Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

3:î6 AZ országgyűlés képviselőházának 127 lyet a kormány padjairól itt hirdetnek, amely jelentsen olyan határozatot, amelyben megtagadják ennek a felelős szerkesztőnek ilyen ügyben való kiadatását, jelentse valóban a haladást és jelentse kifelé és befelé azt, hogy vége van annak a világnak, amikor derüre-borúra indítják a politikai perek özönét, mert a politikai perek özöne mindig azt a borulást jelenti, amely után mindig zivatar szokott kitörni. Magyarország nem ér rá arra és Magyarország nem engedheti meg magának a mai időbeo azt a fényűzést, hogy politikai perek tobzódásai közepette intézze a maga sorsát, (haj balfelől,) Itt ebben a Képviselőházban nem volna szabad az időt ilyesmivel tölteni. Mit szóljon éhhez a munkához, amelyet mi itt folytatunk, mit gondoljon rólunk a magyar közönség, ha mi itt unosuntalan mentelmi kérdésekkel töltjük el az időt, különösen, amikor ilyen perek hánytorgatása forog kockán. Nagyon kérem a Képviselőházat, legyen ez mementó arra, hogy nem célszerű és nem okszerű, nem az állami élet felsőbbrendűségét ápolja ilyen kiadatási indítvány, nincs benne plyan politikum, amely megzavarhatná, vagy megakadályozhatná a világnézleti felfogás érintetlenségét. De a kiadatás mellett való szavazás itt azt jelenti, hogy a t. Képviselőházban nincs meg az érzék az iránt, hogy ilyen perek gyártása milyen szörnyűséges és milyen kártokozó. Mivel meggyőződésem szerint jogilag is — alkotmányjogilag és büntetőjogilag — ez a kérdés nem alkalmas arra, hogy a bíróság elé vigyék a Népszava szerkesztőjét, a mentelmi bizottság javaslatával szemben tisztelettel kérem, hogy a kiadatást méltóztassék megtagadni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy déli 12 órakor az interpellációk meghallgatására kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék M: 1. a mai napirend 46. és 47. pontjai alatt szereplő két törvényjavaslat; 2. a mai napirend 48., 49. és 50. pontjai alatt szereplő jelentések; 3. a mai napirenden szereplő, de még le nem tárgyalt mentelmi bizottsági jelentések; továbbá 4. a mentelmi bizottság 330—346., 359—389. számú jelentéseinek tárgyalása; végül 5. a kérvényi bizottság 1. számú sorjegyzékének folytatólagos tárgyalása. Van-e valaki feliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi indítványával szemben javaslom, hogyha legközelebbi ülés napirendjére első pontként tűzessék ki Peyer Károly és társai indítványának megokolása a 40 órás munkahét bevezetéséről. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondhatom, talán sohasem volt olyan aktuális és olyan sürgős ennek a kérdésnek a plénum elé hozatala, mint éppen napjainkban, mikor a munkanélküliség, a nyomorúság ismételten fokozódik és elviselhetetlen méreteket ölt. Az elnök úr napirendi indítványában olyan tárgyak szerepelnek, amelyek nem elsőrendű fontosságúak. Azoknak a nemzetközi . ülése 1932 november 16-án, szerdán. egyezményeknek becikkelyezése, szerintem, szenvedhet annyi időbeli halasztást, amennyi szükséges legalább ahhoz, hogy a 40 órás munkahétről szóló indítványt megokolhassuk. A napirenden szereplő többi pontok sem bírnak olyan kiváló nagy fontossággal, sürgősséggel, a mentelmi ügyek is megtűrnek annyi halasztást, hogy előttük ilyen nagyfontosságú, mélyreható gazdasági kérdésnek az indokolására rá lehessen térni. Az igen t. Képviselőház tagjai valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy a munkanélküliség továbbra is fokozódik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A ^miniszterelnök úr a közelmúlt napokban felhívást intézett a munkáltatókhoz, amelyben —úgy mondhatnám talán leghelyesebben — kérte őket arra, hogy alkalmazzanak minél több munkást, minden ötödik munkás mellé alkalmazzák a hatodikat (Propper Sándor: Szent navitás!) és úgy véli a miniszterelnök úr, hogy ezzel a felhívásával a munkanélküliség majd apadni fog és a munkanélküliségből fakadó nyomor is enyhül. Ezzel szemben egyrészt azt vagyok kénytelen itt megállapítani, hogy a miniszterelnök úr ebbeli felhívása nem vezet a munkanélküliség csökkenésére, még kevésbé a nyomor enyhülésére, másrészt arra hívom fel nyomatékkal az igen t. képviselőház figyelmét, hogy a munkáltatók ezt a miniszterelnöki felhívást igen csúnya módon használják ki (Propper Sándor: Megkontrázzák!) és máris olyan jelenségeket lehet észlelni, amely jelenségek arra mutatnak, hogy a munkáltatók ezt a miniszterelnöki felhívást a maguk javára, a maguk anyagi hasznosodására akarják felhasználni. (Propper Sándor: Megkontrázzák kézből ! ) Különösen aggasztó az, hogy újabban a gyárakban mindenfelé elbocsátásoknak nagy tömegével találkozunk. (Farkas István: A tejkartell 120 embert bocsátott el!) Ha itt-ott akadnak is üzemek, amelyeknél elbocsátás nem észlelhető, ez még nem jelenti azt a biztos megnyugvást, hogy a legközelebbi időben nem történik meg a munkáslétszám apasztása és félő, hogy ezek az elbocsátások azért történnek, hogy így találjanak módot a munkáltatók arra, hogy a miniszterelnöki felhívásnak részben eleget tegyenek, de egyben így találnak módot arra is, hogy a miniszterelnöki felhívást a maguk anyagi hasznosodására használják fel. Egy konkrét esetet is idetárok az igen t. Képviselőház elé, amely állításomat igazolja. {Halljuk! Halljuk! à szélsőbaloldalon.) A Magyar Kerámiai Gyárról van szó, ahol közmunkákat végeznek, ahova a főváros is kiadja a rendeléseit. A fővárosi útburkolások anyagát rendelik meg ebben a gyárban. Olyan üzem ez tehát, amely közületi munkát végez, azért elvárható, hogy legalább ilyen üzemben bánjanak a munkásokkal méltányosabban. A méltányosság helyett azonban ott a következőket tapasztaltam. A munkabéreket már korábban igen lényegesen leszállították és a szakmunkásoknak hetekkel ezelőtt 70 fillérig terjedő órabéreit — ez volt a maximális órabér — 55—60 fillérre szállították le. Ma a legkiválóbb szakmunkás ebben az üzemben 60 fillérnél nagyobb óránkénti keresethez nem jut. Pedig nem úgynevezett téglagyári munkásokról van szó, hanem jól képzett vasesztergályosok, igen jól képzett géplakatosok, villanyszerelők, egyéb szerelők, asztalosok, bognárok azok, akiknek a munkabére óránként — és ezt hangsúlyozom — 45 fillértől 60 fillérig terjed. 60 filléren túl