Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-126
Az országgyűlés képviselőházának 126. alkotórésze van. Az egyik az, hogy elnyom bennünket az államhatalom, a másik része az, hogy elnyomnak bennünket a kapitalisták, a harmadik része pedig az, hogy Magyarországon a közszabadságokat úgy kezelik, hogy abból a szabadságból legfeljebb a vagyonos osztályok részesednek, az elnyomottaknak azonban mindig csak a durva élét és durva szögletét mutatják meg. A kormány által való elnyomatás az egész vonalon érvényesül és ha tetszelegnek maguknak azzal, hogy most, hogy a statáriumot megszüntették, egy új rendszer kezdődött, ha tetszelegnek maguknak azzal, hogy a gyülekezési tilalmat felfüggesztő rendelet más állapotokat hozott létre, mint amilyenek azelőtt voltak, ezzel csak azokat ámíthatják el, akik nem tudják, hogy a vidéken milyen viszonyok, milyen állapotok vannak meg ma is. Éppen ma állapítjuk meg a Népszavában, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök ur rendelete ellenére a vidéki hatóságok éppen olyan nyugodtan tiltják be a gyűléseket, mint i* ™ a kor ' amikor mé S" gyülekezési tilalom volt. Mi a különbség az akkori és mostani állapot között? Budapesten úgy is lehetett gyűlést tartani, ha nem is engedte meg a rendőrség. Ezer mód és eszköz áll itt rendelkezésre abban a tekintetben, hogy a rendőrség megkerülésével is lehessen gyűlést tartani. Ezer mód és eszköz áll rendelkezésre abban a tekintetben, hogy a munkások egymással érintkezzenek. Ilyen nagy városban alig jelent valamit a gyülekezési tilalom.. De a vidéken és a falvakban szintén joga van arra a lakosságnak, hogy panaszait megbeszélje. De amikor nyilvánosan azt hirdetik, hogy engedtünk a szabadságjogok tekintetében és ezt mindenki tudomásul veszi, csak az illetékes főszolgabírák és rendőrkapitányok nem, ez egyszerűen azt jelenti, hogy ámításokkal dolgoznak; kifelé azt akarják elhitetni, hogy most jobb állapotok vannak, lényegében pedig a közigazgatás csúffá teszi azokat a rendelkezéseket, amelyeket kiadnak. A mostani miniszterelnök úr hosszasan beszélt a tekintélyről és azt mondotta, hogy a tekintélytiszteletet ebben az osztályban magasabb piedesztálra akarja emelni. A tekintélyt elsősorban hatóságainak kellene elismerni, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és elsősorban a hatóságoknak kellene érvényt szerezniök abban a tekintetben, hogy amikor egy rendeletet kiadnak, azt tartsák tiszteletben, mert a miniszterelnöki és a kormánytekintély sárbaráncigálása az, amikor fő szolgabírák és rendőrkapitányok fütyülnek a kormányelnök és a belügyminiszter rendelkezésére. A belügyminiszter, aki adja az erélyes és erős embert és hirdeti az erős kéz politikáját, olyan gyenge saját hatóságaival szemben, hogy főszolgabíráinak és rendőrkapitányainak nem tud parancsolni? Köszönjük az olyan erélyt és tekintélyt, amely csak a jogelnyomás terén mutatkozik meg, de a jogok megtartása és a jogok tisztelete terén semmiféle irányban nem érvényesül. Ez a dolognak az első. része. A második része, amelyről ez a memorandum beszél, a kapitalisták elnyomása, ami egyebekben mindenütt együttjár az állami elnyomással; az egyik szerves összefüggésben van a másikkal és összekapcsolója egyik a másiknak. A kapitalisták a dekonjunktúrát mindenütt kihasználják arra, hogy az állam hathatós segítsége mellett elnyomják a munkásokat. Ezelőtt 3—4 esztendővel félig-meddig ülése 1932 november ll-én, pénteken. 315 elfogadható munkabérek mellett dolgoztak a magyar munkások, 0*80—0-90—1—1'20 pengős órabérekkel. Ugyanazok a szakképzett munkások ma, amikor a munkanélküliség egyre jobban erősbödik, 30—40 filléres órabérekkel dolgoznak; ugyanazok a munkások, akik 1 pengőt, és 1 pengő 20 fillért kerestek. A kapitalisták igen alaposan kihasználták ezeket a válságos viszonyokat. Amíg az életszükségleti cikkek árai alig igen csekély mértékben estek, addig a munkabérek 100—120—150 százalékkal lecsökkentek. A kapitalistáknak ez az elnyomó és bérrontó politikája nemcsak abból a szempontból jelentőségteljes, hogy a munkásokat is leszorítja a majdnem éhenhaló földxní velők életszínvonalára, hanem országos és nemzeti érdekből is káros, pedig annyira hangoztatják itt, hogy ezt az érdeket akarják megvédelmezni. Nemzeti érdekből káros, ha az életszínvonal annyira süllyed, hogy a munkás egészsége, életereje is csökken a hiányos táplálkozás miatt. Amint itt hallottuk az imént Kéthly Anna képviselőtársunk előadásából, hogy a vidéken milyen állapotok vannak a betegek körül, hogy otthon tartanak veszedelmes őrülteket, fertőző betegeket, mert félnek a kórházi költségektől, ugyanúgy az alacsony munkabérek az éhezők számát annyira megszaporítják, hogy a rossz táplálkozás folytán — erről pedig Kertész képviselőtársam beszélt — egyre jobban szaporodnak a betegek, hogy az alacsonyabb biztosított létszám mellett is az intézetek látogatottsága olyan mértékben emelkedik, hogy az orvosok nem is győzik a munkát. Mindezek összesítve azt jelentik, hogy ebben az országban a lakosság túlnyomó többsége az éh-halál szélén van; azt jelentik, hogy az ú. n. magyar államfenntartó nemzet pusztul, csak egy egészen maroknyi, csekély töredék tud túlontúl nagy hőségben megélni. Az igazi nemzetvédelem az volna, ha ezekkel a dolgokkal törődnénk, ha a fogyasztási lehetőségeket emelnénk, ha a magasabb munkabérekkel olyan állapotokat teremtenénk, hogy a munkás is beléphetne azok sorába, akik rendes emberi életet élnek. És mi történt? A 95 pont, amely megjelent, mindenről beszél, csak ezekről a realitásokról nincs bennük egy szó sem. Nincs bennük szó azokról a gyakorlati segítségekről, amelyek a magyar nemzetet és a magyar testvéreket felemelnék. Egyetlen pozitív, fix pont van, amelyiben az «új stílus» miniszterelnöke találkozik a pipázó miniszterelnökkel és ez az egyetlen pont az, hogy munkanélküli segély nincs és nem is lesz. Ez az alap, mert az a garnierung, amely ezt a száraz programment kíséri, egyenesen naivitás és esztelenség. Micsoda naivitás a kapitalistákhoz való apellálás, hogy ott, ahol Öt éhezik, a hatodikat is odavehetik! Micsoda naivitás az önzetlen kartellekhe» való apellálás! A kapitalizmus jellegének teljes félreismerése az, ha a miiniszterelnök úr azt hiszi, hogy szólamokkal ibírja majd a kapitalistákat jobb belátásra- Ide nem szólamok kellenek, hanem erős rendszabályok, a kartellek teljes szétoszlatása és —miután kaptalisztikus alapon állanak — az egész kapitalista rendszernek olyan módon való átszervezése, hogy ne a munkaáselnyomás legyen államilag védelmezett, hanem a munkásoknak, az embereknek a védelme legyen a főszempont. A kapitalizmus nem tud kibújni a saját bőréből, i semmiféle szólamra nem hajlamos; természete, 45*
