Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

Az úr szeg gyűlés képviselőházának 126. nem egy osztályért küzdünk. Nem egy pártért küzdünk, hanem az egész magyar dolgozó osztály szellemi és fizikai munkájáért egyaránt. Ezt a "helyzetet kell megteremteni. És amikor mi ezt akarjuk és ezt csináljuk, akkor ne mondják azt, hogy mi magyarellenesek vagyunk. Állítom, mi vagyunk, a legjobb magyarok, azok, akik a magyar népet fel tudjuk emelni egy magasabb életnívóra. Ha ennek a magyar népnek munkát, kenyeret, boldogulást tudunk adni, ez nemzetibb szempont, mint akármilyen más, nemzetibb szempont, mint a nagybirtokrendszernek és privilégiumnak a fenntartása. T. képviselőtársam — nagyon helyesen — beszélt a választójogról. Tudom, ő szokta emlegetni azt, hogy benne van a programmban, de Gömbösnek más van a programmjában. Gömbös egy érdekképviseletet akar. Majd meglátjuk, mit akar Gömbös miniszterelnök úr, azt akarja-e, hogy amint megnyomorították a községet, a megyét, a várost, a törvényhatóságot, ezt a testületet is megnyomorítsák. (Meskó Zoltán: Csak népképviselet lehet, más nem!) Abban igaza van, mi is azt mondjuk, csak az lehet, mert ha amolyan valami szörnyűszülöttet hoz üde Magyarországra, nem csinál mást, mint tönkreteszi Magyarországot. (Rassay Károly: Már van egy szörnyszülött: a Felsőház!) Az is szörnyszülött. (Rassay Károly: Az elég!) De szörnyszülött volt a törvényhatóság, a megye is, mely évszázadokon át a magyar uraknak egy külön privilégiumot, jogot adott. Ezt megszüntették, elvették. Megalkották a Felsőházat, idehozták a nyakunkra. Ha a KépviselőbJázat is így akarják megalkotni, előre megmondjuk: ilyen reform nem kell, mert ez tönkreteszi Magyarországot. »Jegyezzék meg, egy istentelen szocialista mondta ebben a Házban, hogy ha itt csinálnak egy fasiszta rendszert, egy érdekképviseleti rendszert, ez Magyarországnak vesztét, pusztulását fogj>a okozni, más következménye ennek nem lehet. Magyarország kis állam, Magyarország meg van csonkítva, Magyarországot körülveszik mindenfelől, tehát egyetlenegy álláspontja lehetne csak, hogy önmagát fegyelmezze, önmagában teremtsen egy demokratikus, igazi haladó szellemet, ennek érdekébe illesszen be mindent és ezért áldozzon fel mindent. Ezzel azt a hurkot, amely körülveszi, enyhíteni tudná, gazdasági és szellemi életét jobban kifejleszthetné^ mint ahogyan eddig kifejlesztette. Mi ezért küzdünk és ezért harcolunk. Ez a kérvény is azt a célt szolgálja, hogy a kormány lássa be ezt és örülök, hogy itt legalább beszélünk erről a kérdésről, mások is hozzászólnak, legalább látja az ország, hogy foglalkozunk valamivel, mert ez mégis csak fontos abb, itt átfogóbb, egyetemesebb gondolatok vetődnek fel, mint a mentelmi ügyek tárgyalásánál. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem, hogy ezt a kérvényt úgy adjuk ki a kormánynak, hogy mennél sürgősebben tegyen előterjesztést, csinálja meg a titkos választójogot. Semmi más nem kell, csak titkos választójog az egész^ vonalon, akkor az új parlament majd megtalálja a módját annak, hogy segítsen ezen ia szerencsétlen, bajbajutott országon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Igen jellemzőnek találom mai parlamentünkre, hogy amikor a munkásság sérelmeit egy ilyen memorandummal kapcsolatban tárgyaljuk, az a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI, ilése 1932 november 11-én, pénteken. 321 párt, amely számarányánál fogva tudna ezekben a kérdésekben valamit csinálni, egyszerűen csak akkor jelenik meg idebenn, amikor szavazni kell. Akkor is csak bejönnek, de nem is ülnek le a képviselő urak, mert arra a másfél percre, ameddig a szavazás aktusa tart, nem is érdemes a padokban helyet foglalni. Valóban nem hiányzik más ilyen körülmények közt az ilyen szavazáshoz, — hiszen jóformán nem is tudják, miről van szó, — mint az a bizonyos zsebkendő, amely szavazásra inti az engedelmes többséget. Ez a Ház már csak ennélfogva is, már csak ennek a képnek nyomán is bebizonyítja azt, hogy megérett ta feloszlatásra, megérett arra, ami ebben a memorandumban foglaltatik, hogy új, tisztességes, becsületes választójog alapján rendeljék el és hajtsák végre az új választásokat. Természetesen én is azt mondom, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy nem trükkökkel és nem a lelkeken vaió taposássál. Csakhogy az ,a baj, hogy amíg idebenn ezek a szavak elhangzanak, odakinn folytatódnak a trükkök, odakint folytatódik a lelkek taposása, folytatódik az, amit ebben az április 7-én beadott memorandumban leszegeztek. Ez a memorandum minden egyes szavában friss és aktuális ma is, ezt éppúgy meg lehetne írni ma is, ezekben a pillanatokban is, hiszen végeredményben az országban, az ország kormányzásában nem történt egyéb változás, mint a személyek átengedték új személyeknek a.

f helyüket, a boltban, nem történt más változás, mint átfestették a cégért. A memorandum minden egyes megállapítása, sajnálatosan kell ezt megállapítanunk, ma is megállja helyét azért, mert szó van a memorandumban egy átszenvedett rettenetes Ínségben és nyomorúságban átvergődött télről. A memorandum rámutat arra, hogy nem leszünk képesek, legalább is a dolgozók és a munkanélküliek nem lesznek képesek arra, hogy ilyen telet még egyszer átéljenek, mint amilyen az elmúlt tél volt. Itt a változás csak annyi, hogy a memorandum egy elmúlt tél eseményeit szögezi le, most pedig az eljövendő tel előrevetett árnyékáról beszélhetünk. Itt már megint előkészítik az inségakciókat azokkal az inségbérekkel, amelyekről tavaly és az elmúlt hónapokban éppen eleget beszéltünk, amikor egy inségmunkára szorultnak egész hónapi keresete 7—8—10 pengő volt és abból kellett eltartania családját, abból kellett kenyeret, lisztet, burgonyát adni a családjának, abból kellett ruhát vásárolnia, amennyiben az ebből a pénzből egyáltalán lehetséges. Megint megkezdték az inségakciókat, amelyekre nézve csak azt az egyet kell megállapítanom, hogy a legnagyobb tisztasággal, a legnagyobb jószándékkal és minden adminisztrációs költség nélkül > végrehajtott ilyen inségakció sem érheti el célját, nem tehet eleget annak, hogy itt a közel félmillió Ínségesen segíteni tudjon, hiszen nem tudja az állami terhekkel agyonterhelt társadalmat még további áldozatokra szorítani, annál ke; vésbbé, mert az áldozathozatalhoz a megfelelő kényszerítő eszközei, a megfelelői kényszerítő erői hiányoznak. Ezek az inségakciók tehát nem fogják és nem tudják elérni céljukat. De ezzel kapcsolatban még egy másik körülményre is rá kell mutatnom. Ezek az inségakciók segélyeket fognak a rászorultaknak adni. Nem tudom, hogy ezek az inségsegélyek, amelyeket ilyen társadalmi szervezetek, vagy 46