Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. Az egyezményhez fűzött jegyzőkönyvben lényeges még az első pont, amely kimondja, hogy (olvassa): «Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy bankjegyhamisítás valamely bankjegyre alkalmazott oly lebélyegzés hamisítása, amely a bankjegyet meghatározott országban érvényessé teszi.» Ez alatt azt kéli érteni, hogy annak a bizonyos lebélyegzésnek, amely nálunk is történt, a hamisítása épúgy pénzhamisításnak tekintendő. Ez maga az egyezmény és az ahhoz fűzött jegyzőkönyv, amelyet a javaslat első két szakasza cikkelyez be, illetőleg foglal magában. A javaslat 3. szakasza a Btk. és a Kbtk. módosításait tartalmazza az egyezmény szellemében. Kimondja a javaslat, hogy vétséget követ el és egy ^évig terjedhető fogházzal büntetendő 1. aki pénzhamisításra szövetkezik, ha a szövetséghez előkészületi cselekmény járul, 2. aki, bár anélkül, hogy ez iránt mással szövetkezett volna, hamis pénz előállítására, vagy pénz hamisítására alkalmas eszközt^ vagy más tárgyat tudva, jogosulatlanul készít, vesz át vagy szerez meg. A Btk. 209. §-a helyébe a 4. § szerint a következő rendelkezések lépnek: «Aki a valódi pénz gyanánt kapott hamis, vagy hamisított pénzt valódi, illetőleg teljes értékű pénz gyanánt tudva forgalomba hozza: a hamis pénz kiadásának vétségét követi el és egy évig és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. A kísérlet büntetendő.» Az 5. § kimondja, hogy a hamis pénz, vagy hamisított pénz csalárd használatának vétsége egy évig és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Ezeknek a rendelkezéseknek lényege az, hogy az egyezmény 3. cikkének 5. pontja a pénzhamisításra természetüknél fogva alkalmas eszközök gyártására és elfogadására irányuló csalárd cselekményt bűncselekménynek minősít. Hasonló, de nem azonos rendelkezés van ugyan a Kbtk. 58. §-ában, ez azonban nem elégséges, mert az egyezmény 8. és 9. cikke értelmében a külföldön elkövetett cselekményeket is üldözni kell, a 10. cikk értelmében pedig a 3. cikkben említett minden cselekmény, tehát e cikk 5. pontjában említett cselekmény is kiadatási bűncselekmény. Márpedig a kihágási büntető törvénykönyv 13. és 14. §-a szerint külföldön elkövetett kihágás miatt sem büntetésnek, sem kiadatásnak nincs helye. Ezért a törvényjavaslat 3. §-a — függetlenül a Kbtk. 58. §-ától — az egyezmény 3. cikkének 5. pontjában említett csalárd célzatú cselekményt vétséggé minősíti és annak büntetését egy évi fogházban állapítja meg, mert ez az a legkisebb büntetési tétel, amelyen alul a kiadatási szerződések értelmében általában nincs kiadatásnak helye. A 3. §-ban egyébként az említett rendelkezést a Btk. 205. §-ának rendelkezésével foglalja össze. Ezekben voltam bátor a javaslat lényeges rendelkezéseit ismertetni, amelyeket az igazságügyi bizottság jelentésében egyhangúlag magáévá tett. Tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Györki Imre. Györki Imre: T. Képviselőház! Amióta az új kormány helyét elfoglalta, szinte szabállyá válik, hogy a kormány mást tesz, mint amit ígér az ország közvéleményének. Ezt kell mondani e törvényjavaslattal kapcsolatban is, célozva az igazságügyminiszter úrnak különféle ülése 1932 november 17-én, csütörtökön. 375 helyen tett kijelentéseire. Az igazságügyminiszter úr ugyanis a miniszterelnököt utánozva, különféle helyeken szózatokat intéz a nemzethez, amely szózatokban minden szépet | és jót ígér, mint ahogy a nemzeti munkatervi ben is különféle ígéreteket találunk. Az igaz| ságszolgáltatással kapcsolatban ígérte a gyors, j olcsó és egyszerű igazságszolgáltatást és ehelyett most előáll az igazságügyminiszter úr egy j nemzetközi egyezmény becikkelyezésével, I amely mindenre alkalmas, csak a nemzeti I munkatervben kifejtett programm megváló síi tására nem, mindenre alkalmas, csak azoknak az ígéreteknek beváltására nem, amelyeket a | miniszter úr különféle nyilatkozatai alkalmá| val tett. Nem azt vártuk az igazságügyminisz; ter úrtól, hogy most egy nemzetközi egyezi ménnyel foglalkoztassa a Házat, hanem igenis I azt vártuk, hogy a beígért és a nemzeti muni kaprogrammban is hangoztatott, gyors, olcsó ! és egyszerű igazságszolgáltatásra vonatkozó > javaslattal jön a Ház elé. Egyébként meg tudom érteni az igazság1 iigyminiszter úr elgondolását, amikor ezzel az ! egyezménnyel, mint törvényjavaslattal jön ide. Ügy látszik, az igazságügyminiszter úr és általában az egész kormány a maga loyalitásál akarta kimutatni nemzetközi fórumokkal szemben e törvényjavaslat bemutatásával ts beterjesztésével kapcsolatban, azt a loyalitást, amellyel a frankhamisítási ügyből kifolyólag tartozik a nemzetközi fórumoknak. (Pakots József: Boldog idők!) Ha a kormány ténykedéseit, akár a mostani, akár az előző kormány ténykedéseit figyelemmel nézzük, azt kell megállapítanunk, hogy vannak olyan egyezmények, amelyek 1922—1923-ban és a következő években már mint egyezmények létrejöttek, amelyek az ország dolgozótársadalma szempontjából fontosak és jelentősek lennének; a kormány nem siet, hogy ezeket az egyezményeket a magyar törvények közé becikkelyezze, ellenben azzal az egyzménnyel, amelyet most beterjesztett, siet, hogy ezzel is, mint mondottam, loyalitásának adjon kifejezést. Ha megnézzük azokat az egyezményeket, amelyeket^ a nemzetközi fórumok hoztak, meg kell állapítanunk, hogy az egyes államok az utolsó esztendőkben valósággal versenyre keltek,_ hogy milyen kérdéseket tegyenek nemzetközi egyezmények tárgyává, melyek legyenek azok a nagy problémák, amelyeknek megoldását nem lehet egy nemzetre bízni, hanem a nemzetek össszességének megítélése alá kell bocsátani. Ha megnézzük a nemzetközi egyezményeket, látjuk, hogy egyes államok azt ambicionálják, hogy a leszerelés kérdését tegyék nemzetközi egyezmény tárgyává, más államok a békerevízió kérdését ítélik olyannak, amelyet nemzetközi fórumok elé kell vinni, vannak olyan államok, amelyek a szociális kérdések szabályozását tartják a világbéke szempontjából fontosnak és fontosnak tartják azért is, mert az egyes államok keretein belül a szociális viszonyok megjavítását tartják szükségesnek. Egyedül mi, Magyarország, vindikálhatjuk magunknak azt a jogot, hogy mi adtunk impulzust egy olyan javaslat létrehozására, amely előttünk fekszik, mi adtunk impulzust a pénzhamisítás elnyomásáról szóló nemzetközi egyezmény becikkelyezésére és pedig az elkövetett frankhamisítással kapcsolatban. Minket ért az a kétes dicsőség, hogy a nemzetközi fórumok előtt, ha nem is mint kezdeményezők lépjünk fel ebben 53*