Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

364 Az országgyűlés képviselőházának 11 megtartása mindenekfelett álló hitel ügyi és pénzügyi érdek. Ami különlegesen ezeket a vízitársulatl kölcsönöket illeti, itt bátor vagyok rámutatni arra, hogy az 1925/1926-os költségvetési évben és a rákövetkező három költségvetési évben a hasznos beruházások keretében összesen 58-2 millió pengő bocsáttatott vízitársulatok részérckölcsönképpen rendelkezésre. Ezek a kölcsönök két fajta tipusúak voltak, 15 és 17 évesek; az annuitások nagyban és egészben megfelelnek annak a tételnek, amelyet a képviselő úr mondott. Kétségtelenül elismerem azt is, hogy ez a teher a mostani jövedelmezőségi viszonyok mellett súlyosabb, mint akkor volt, de a könnyítés lehetősége azért nem volt meg, mert ezeket a kölcsönöket a magyar államkincstár akkoriban az úgynevezett népszövetségi kölcsönnek a deficit fedezésére fel nem használt részéből folyósította, amely kölcsön után ma is 7-5% a kamattétel. Ezt a 7 és fél százalékos kamatot köteles a magyar államkincstár lefizetni és a Magyar Nemzeti Banknál letétbe is helyezi. Ezeknek a kamatokban pengőben fizetése tehát ma is megtörténik 7 és fél százalékos bázison. A vízit ársulati kölcsönök után fizetendő annuitási részletek viszont a másik oldalon a földmívelésügyi tárca keretében a bevételek közé voltak beállítva és ez a költségvetés kiegyensúlyozásának egyik eleme volt. Ha tehát itt könnyítés történnék, ennek a következménye csak az volna, hogy a -budget-ben állana elő egy deficit, amelynek fedezéséről másképpen kellene gondoskodni, ha lehetne, de az igen t. interpelláló képviselő úr is igen jól tudja, hogy ma azok a lehetőségek, amelyekkel a költségvetés egyen súlyozását végre lehet hajtani, rendkívüli korlátozottak, így is minden erőnket meg kell fé szíteni azért, hogy a kiadások lehető apasztásával a költségvetés egyensúlyát valamiképpen biztosítsuk. Bátor vagyok még megjegyezni azt, hogy az 1929: XXX. tcikkel felhatalmazást kapott a pénzügyminiszter arra, hogy a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve a vízitársulatok részére adott állami kölcsönök konvertálása tárgyában intézkedhessek. Ennek a felhatalmazásnak célja az volt, hogy mihelyt a külföldi pénzpiacok helyzete megengedi, ez az intézkedés megtörténjék. Sajnos, 1929 óta a külföldi pénzpiac helyzete egyre romló volt, úgyhogy erre a tranzakcióra máig sor nem kerülhetett és a mai helyzetben nem is tudnám megmondani, hogy mikor fog rá sor kerülni. Ennek dacára ezzel a kérdéssel, amelyet az igen t. képviselő úr felvetett, a legnagyobb komolysággal fogok a földmíyelésügyi miniszter úrral egyetértően foglalkozni és igyekezni fogunk arra, hogy ezek a súlyos terhek, amelyek a vízitársulatokra nehezednek, a lehetőség szerint könnyítendők legyenek. Hogy mikor és miképpen tudjuk ezt megcsinálni, ez annyi különböző faktortól, különösen pedig a külföldi hitelezőkkel való tárgyalástól és egyéb pénzpiaci körülmények összhatásától függ, hogy erre vonatkozólag nyilatkozatot tenni nem tudok. Kérem az igenét. Házat, hogy ezt a vála- , szómat,^ amelyet a földmívelésügyi miniszter j úr nevében is adtam meg, tudomásul venni | szíveskedjék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Mojzes János: Igen t. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr válaszát — legnagyobb 7. ülése 1932 november 16-án, szerdán. sajnálatomra — nem vehetem tudomásul. Amint az általam hivatkozott gazdavédelmi rendeletnek kifejezett rendelkezéseiből, de azonkívül annak egész szelleméből és intencióiból is megállapítható, tulajdonképpen az volt a cél, hogy a mezőgazdaságot terhelő törlesztéses kölcsönök kamatszolgáltatása csökkentessék, illetőleg arányba hozassék a mezőgazdasági ingatlanok mai jövedelmezőségével. Amint a 33-as bizottság tárgyalásainak sajtó útján közölt tudósításaiból megállapíthattam, akkor lényegében a felett folyt a vita, hogy ez a törlesztéses kölcsön, illetőleg ez a rendelkezés ne csupán a mezőgazdaságot terhelő törlesztéses kölcsönökre, hanem a háziingatlanokat terhelő törlesztéses kölcsönökre is vonatkozzék. Akkor a t. kormány ennek a kívánalomnak amiatt nem tett eleget, azt mondván: a mezőgazdaságot terhelő törlesztéses kölcsönöknél ez a kamatcsökkentés indokolt, mivel azoknak jövedelmezősége nagymértékben leszállt, sőt csaknem teljesen megszűnt, viszont a házbirtoknál ez a jövedelmezőség még ma is jóval meghaladja a földbirtok, a mezőgazdaság jövedelmezőségét, tehát a házbirtokot terhelő törlesztéses kölcsönöknél ez a kamatcsökkentés nem indokolt. Ha most figyelembevesszük azt, hogy a mezőgazdasági ingatlanra bekebelezett zálogleveles törlesztéses kölcsönökre ez a kedvezmény vonatkozik, akkor sokkal fokozottabb mértékben kell, hogy vonatkozzék ez különösen állami akciók keretében a mezőgazdasági célokra fordított és be nem kebelezett törlesztéses kölcsönökre. Mert megtörténhetett például, hogy az, akinek volt földbirtoka, földbirtokát megterhelte ilyen hosszúlejáratú, záloglevélen alapuló kölcsönnel, de ezt nem mezőgazdasági célokra fordította, hanem például Budapesten bérpalotát épített és ennek a bérpalotának jövedelme talán még ma is fedezi ennek a kölcsönnek kamatterheit. Ha tehát valaki például mezőgazdasági ingatlanát megterhelte ilyen zálogleveles törlesztéses kölcsönnel és házat épített, az ezt a kedvezményt igénybeveheti mindamellett, hogy a kölcsönt nem is mezőgazdasági célra használta fel és annak ellenére, hogy az illetőnél a jövedelmezőség nem csökkent olyan mértékben, mint annál, például egy .vízitársulati érdekeltségnél, aki a legspeciálisabban és a kétséget legkizáróbban csakis mezőgazdasági célokra használta fel ezt a törlesztéses kölcsönt. Ha tehát abból a szempontból indulunk ki, amely itt tulajdonképpen irányadó szempont volt, hogy csupán u mezőgazdasági célokra felvett kölcsönökre voua "ùzi&rtàk ezt a kamatcsökkentést, akkor nem látom indokoltnak, hogy miért nem vonatkozhatok ez a be nem kebelezett és különösen az állami akciók keretében folyósított és kizárólag mezőgazdasági célokra felhasznált hoszszúlejáratú kölcsönökre. A pénzügyminiszter úr előbbi válaszában említette még azt a további szempontot, hogy nem terjesztették ki ezt az intézkedést az olyan kölcsönökre, amelyeknél a kedvezmény - megadása a hitelfolyósító intézeteket alapjaiban rázkódtathatta volna meg. Ha már most a vízitársulatok kölcsöneit ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a vízitársulatok — tudomásom szerint — csupán az állammal államik jogviszonyban. (Br. Vay Miklós; Ott van