Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-130
Az országgyűlés képviselőházának 130. csenget. — Jánossy Gábor: Senki sem tagadja, de irtjuk! — Szeder Ferenc: Ebben tévednek az urak! — Mala sits Géza: Tizenkét év óta hizlalják és nem irtják a korrupciót! Hogy mondhat ilyent? Eletükben soha nem irtották a korrupciót! — Szeder Ferenc: Befogták a száját az embernek, még beszélni sem volt szabad! — Malasits Géza: Ha nem lettek volna nyilt választások, akkor nem ülnének itt!) Elnök: Csendet kérek. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Lehet, hogy az az uralkodó rendszer és az a többségi párt, amelyről ezt megállapítják, ezt tévedésnek tartja, de ez még nem jogosátja fel sem a többségi pártot, sem az ügyészt arra, hogy a többségi pártot és a kormányzati rendszert állammá és nemzetté avassák. Annál kevésbbé van erre joguk, mert hiszen a magyar nemzeítet titkos választással soha nem kérdezték meg, hogy hajlandó-e a többségi pártot a maga egyedüli és kizárólagos képviseletének tartani? Ez tehát nem nemzetgyalázás és nem az állam megbecsülése ellen irányuló vétség, hanem tiszta politikai kritika, amelynek helyességéről vagy (helytelenségéről lehet politikai eszközökkel és politikai módszerekkel vitatkozni, de semmiesetre sem tartozik a bíróság elé. De hiszen látjuk, éppen ezekkel a cikkekkel kapcsolatban, hogy milyen tökéletes és teljes & politikai kritika megsemmisítése és bekerítése. Kint, az országban a gyűléseken és az újságokban a politikai kritika elől a többségi kormány, a többségi rendszer, az uralkodó rendszer a törvénynek az ügyész által való ilyen erőszakos magyarázatta alá menekül, bent a Képviselőházban pedig a politikai kritika elől megmenti őt egy saját testére szabott házszabály, a Házban elhangzott politikai kritikának kifelé való terjedése elől, megmenltiik őt a miniszterelnökségi sajtóirodának gyengéd és kevésbbé gyengéd utasításai a lapokhoz, megimenti őt az a papírrendelet amely a Képviselőház tanácskozásainak teljes szövegben való közlését lehetetlenné iteszi, megmenti őt a rádió, amely tendenciózusan, megcsonkítva, vagy pedig sehogyan sem közli az ellenzék oldaláról elhangzott felszólalásokat. De nézzük meg a másik cikket is, amelynek címe: «A honvédelmi miniszter úr Ls...» Itt rá kell amutatnom arra, amire szintén már előzőleg Keritlész képviselőtársam rámutatott, hogy az ügyész úr a maga vádemelésénél milyen nagyszeírűen, — használhatom azt a szót is* amelyet velünk szemben használtak nem régen — milyen fejlett technikával írja ki és ollózza össze az egyes mondatokat, amelyek így tendenciózusan egymás mellé állítva, a cikknek tökéletesen ellenkező értelmet aidnak. Ennek a cikknek a címe: «A honvédelmi miniszter úr is...» Már most ezt az ügyész úr a következőkép ollózza össze (olvassa): «A honvédelmi miniszter úr is ...» «Ha a szocialistákról van sízó, avagy ha a kommunista-mumus van jelen, akkor mindent meg leihet bocsátani...» Az ügyélsz úr összeollózásábani tehát ez úgy fest, mintha ezt az álláspontot a honvédelmi miniszter úr foglalná el, bár hiszen nem is vagyok meggyőződve, hogy bensőleg és bizonyos megnyilatkozásaiban kifelé is ezt az álláspontot nem vallja-e? A cikkben azonban «A honvédelmi miniszter úr is» szavaknak ehhez a másak mondathoz semmiféle kör zük nincs. Az-a rész, amelyet felolvastam, így folytaülése 1932 november 29-én, kedden. 443 tódik (olvassa): «Ha így halad tovább, talán még elérheti, hogy üldözött puccsistából egyszerre nemzeti hőssé lép elő, esetleg talán századossá is: még pedig nem is megvetendő rangszámmal...» Ez a cikkben nem mint a honvédéi mi miniszter úr álláspontja, hanem mint a puccsista Vannaynak gondolkozásmódja, a puccsista Vannay vallomásából kiderülő saját külön álláspontja van leszegezve. Milyen címen lehet Vannay úr meggyőződéséit és álláspontját nemzetgyalázás címén áthárítani a Népszavára? Ehhez oiyan fejlett teclhnika kell, amelyhez a mi eszközeink — sajnos — nem elegendők és el nem érhetők. Van egy 'másik mondat benne, amely talán, ha többségi szemüvegen át nézzük, «a magyar állam és nemzet megbecsülésés-nek takarója alá bújtatható, de ez is csak egészen szerény és egyszerű politikai kritika, mert ezt mondja, hogy (olvassa): «Nem remélhető azért, mert a rendszer sokkal konokabb és sóikkal tehetetlenebb annál, semhogy valóban eredményes és jóhatású cselekedetekkel igyekezne a munkanélküliségen enyhíteni. A rendszerben van a hiba! És ezt la hibát még az olyan dísztelen szemölcsökben is fel lehet fedezni, mint amilyet ez az egész Vannay-ügy jelent.» Ez a második mondat megint tisztára annak a rendszernek kritikája, amelynek urainra alatt ez a Vannay féle puccs egyáltalán létrejöhetett, amelynek uralma alatt fegyveres felkelést lehetett legális hatóságok ellen szervezni, a nélkül, hogy ezeket a fegyveres felkelésre szervezetteket elérte volna a törvény sújtó keze. Hiszen még a mai napig is ez a tárgyalás lefolytatva nincs, még a mai napig is különféle ürügyekkel kihúzták a törvény keze alól ezeket a puccsistákat ugyanakkor, amikor Sallait és Fürstöt felakasztották. Ez tehát szintén csak a rendszernek kritikája, a kormányzati rendszernek, az uralkodó rendszernek kritikája, amelynek nagyon erőszakos magyarázat kell, hogy az állammal és nemzettel efry megítélés és egy védelem alá vonják. A Népszava olvasói vannak olyan intelligensek, olyan értelmesek, hogy amikor rendszerről van szó, akkor nem fogják azt összetéveszteni a nemzettel, az államimul, az országgal. így olvasták és így értékelték ezt a cikket is. Amikor telhát az ügyészség ez ellen a két cikk ellen sajtópert indított, amikor ezt a két cikket a magyar állani és nemzet ímegibecsülése ellen irányuló vétség címén minősítette, akkor nem tett egyébét imint ennek az uralkodó kormányzati rendszernek a köteles politikai szolgálatot végezte el. Már pedig, t. Képviselőház, a magyar parlamentnek, a magyar parlament többségének nem az a kötelessége, hogy az ügyészi politikai szolgálatot beteljesítse, hanem az, hogy az ilyen oktalan zlaklatások ellen az ellenzéki képviselőt is megvédje, az ellenzéki képviselő mentelmi jogát is tiszteletben tartsa. Éppen ezért kérem, hogy az elmondottak alapján Weltner képviselőtársam mentelmi jogát a Képviselőház ne függessze fel. (Helye» lés a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kálmán István! Kálmán István: T. Képviselőház! Amikor. Kéthly Anna t. képviselőtársam felszólalt, először azt kifogasolta, hogy gyorsvonati sebességgel tárgyalja a Képviselőház ezeket a kérdéseket. Ez talán 'megnyugvást kelthetne, mert ezeket a régen elfekvő ügyeket egyszer már el kell intézni. Weltner Jakalbnak sem lehet célja az elhúzás, sőt neki a javára válik, ha mindezek az ügyek elintézödlhetnek, A mentelmi" 62*