Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

Az országgyűlés képviselőházának 117. ülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. 37 hogy a Ház összehívására vonatkozó kérelmet miért nyújtották be a múlt héten a Ház elnöké­hez. T. képviselőtársam indokolásul a mezőcsáti választás egyes eseményeit, sorozatos esemé­nyeit hozta fel. Legyen szabad mindjárt kijelentenem, hogy én az általa felhozott inci­densekre kitérni nem fogok, nem is tartom az én feladatomnak és az én hatáskörömbe tartozó­nak annak elbírálását, hogy ezen incidensek meg­történtek vagy nem. Abban az egyben teljesen osztozom az előttem szólott t. képviselőtársam felfogásában, hogy a törvénytelenségek megtor­lása, az izgatás fennforgásának megállapítása a független magyar bíróságra tartozik. (Ügy van ! Úgy van!) Ez áll minden irányban ; bármely ol­dalról történt volna valami és bármely oldal ellen szóljanak esetleg ilyen vádak. Én nem akarok annak vizsgálatába belemenni, hogy ezek a tör­vénytelenségek megtörténtek-e vagy nem, de azt hiszem, hogy éppen Ulain t. .képviselőtársamnak teljes megnyugvással kell a választási kérdések­ben a független magyar bíróság ítéletét fogadnia, (Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) hiszen man­dátumát is a független magyar bíróság ítélete alapján nyerte el. (Buchinger Manó : Nem fog­nak főszolgabírákat statárium elé állítani, abban egészen biztosak lehetünk ! — Zaj.) Ezzel tulaj donképen felszólalásomnak további tárgya alig is volna, mert a Ház ^összehívását az, hogy egyes állítólagos választási atrocitások történtek-e vagy nem (Fglkiáltások balfelől: Tör­téntek!) szerény nézetem szerint valóban nem igen indokolja s a Ház együttartását és azt, hogy a Ház ezekkel a kérdésekkel, amelyeknek végle­ges, pártatlan és elfogulatlan elintézése úgy sem tartozhatik a Ház elé, foglalkozzék, azt hiszem, valóban nem teszi célszerűvé. (Propper Sándor : A választójoggal kell foglalkozni !) T. képviselő­társam felszólalását azzal végezte, hogy a titkos választójogot mint pártjának és az ellenzéknek kívánságát felhozza. (Friedrich István : Benn van a programmban, úgy-e 1) T. képviselőtársaim, egy ilyen hirtelen, mondhatnám, ötletszerűleg összehívott gyűlésen erről a nagy horderejű kér­désről jelenleg nyilatkozni nem vagyok hajlandó (Élénk helyeslés jobb felől.) és annak az időpont­nak megállapítását, amikor az erre vonatkozó javaslattal a Ház elé fog a kormány lépni, ma­gamnak tartom fenn. (Helyeslés és taps a jobb­oldalon és a középen.) Elnëk: T. Képviselőház ! Gr. Hunyady Ferenc, Dinich Ödön, Musa István és Kóródi Katona János képviselő urak a házszabályok 103. §-ának 2. bekezdésére való utalással mentelmi joguk meg­sértését kívánják bejelenteni. A szót a képviselő uraknak megadom és így elsősorban gr. Hunyady Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Hunyady Ferenc : T. Képviselőház ! Van szerencsém bejelenteni, hogy a magyar királyi csendőrség 1932 augusztus hó 21-én este 6 órától egészen 12 óráig mentelmi jogomat folyamatosan megsértette. Tekintettel arra, hogy a mentelmi jogom megsértését megelőző incidens különböző fórumok előtt elbírálás tárgyát képezi, nem tartom ildo­mosnak a tényállást a nyilvánosság előtt elmon­dani. Csupán azt kérem, hogy a t. Ház illetékes bizottsága által vizsgáltassa meg, vájjon mentelmi jogom megsértetett-e, vagy nem. Csupán egy tény kiemelésére szorítkozom, arra, hogy nem áll meg a kormánysajtónak az a beállítása, mintha a csendőrség saját érdekemben csupán védelmébe vett volna. Több képviselőtár­sam tanúbizonysága által a mentelmi bizottság előtt bizonyítani fogom, hogy a letartóztatás és a letartóztatás végén a szabadlábrahelyezés for­mailag megtörtént. Mentelmi jogom megsértésének bejelentését méltóztassék tudomásul venni. Elnök: Dinich Ödön képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Augusztus hó 21-én Tiszakeszi községben, amikor Purgly mi­niszter úr programmbeszédét elmondotta, utána körülbelül egy órával értem jöttek a Tiszapartra és arra hívták fel figyelmemet, hogy már meg­kezdődött nyilvánosan az itatás. Elmentem arra a helyre, ahol az itatás tényleg folyamatban volt és azt tapasztaltam, hogy egy kéthektoliteres hordóból — mint később kiderült, ennyi volt a tartalma — gummicsövön szívták át a bort demi­zsonokba, és ezek a kortesgazdák demizsonokban szállították tovább ezeket az itatásra szánt kortes­anyagokat, amelyekből természetesen a helyszínén maguk is ittak. Konstatálom azt is, hogy ennél az itatásnál és borszállításnál, bortovábbadásnál jelenvolt vitéz Bodnár, a község főjegyzője, jelenvolt Papp László főszolgabíró (Peyer Károly: Az volt a borgazda!) és vitéz Hajdú Béla községi irnok. Amikor odamentem, üdvözöltem a főjegyző urat. A főjegyző úr keserű arccal válaszolt és azt mon­dotta: már nem is vagyok itt. A főszolgabíró is sietve eltávozott. Ott maradt vitéz Hajdú Béla községi irnok, aki a többiek hallatára — termé­szetesen nemcsak egyedül voltam ott, hanem 8—9 olyan tanúval, akiknek tanúbizonysága an­nakidején a bíróság előtt állításaimat száz száza­lékig igazolni fogja — az ott félrészegen hado­nászó embernek azt mondotta : emberek, fogjatok követ, fogjatok dorongot és üssétek le azt az embert ! (Mojzes János : Nagy vitézség ! — Egy hang jobbfelől: Részeg volt!) Nem volt részeg, teljesen józan volt. (Bessenyey Zénó : Ki volt részeg? Tisztázzuk! — Zaj a jobboldalon.) T. kép­viselő urak, miért olyan borzasztó dolog ez? Nem látják be az urak, hogy amikor valakinek a men­telmi jogáról van szó, az egyformán szent vala­mennyiünknek, azt meg kell védeni ? (Zaj. Hall­juk! Halljuk!) Méltóztassanak tehát türelemmel végighallgatni. Szóval vitéz Hajdú Béla nem volt berúgva, hanem a többieket, akik félig berúgott állapotban voltak, ő itatta, ő rendelkezett a bor elosztásánál és miután már a főszolgabíró és a főjegyző onnan eltávoztak, ő biztatta az embereket arra, hogy engem verjenek agyon. Csendőrökért küldöttem. Az első csendörjárőrt (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Papp László főszolgabíró leparancsolta, hogy ne jöjjenek oda. Akkor ügyvédet küldtem egy másik járőrére. A másik járőr megjelent, mégpedig Lukács Imre helybeli tiszthelyettes parancsnok­sága alatt — éppen képviselőtársam is kitért rá — aki azt mondotta, amikor panaszt tettem neki: kérem képviselő úr, ne tessék odamenni, félig berúgott emberek, ha verekedésre kerül a sor, nem tudom kit lövök agyon, nem tudom kit szúrok agyon. (Usetty Béla: Ebben igaza van! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Igazán jellemző! — Rassay Károly: Szégyen gyalázat! — Hegymegi Kiss Pál: Szóval szabad etetni, itatni! Tauffer Gábor: Ki az a bölcs ember? Még egy mandátumot neki! — Usetty Béla: Meglesz! — Zaj.) Én tehát t. Ház bejelentem mentelmi jogom­nak súlyos megsértését. A másik jogsérelem rajtam a választás napján esett, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) még pedig akkor, amikor konstatálom azt, amit különben az itt jelenlevő túloldali képviselőtársaim is konsta­tálhattak, hogy igenis, amíg a túloldali képviselő uraknak szabad bemenetelük volt a községháza épületébe... (Fáy István: Ez nem áll! Bocsána-

Next

/
Oldalképek
Tartalom