Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. ül vai után felhangzó éljenzésben is — konstatálhatta volna, hogy ez egy többgyermekes hadiözvegy elvtársnőnknek szóló baráti kézszorítás volt, akit azért ítéltek el három hónapi börtönre a magyar igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére, mert ő, aki férjét a háborúban elvesztette, egy népgyűlésen azt fejtegette, hogy soha többé nem akar sem ő, sem a magyar nép háborút s ezzel kapcsolatosan gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatási hatóságokkal. Ne adjuk oda magunkat eszközül ahhoz, hogy egy rókáról két bőrt húzzunk le, mellőzze a t. Ház a megkeresés teljesítését, mert . a kiadatás súlyosan igazságtalan, több ennél: erkölcstelen. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Elnök: .Szólásra következik? Herezegh Béla jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam, téved abban, hogy egy rókáról két bőrt akarunk lehúzni, mert itt véletlenül két rókáról van szó. Az egyik róka volt az a cikk, amely megjelent a Népszavában, a másik róka pedig az a külön lenyomat, amely a Népszavától függetlenül a párttagoknak elküldetett. (Kertész Miklós: De ugyanaz a beszéd!) Az igazság az, hogyha ugyanazt a bőrt az egyik rókáról lehúztuk, akkor le kell húznunk á másik rókáról is. (Magyar Pál: A bőr ugyanaz! — Elnök csenget.) Azért a cikkért, amely a Népszavában megjelent, a Ház már kiadta a szerkesztőt, tehát ha ezt a cikket még egyszer kinyomatták és az még^ egyszer megjelenik, egészen logikus, hogy kénytelenek vagyunk még egyszer kiadni. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Két különálló cselekményről van szó, tehát kétszer van szükség a kiadatásra. (Helyeslés jobbfelől- — Weltner Jakab: Itt értenek a bőrnyúzáshoz!) Ami most már a cikket illeti (Halljuk! Hallónk! jobbfelől.) az inkriminált részekben vannak olyan passzusok, amelyek szerintem nem foglalnak magukban bűncselekményt.^ Amikor a cikk arról beszél, hogy a győztes államok a milliókat összegyűjtik és kiadják a nyomorult, szenvedő, leigázott népeknek, ez a rész szerintem tévesen van inkriminálva, ez nem izgatás, Ha csak ez volna a cikkben, akkor azt mondanám, hogy ne adjuk ki a szerzőt, vagy a szerkesztőt. A cikk azonban túlmegy ezen, amikor a hazai viszonyokra applikálva ezt mondja (olvassa): «Az egyik oldalon nyomor és kétségbeesés, minden képzeletet felülmúló szenvedés és e milliónyi éhezők és nyomorgók vámszedői ugyanakkor ott ülnek a dúsan terített asztaloknál.» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Ez igaz!) Ez reánk vonatkozik. Mi ülünk a dúsan terített asztaloknál, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz! Igaz! — Elnök csenget.) és ezzel szemben vannak nyomorgók, akik nézik, amint a dúsan terített asztalnál lakmározunk. (Felkiáltások jobbfelől: Ez izgatás! — Weltner Jakab: Lehet izgatás, de így van! Ezen nem lehet segíteni ! — Elnök csenget. — Erődi-Harrach Tihamér előadó: Nem lehet a kapitalista rendszert agyonütni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi János: Az előadó úr ne vitatkozzék velünk!) Bocsánatot kérek, nem tudom, melyikünknek az asztala van dúsabban terítve, a mienk-e, vagy pedig a túloldalon ülő t. képviselőtársainké. (Ügy van! jobbfelöl. — Zaj. — Fráter JenŐ: Cseréljünk! — Elnök csenget. — Sárkány Ernő: A bútorokat is! — Kóródi Katona János: A lakásokat is megnézhetjük! A Mária Terézia ! ése 1932 november 18-án, pénteken. 415 téri lakásokat! — Zaj a jobb- és baloldalon. — Sándor Pál: Túlságosan szigorúak! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy ne nyújtsam a vitát, hiszen nem azért hoztam azt fel, hogy személyes kérdést csináljak belőle, csak azért hoztam fel. mert amint egy cikkben ilyen kitétel áll, amely a szegény nyomorgók szenvedését azzal iakarja orvosolni, hogy még felizgatja őket azzal, hogy mások jólétét fitogtatja előttük, ebből bűntetőtörvénykönyvünk és bírói joggyakorlatunk szerint izgatás lesz, s minthogy az ilyen cikk izgatást tartalmaz, ki kell adnunk a felelős személyt. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon) — Kóródi Katona János közbeszól. — Buehinger Manó: A munkások majd megvizsgálják! — Kóródi Katona János: Sok munkás fordul meg nálam, igaza van. — Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Kelemen Kornél: Ami a büntevő feldicsérését illeti, nem egészen értettem meg előttem szóló t. képviselőtársam, hogyan érvelt ebben a tekintetben. (Kertész Miklós: Mért nem méltóztatott elolvasni a cikket!) Nem olvastam, csak ezt a jelentést olvastam el, ami a kezemben van. Egy tény az, /hogy üdvözölték a börtönben ülő elvtársukat. (Kertész Miklós: A tömeg azt kiáltotta: Éljen Knur Pálné!) Megengedem, hogy önökhöz közelebb állnak azok az elvtársaik, iakik a börtönben ülnek, mint pl. mi, de mégis kénytelenek f vagyunk, ha a jogrend alapján állunk, abból kiindulni, hogy akit a magyar bíróság jogerősen börtönbe küldött, az bűntettes, az bűncselekményt követett el, amelynek feldícsérése törvényeink értelmében tiltott cselekmény. Minthogy az ilyen üdvözlés kétségtelenül azt a látszatot kelti, mintha a magyar bíróság igazságtalanul küldte volna az illetőket a börtönbe (Zaj a szélsőbaloldalon.) a sajtóközleménynek ez ia kitétele szintén megállapítja a hivatkozott bűncselekményt és ezért javaslom, hogy méltóztassék elfogadni ,a mentelmi bizottság javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs, a vitát bezárom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség.) A Ház ia mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és^ ez ügyben Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság 320. számú jelentése. Kérem az előadó urat, szíveskedjék a jelentést ismertetni. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. törvényszék ellene mint felelős szerkesztő ellen a Népszava politikai napilap 1930. évi december hó 7. napján megjelent számában «Egy 75%-os hadirokkant levele» cím alatt közzétett cikk tartalma miatt eljárást indított. A fent megjelölt hírlapi közlemény Rusnyák Lajos névaláírással jelent meg, de ő a cikk szerzőségét nem vállalja, annak szerzőjét a^ szerkesztőség erre felhatalmazott tagja felhívás dacára sem nevezte meg, így a vád tárgyává tett közleményért az 1914 :XIV. t.-c. 35. §-a értelmében a sajtójogi felelősség Farkas