Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. elkerülni azt, hogy az ország elsöpörje innen önöket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! Az imént Péntek Pál t. képviselő úr egyik parlamenti pártunkról sértő megjegyzést tett. Ezért őt rendreutasítom. Ezen sértő megjegyzés kapcsán Peyer, Malasits, Esztergályos és Kabók képviselő urak szintén inparlamentáris kifejezést használtak. Peyer. képviselő urat azonnal rendreutasítottam, a többi képviselő urat most a gyorsírói jegyzetek alapján rendreutasítom. (Kabók Lajos: Most már egalizálva van az egész. — Derültség.) Képviselő úr, méltóztassék a tárgyalás komolyságát megőrizni. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt képviselő úr beszédének két megjegyzését nem hagyhatom rektifikáció nélkül. Az egyik az, hogy ő a biatorbágyi robbantási merénylettel kapcsolatosan azt az őrültet — akit ő is őrültnek nevezett — egyben a keresztény jelzővel illette. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Helyreigazította!) Ez az ember sem egy kereszténypárti szervezetnek, sem egy keresztény társadalmi szervezetnek nem volt tagja, ennek folytán ezzel az őrülttel, ezzel a gonosztevővel szemben a keresztény szó használata mindenesetre illetéktelen és helytelen volt. A másik az a megjegyzés, hogy mi tapsolunk a német szélsőjobboldal bombamerényleteinek. (Malasits Géza: Tessék elolvasni az Uj Nemzedéket!) Semmiféle bombamerényletnek, semmiféle politikai terrornak, semmiféle politikai gyilkosságnak, semmiféle politikai erőszaknak semmi körülmények között nem tapsolunk. A magunk részéről az erők szabad érvényesülésének álláspontján állunk és a magunk részéről nem kívánunk igény bevenni soha, semmiféle terrorisztikus eszközt és abban a kérdésben, amit itt fejtegetni méltóztatott, mi azon az állásponton vagyunk, hogy azokkal szemben, akik a nemzet nyugalmát, az ország békéjét erőszakosan felforgatni iparkodnak, egy a független magyar bíróság tekintélyével alátámasztott ítélet formájában a statáriumot is megengedhetőnek tartjuk. (BuchingerManó: Egységespárti bíróság!) Az nem pártbíróság. Soha senki sem fogja elismerni és senki sem fogja mondani, hogy egy bíróság pártbíróság. Nagyon kérném a mélyen t. túloldalt, hogy ezt a kérdést ne méltóztassék kiélezni ebben az irányban. Van sok kérdés, amelyben egyet tudunk érteni. (Reisinger Ferenc: Mi élezzük ki, vagy önök, akik akasztatnak?) Abban a pillanatban, amikor képviselőtársam azt mondja, hogy mi akasztatunk, olyan irányban van kiélezve a kérdés, amely nem kívánatos. Nekünk azokhoz éppoly kevés közünk van, mint önöknek. Akasztat a törvény és a független bíróság; azt nem lehet sem a jobboldal, sem a baloldal rovására írni. T. Képviselőház! Tegnap Pest vármegye törvényhatósági bizottsága gyűlésének keretében felhangzott még egy statáriális kívánság, amelyhez én a magam részéről is csatlakozom. Ott tudniillik statáriumot követeltek a kartellek ellen. (Helyeslés a baloldalon-) En a magam részéről ehhez a kívánsághoz erőteljesen csatlakozom, (Zaj.) mert nemcsak lőfegyverrel lehet'tönkretenni valakit, árpolitikával is lehet valakit tökéletesen tönkretenni. Mi azt látjuk, (Zaj.) hogy a közelmúltban a Képviselőház egyhangú helyeslése mellett hoztunk egy kartelltörvényt, amely kartelltörvénynek szeretnők ülése 1932. augusztus 12-én, pénteken. 21 már a gyümölcseit itt látni. Ebben a kartelitörvényben a kormány mélyreható felhatalmazást kapott abban a tekintetben, (Zaj.) hogy azokkal a kartellekkel szemben, amelyek a közszükségletek megdrágításával, amelyek a nemzet életerejének csökkentésével olyan működést fejtenek ki, amely nem kívánatos, megvan a kormánynak a teljes pouvoirja, a teljes hatalma azok letörésére. Ezzel szemben azt látjuk, hogy &

f kartelleket nemcsak hogy nem rendszabályozták meg, de azok még jobban feléledtek, mint valaha, sőt azt látjuk, hogy az úgynevezett agrárolló még jobban az ipar felé tolódott el, azt látjuk, hogy míg például az állatárak rohamosan esnek, míg a nyersbőr ára rohamosan esik, addig ezzel szemben a bőrkartell ma is tartja az árakat. Látunk törekvéseket a fakartell behozatalára különösen műfa tekintetében, ami megdrágítaná az egész építkezést. Látjuk a szénkartell óriási előretörését, amelyről a Magyarság mai számában megjelent nagy cikk ad teljesen részletes tájékoztatót. Az alatt a pár perc alatt, amely rendelkezésemre áll, nem tudok kitérni annak részleteire, de a magam részéről is, pártunk részéről is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét már előre felhívjuk a szénkartell működésének árdrágító hatására és a magyar fogyasztóközönség nevében tiltakozunk minden néven nevezendő olyan törekvés ellen, amely a megélhetést még a mainál is erőteljesebben meg akarja drágítani. A mi konzekvenciánk végtelenül egyszerű: nem vagyunk bent a kormányban, (Felkiáltások a> bal- és a szélsőbáloldalon: De támogatják!) fenntartjuk azonban a szabad kritika jogát (Rassay Károly: De a választásokkor kontingens-szerződésben voltak.) és ugyanennek a szabad kritikának álláspontján kifogást emelek a földmívelésügyi miniszter úr tej rendelete ellen, amely a tejkartellnek ad jogosulatlan hasznot anélkül, hogy az agrártársadalom helyzetét elősegítené. Amíg a tejet vidéken alig lehet eladni 15—16 fillérért, Pestkörnyékén is a tej^ ára legfeljebb 22 fillér, Budapesten a tej ára miniszteri rendeletből kifolyólag 34 fillér, sőt a paszterizált tej ára még magasabb. Megtiltja ez a rendelet azt, hogy a fogyasztó és a rendelő közvetlen kapcsolatot találjanak egymással, ami semmi más, mint a fogyasztók kiszolgáltatása a kartellek részére, mert ha a fogyasztó a termelőnek fizetné a magasabb árat, egy szót sem szólnék, ellenben a fogyasztó azért fizeti a magasabb tejárat, hogy a differenciát a kartell vágja zsebre. Ez ellen a fogyasztóközönség tömegei nevében tiltakozom. (Esztergályos János: Akkor miért támogatta a kormányt, amely eltűri ezt a kartellgazdálkodást? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Esztergályos János: Ez olyan schőberl-féle politika: éjjel ágy, nappal szék. — Derültség.) A kartellek megrendszabályozását, az árdrágító kartellek kiirtását várjuk a kormánytól (Szeder Ferenc: De azért támogatják!) és ebben a pillanatban azt kérem úgy a kereskedelemügyi, mint a földmívelésügyi miniszter uraktól, hogy ezeket a kartelleket a lehetőség szerint minél előbb megrendszabályozni méltóztassanak. (Rakovszky Tibor: Lehetőség szerint. — Friedrich István: őszre meg lesz!) A másik, amit szintén sürgősnek tartok: a fizikai inségmunkák mielőbbi megindítása. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy nemcsak szociális segélyt kell juttatni a munkanélkü-