Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-127
360 Az országgyűlés képviselöházánafc 127, ez a munkálat minél gyorsabban megtörténhessék, máris elrendeltetett azon részletes adatoknak beszerzése, amelyek itt szükségesek ahhoz, hogy a revizió kérdése objektive elbírálható legyen. Az ilyen részletes adatok részben már beszereztettek, részben pedig^ előkészítés alatt áll ennek az egész problémának számszerű és egyéb adatok alapján való megvilágítása. Az igen t. interpelláló képviselő úr rámutatott arra, hogy ettől a revíziótól nagybanegészben valami nagy eredményt várni nem lehet, mert hiszen a trafikengedélyek száma korlátolt. Ez természetszerű dolog. Korlátoltnak is kell lennie, mert hiszen egyébként az a darab kenyér, amely ezen a réven jutna egyeseknek olyan kicsiny lenne, hogy a megélhetést egyáltalán nem biztosítaná számukra. Csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy a budapesti kis trafikoknál az átlagos bruttó évi bevétel körülbelül 2800 pengő, amiből lejön természetesen a boltbér és egyéb kiadás. Bizonyos tehát, hogy már ez is csak meglehetősen szerény megélhetést biztosít. A vidéken pedig még rosszabb a helyzet. Ott körülbelül 1300 pengő az átlagos évi bruttó bevétel, úgyhogy ott & trafikok számának szaporítására gondolni sem lehet. Ha előfordultak egyes esetek, amikor — mint az igen t. képviselő úr említette — bizonyos többszörös engedélyek adattak, vagy bérbeadás történt volna, akkor ezekre vonatkozólag kérném bejelenteni az adatokat személy szerint, névszerint és akkor minden egyes esetben a legszigorúbb vizsgálatot fogjuk indítani. (Dinnyés Lajos: Van ott elég adat a pénzügyminisztériumban!) A bérbeadás kérdését illetőleg már is van bizonyos tilalom és minden olyan esetben, amikor visszaélés jön a tudomásunkra és beigazolódik: az engedély megvonása iránt azonnal intézkedünk. A számokat illetőleg pedig még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy amint az igen t. képviselő úr helyesen mondotta, körülbelül 4300 kisáruda van az országban és ezzel szemben a hadirokkantak száma körülbelül 65.000, és az egyéb hadigondozottak, a hadiözvegyek. és hadiárvák száma körülbelül 50.000, úgy, hogy ha magát ezt a kategóriát szembeállítja az ember a trafikengedélyek számával, látja, hogy valami nagy segítséget ezen a réven elérni nem lehet. (Zaj.) Magam is elismerem azonban a kérdés morális jelentőségét és éppen ezért minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a trafikengedélyek revíziója a lehető legigazságosabban, a szociális szempontok figyelembevételével és a rokkantak szempontjainak különös gondozásával történjék meg. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti Kóródi-Katona János: T. Ház! A pénzügyminiszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. - 1. Értesülf-e a miniszter úr egyes gyáripari ülése 1932 november 16-án, szerdán. vállakózásoknak olyan kártékony törekvéseiről, amellyel a magyar gyáripari termékeket árusító kereskedelemnek létét veszélyeztetik? 2. Értesült-e a miniszter úr különösen arról, hogy egyes gyárak előbb szerződésre lépnek az iparcikkeket árusító kereskedőkkel, kikötik, hogy kizárólag az ő gyártmányaikat árusítják és amikor már ezeknek piacát megalapították, a gyárvállalat maga konkurrens üzleteket és telepeket nyit azokon a helyeken, ahol gyártmányai a kereskedők tevékenysége folytán a legnagyobb forgalmat érik el? 3 ; Értesült-e a miniszter úr arról, hogy e kártékony tevékenységnél a rendes kereskedelmi hasznot jóval meghaladó illetéktelen nyereségre tesznek szert az ilyen gyárvállalatok, melynél önkéntelenül az állam a segítőtársuk, mert ezek egytől-egyig vámkedvezményekben részesülnek? 4. Hajlandó-e a miniszter úr haladéktalanul intézkedni a legális kereskedelemnek okozott e veszély elhárítására és a gyárak kizsákmányolást jelentő e magatartásával szemben a megtorló lépéseket folyamatba tétetni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Nagyon megszoktuk, hogy a kereskedelem és az ipar kérdéseinél (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) mindig kiemelik azt a pártoló tevékenységet, amelyet a kormány a közgazdasági ágazatok harmóniája érdekében kifejteni szokott. Kétségtelen, hogy a trianoni békével megnyomorított országnak nagy szüksége van az ipar és kereskedelem minden ágazatának kellő kifejlesztésére. Kétségtelen, hogy hasznos a gyáriparnak olyan támogatása, amely a magyar termékek piacát elősegíti. Nem kételkedem e tekintetben, hogy a kormány intenciói kétségkívül közérdekűek. Nem kételkedem abban sem, hogy mind a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr, mind hivatali elődje törekedtek arra, hogy a kellő harmóniát ezen a területen megóvják. De nem lehet elég az óvatosság, nem lehet elég az elővigyázatosság, hogy bármely kormány ellenőrző tevékenysége mellett szemfüles, ügyeskedő és kizsákmányolásra törekvő, magánérdeket ápoló és a magánérdeket a közérdeknek fölé helyező vállalkozásokat megakadályozzanak abban, hogy itt romboló tevékenységet folytassanak. Ennek az interpellációnak elmondására az késztet, hogy rámutassak az ország közgazdasági erejének olyan lerombolására, amely elsősorban a jelenlegi pénzügyminiszter urat keli hogy érdekelje. Rá fogok mutatni olyan jelenségekre, — a. pénzügyminiszter úr észlelheti -~ hogy itt az adóalanyok megsemmisítésére, józan, törekvő, becsületes egzisztenciák létalapjukban való felforgatására egyes lelkiismeretlen, a kapitalizmus túlnövekvő és túltengő káros kinövéseit kihasználó vállalkozások mire képesek. Itt van előttem néhány közgazdasági lap, amelyek nem azok közé tartoznak, amelyek mint magánvállalkozások szerepelnek. Kiváló közgazdasági írók figyelme fordul egy eset felé, amely abban áll, hogy a gyári cég, amely a kormánytól behozatali vámkedvezményeket élvez, nagyszerűen prosperál is, olyan tevékenységre ragadtatta magát, amely az ő anyagi jólétének felfokozására, de mások anyagi jólétének aláásására alkalmas. Spekulációról, a spekulatív szellem túltengéséről van szó, amely látszatra a szabadkereskedelem égisze alatt működik, a valóságban azonban frivol játék a
