotban voltak, ő itatta, ő rendelkezett a bor elosztásánál és miután már a főszolgabíró és a főjegyző onnan eltávoztak, ő biztatta az embereket arra, hogy engem verjenek agyon. Csendőrökért küldöttem. Az első csendörjárőrt (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Papp László főszolgabíró leparancsolta, hogy ne jöjjenek oda. Akkor ügyvédet küldtem egy másik járőrére. A másik járőr megjelent, mégpedig Lukács Imre helybeli tiszthelyettes parancsnoksága alatt — éppen képviselőtársam is kitért rá — aki azt mondotta, amikor panaszt tettem neki: kérem képviselő úr, ne tessék odamenni, félig berúgott emberek, ha verekedésre kerül a sor, nem tudom kit lövök agyon, nem tudom kit szúrok agyon. (Usetty Béla: Ebben igaza van! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Igazán jellemző! — Rassay Károly: Szégyen gyalázat! — Hegymegi Kiss Pál: Szóval szabad etetni, itatni! Tauffer Gábor: Ki az a bölcs ember? Még egy mandátumot neki! — Usetty Béla: Meglesz! — Zaj.) Én tehát t. Ház bejelentem mentelmi jogomnak súlyos megsértését. A másik jogsérelem rajtam a választás napján esett, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) még pedig akkor, amikor konstatálom azt, amit különben az itt jelenlevő túloldali képviselőtársaim is konstatálhattak, hogy igenis, amíg a túloldali képviselő uraknak szabad bemenetelük volt a községháza épületébe... (Fáy István: Ez nem áll! Bocsána-