Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

328 Àz országgyűlés képviselőházának 127, nak, akik e kérdés felett szavazni fognak, a leghalványabb fogalmuk volna arról, hogy mi van ebben a cikkben. Valóban a mentelmi eljárásnak ez az egyszerűsítése sokkal őszintébb és egyszerűbb az eddigi eljárásnál; de élénken emlékeztet arra az eljárásra, ahogy a francia konvent tárgyalt XVI. Lajos halálra ítéléséről s az egyes konventtagok a maguk szavazatát hosszú és dagályos frázisokkal indokolták meg. A konventnek egyetlenegy tagja volt, akinek volt annyi bátorsága és őszintesége, hogy felállott és azt mondotta: la mort sans phrase, ehhez ne fűzzünk semmi egyebet, mivel pedig végre akarjuk hajtani, ne tárgyaljunk tehát róla olyan sokat. Itt ennél a jelentésnél is ki akarják adni Weltner Jakab képviselőtársunkat és őszintébbnek tartják a cikk vonatkozó kitételeinek ismertetése nélkül egyszerűen a kiadatást javasolni. Én (tieihát kénytelen vagyok ezzel a cikkel foglalkozni és a Képviselőháznak, legalább is azoknak, akik a cikk ismeretében szeretnék a maguk szavazatát leadni, odatárni, hogy tulajdonképpen miről is szól ez a cikk. A minősítés: sajtó útján elkövetett, állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétség. Egymásután tűnik ki itt ezekből a mentekmi bizottsági jelentésekből, hogy az állami ás társadalmi rend, mint takaró, a legapróbb kis szemétdombokra rá van terítve, olyanokra, amelyeknél az állami és társadalmi rend megvédése, mint takaró, az igazi nemzetgyalázás és felforgatás. Ha például a Népszava ttiieg fogja írni azt, hogy egy vasúti bakter rosszul lenigetia vörös zászlót, az a társadalmi rend felforgatása lesz; vagy ha az ügyész itr a fürdőben kevés borravalót adott a tyukszemesuek, eibből is a társadalmi rend felforgatása lesz, mert hivatalos egyén ténykedését támadja meg benne. (Mozgás a .jobboldalon) Ismételten hangsúlyoznom kell, az az igazi nemzetgyalázás, az az állami és társadalmi rend igazi felforgatása, ha Hungária palástjából ilyen apró kis flastromokat vagdo&niak ki egyes megtévedt állami közegek bűneinek a letakarására. (Ügy van! Űgj/ van! a szélsőbaloldalon.) Nem arról van szó, hogy a tettesek ellen indítsanak vizsgálatot, hanem az ügyfez úr akkor használja a takarót, amikor a visszaélés miatt felszólalót verik fejbe, ami sokkal egyszerűbb annál az eljárásnál, hogy az illető ellen, aki a visszaélést elkövette, indítsanak vizsgálatot. Mi van a cikkben? Azt mondja, hogy (olvassa): «Véresre verik a rendőrségre bevitt munkásokat. Félig agyonverik őket, mert nem hajlandók némán éhenhalni, hanem az utcán munkát* kenyeret mernek kiáltani. — Nap-nap után jönnek fel a szerkesztőségünkbe feídagadt arcú, véres, megtépett hajú, összevert munkások, akik megmutatják sérüléseiket és hajmeresztő részleteket mondanak el arról. (hogy a rendőri közegek milyen alávaló módon bántalmazták Őket. — Nem újdonság nekünk a verekedő rendőr. — Jegyzőkönyvek, tanúvallomások, látleletek bizonyítják állításainkat», — és itt a bizonyításon van a hangsúly, ezt közbevetőleg kell megjegyeznem — «azt, hogy mi történik a rendőri kihallgatások során és a fogdákban, úgy a kerületi kapitányságokéiban, mint a főkapitányságon is. Egyre nagyobb düh fogja el a rendőri közegeket, ha egy munkanélküli munkás az utcán szólni mer, hogy «munkát, kenyeret» kérjen, sőt akkor is, ha hallgat és csak egyszerűen megjelenik ilyen alkalommal. Pedig az utca nem a rendőröké, mert annak palotáit munkások építették fel, ülése 1932 november 16-án, szerdán. lámpáit az ő nyomorúságos fizetésükből levont adókból csinálták, ő viseli az állami és városi terhek legsúlyosaíbb részét, felháborító tehát, hogy csak azért, mert megjelenik az utcán, mindjárt rásújt a rendőrököl és lendül a rendőrosizma, a bot. Hétfőn is bejött a szerkesztőségünkbe két Összetört munkás, _ egyiket a Hársfa-utcai kapitányságon, a másikat pedig a főkapitányságon, a 22-es szobában verték véresre. A Hársfa-utcai kapitányságon a kihallgató rendőrtanácsos saját öklével verte ÖSSÍZ© az egyik munkást és a pártjelvényt akarta megetetni vele, a másik fiatal nyomdásznak a szeme be van dagadva és csupa viéraláfutás az arca. Szoimibaton vitték be őket az utcáról azzal, hogy állítólag tüntettek, hétfőn délben engedték el őket, fogva voltak két és fél napig és testük tele van sebekkel.» Nos, t. Képviselőház, még az ügyészség sem talált ebben a cikkben súlyosabb deliktumo.t, mint vétséget, márpedig nekem az a meggyőződésem, -— és minden gondolkozó embernek az kell, hogy a meggyőződése legyen — hogy mi előtt azok ellen indítanak eljárást, akik ezeket a gyalázatosságokat megírják, azt megelőzőleg kötelességük az illetékes fórumoknak ezeket a dolgokat, amelyekről orvosi látleletek és tanúvallomások vannak, kivizsgáltatni, a bűnösöket megbüntetni. Csak azután lehetne eljárást indítani azok ellen, akik ezeket megírják, ha ezeknek a tényeknek nem igaz volta kiderül. A rendszer ennek éppen a megfordított ja. A panaszko dóknak presztízsokokból, hamis és félremagyarázott presztízsokokból soha sincs igazuk és amikor a fordított eljárásnak kellene érvényesülnie, vagyis annak, hogy még a legkisebb törvénytelenséget is pél; dásan megtorolják, e helyett az észszerű és logikus eljárás helyett eljárást indítanak a panaszko dók ellen, eljárást indítanak a tanuk ellen, eljárást indítanak a sértettek, a bántalmazottak ellen. Ez az eljárás ugyanannak az eljárási módszernek folytatása, amikor becsukják a szerkesztőt, ami azután arra vezet, hogy az a primitív és amúgy is gyenge judiciumti rendőr a törvényen felülállónak fogja magát képzelni, mint ahogy igen sok esetben meg is mondja a bántalmazottakkal szemben azt, hogy neki semmiféle baja nem történhetik, mert mögötte állanak azok a presztízsszempontok, melyek nem engedik, hogy ő azért a törvénytelenségért méltó büntetését elvegye. Ebben a cikkben konkrét tényeket soroltunk fel. Az ügyésznek legalább is kötelessége lett volna megvárni a vizsgálatnak a végét, amennyiben egyáltalán vizsgálatot indítottak. Ha pedig nem indítottak vizsgálatot, akkor az ügyész legelemibb kötelessége lett volna intézkedni a vizsgálat megindítása iránt. jPersze, ez a módszer sokkal egyszerűbb és sokkal könynyebb. Sokkal könnyebb a brutalizáltakat, a bántalmazottakat a vádlottak padjára ültetni, mert ezzel az ő számukra teszik nehézzé a bizonyítást, de ezzel a hamis és barbár presztízsszemponttal felfordítják azt az igazi, azt a valódi viszonylatot, amely a polgár és a rendőr között kellene, hogy meglegyen. A rendőr a E

olgárság fizetett alkalmazottja és azért van, ogy rendet tartson, azért van, hogy a rendet biztosítsa, hogy a törvények és a szabályok betartására ügyeljen. Ha ő ezzel szemben törvényellenes, szabályellenes cselekményeket követ el és a következmény ezért csak az, hogy ezért a panaszkodó lesz megbüntetve, akkor felfordítják ezt a természetes rendet, akkor az alkalmazottból gőgös, nyers diktátor lesz, (Kertész Miklós: Nem a lelkeken, hanem a testeken