Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-129
402 Az országgyűlés képviselőházának 129 hány kérdésre nézve úgy a magam, mint a kormány álláspontját leszögezzem. Mindenekelőtt Malasits Géza igen t. képviselőtársamnak arra a felfogására, hogy adórendszerünk még ma is a Mária Terézia-korabeli adóztatásnak (Malasits Géza: Alapelvein nyugszik!) alapelveit tartalmazza, engedjék meg, hogy mint a pénzügyi jog professzora is rámutassak arra, hogy Mária Terézia korában Magyarországon adórendszer nem is volt; de Ausztriában sem volt adórendszer. Amire igen t. képviselőtársam utalni látszik, az a bizonyos harmincad hivatali utasitás nem volt más, mint vámkezelés, és vám volt a harmincad, az utasítás annak kezelési módjait tartalmazza. Ennek egészen jelentéktelen része, a jövedéki eljárásról szóló szabályok azok, amely ma még két évszázad óta meglehetősen a mai viszonyoknak megfelelően átalakítva érvényben van. Adórendszerünk 1850-ben kezdődik, amikor átvettük az osztrák adórendszert. Ez az adórendszer olyan nagymértékű átalakuláson ment keresztül alapelveiben is, hogy ma már abban bizony alig lehet megtalálni a régi alapelveket. Méltóztatott azután rámutatni arra, hogy szükség van új adóreformra, amely a igazságosságot és a szociális követelményeket jobban kielégíti és e tekintetben különösen a progreszsziót méltóztatott erősen hangsúlyozni és követelni. Ha méltóztatnak megnézni és összehasonlítani a mi adóinkat a külföldi adókkal, azt az egyet feltétlenül be lehet bizonyítani, hogy sehol, sem Európában, sem Amerikában nincs olyan őrült nagy progresszív adókulcs, mint nálunk. Méltóztassanak elképzelni, a jövedelmi adó legmagasabb kulcsa 44%. Ehhez jön a vagyonadó, amely a vagyon értékének 1%-a, ami ha 5%-os jövedelmezőséget veszünk, amely meglehetősen magas, akkor is 20%-os adót jelenthez a két adó együttesen tehát a jövedelem 64%-kb viheti el. Ha még ehhez hozzávesszük az ínségadónak 20%-át, a jövedelemadópótlék 30%-át és a vagyonadó 100%-át, akkor igenis, szükség volt rendelkezésre, amely kimondja, hogy ha a jövedelemből ezeket az adókat fizetni nem lehet, a vagyonból kell fizetni. (Örffy Imre: Ez csak kielégítő!) Hatályon kívül helyezi tehát azt a rendelkezést, amely szerint az összes adóteher nem lehet több, mint a jövedelem 75%-a. Ennél nagyobb progressziót behozni már nem volna adóztatás, hanem őszintén ki kellene menni azzal:, én pedig a vagyonok bizonyos részét elkobzom. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ebben a tekintetben tehát a progressziót illetően igazán nincs sok kívánnivaló, s ha még hozzávesszük azt is, hogy a társulati adó, amely sehol másutt nem progesszív, Magyarországon meglehetősen erős kulccsal progreszszív s hogy az örökösödési illeték legkisebb kulcsa a kis vagyonoknál 1%, de felmegy lemenőknél egészen 15%-ig, idegeneknél pedig 50%-ig, akkor azt hiszem, hogy ezen a téren, az adóbevételek biztosítása szempontjából nem a progresszió fokozására, hanem lényeges csökkentésére van szükség azért, hogy azután az alapok jobban kinyomozhatok legyenek és tényleg igazságos adóztatást csinálhassunk. Malasits igen t. képviselőtársam határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben kéri, hogy a nagy adóhátralékosok névsora nyomattassék ki és terjesztessék a Ház elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erről a kérdésről ebben a Házban már több ízben volt szó, amint azt ő ülése 1932 november 18-án } pénteken. is megemlítette és a pénzügyminiszter minden alkalommal ennek a névsornak közzététele ellen foglalt állást s ilyen határozatot a Ház eddig nem is hozott. Nagyon kérem most is a t. Házat, méltóztassék ennek a határozati javaslatnak elfogadását mellőzni. Mindenekelőtt maga az, hogy 5000 pengő adóhátraléka van valakinek, még nem mértéke annak, hogy az adózó fizet-e rendesen és hogy igyekszik-e kötelességének eleget tenni, vagy pedig rossz adófizető s esetleg nem akar fizetni. Megtörténhetik, hogy egy nagy adózó, akinek adója 20—30.000 vagy 40—50.000 pengő egy évre, egy negyedévi összeggel van hátralékban és akkor belekerül ezeknek a lajstromába, mert az ő negyedévi adója nagyobb, mint az 5000 pengős határ, amelyet Malasits képviselőtársam megjelölt. Ellenben lehet, hogy egy 1000 vagy 2000 pengős hátralékos öt-hat-hét esztendő óta van hátralékban, mert kibújik mindenképpen a fizetések alól és akkor az igen derék, becsületes adózó maradna, mert hiszen a lajstromba nem kerül bele. Egyébként méltóztatik tudni, hogy nemrégiben adott ki ez a kormány egy rendeletet, amely a pénzügyi hatóságoknak kötelességévé tette, hogy elsősorban és különös eréllyel a nagy adóhátralékok befizetését szorgalmazzák. A rendelet kibocsátása óta még nem telt el annyi idő, hogy a szabályainkban megállapított terminusok a végrehajtás minden fokozatára vonatkozóan leteltek volna, tehát ma még időszerűtlen is volna megállapítani azt, hogy kik ezek a nagy adózók. Reméljük, hogy e negyedév végén a nagy adóhátralékosok száma lényegesen csökken, amint például — csak számokkal dolgozva — megmondhatom, hogy a múlt év végén ezeknek a nagy adózóknak .jegyzékébe felvett 2105 adózó közül 280 már rendezte tartozásait és remélhető, hogy ezeknek nagyobb része még ennek az évnek hátralévő idejében rendezni fogja tartozását. Méltóztassék tehát elfogadni azt, hogy a pénzügyi kormány, a pénzügyminiszter ezeknek a behajtásoknak erélyes szorgalmazásával igyekezni fog a nagy adóhátralékosok számát még erőteljesebben csökkenteni, hogy arra alkalmas időben azután, ha látja, hogy intézkedéseinek milyen eredményei vannak, azokhoz képest elhatározásait megtehesse. Lang Lénárd t. képviselőtársam pedig egy másik határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben azt kívánja a kormánytól, hogy az adóreformra vonatkozólag három hónapon belül terjesszen elő törvényjavaslatot. Tisztelettel bátor vagyok rámutatni arra, hogy a nemzeti munkatervben bennefoglaltatik a kormánynak az az eltökélése, az a szándéka, hogy àz adórendszert is a modern követelményeknek, de különösen a mai nehéz viszonyoknak megfelelően és éppen a mai viszonyokra való tekintettel igazságosabban szabályozza. Méltóztassék azonban elhinni, az adóreform elkészítése nem háromhónapi munka eredménye. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az 1909-es adóreformon, amely hasonlíthatatlanul kedvezőbb, jobb körülmények között, sokkal kevésbé nehéz gazdasági helyzetben, az egész müveit világ állandóan stabil állapotában készült, majdnem tíz esztendeig dolgoztak, míg végre elkészült. Amikor azután elkészült és a törvényhozás megszavazta, évek multak el, mielőtt életbe lehetett léptetni, végül is a jövedelmi adó a szükség szorítása következtében 1912-ben, a többi rész pedig csak 1922-ben lépett
