Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. annak a megindokolását, hogy ma, mikor a magyar kormányzat külpolitikai viszonylatban a legnagyobb harcokat vívja, miért kelljen összehívni a Képviselőházat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) Az a Képviselőház, amely a * törvényhozói feladat mellett az adminisztráció végzését akarja magára vállalni, eltéveszti hivatását, mert ennek az lesz a következménye, hogy az államhatalom másik ágazata viszont a törvényhozóhatalom jogkörébe akar majd beleavatkozni. T. Ház! A miniszterelnök úr beszéde után, aki azokat az indokokat, amelyeket Eckhardt Tibor igent, képviselőtársam jónak látott a Képviselőház összehívása mellett felhozni, megcáfolta, semmi indokát nem látom a Képviselőház összeülésének és az október 26-i összeillés mellett foglalok állást. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Képviselőház! {Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Indítványozom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó hó 13-án, szombaton délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki Weltner Jakab és társai a statárium és a népgyűlési tilalom hatálytalanításáról szóló^ indítványának megindokolását és az ipari és mezőgazdasági munkások foglalkoztatásának a megindítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azok után, amiket Eckhardt Tibor képviselőtársam előadott, egészen bizonyosra veszem, hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a statáriumot felfüggeszthesse és nem is fogja felfüggeszteni. Azt mondja a képviselő úr, — amit mindannyian tudunk — hogy most, aratás idején, nincs már kenyere a mezőgazdasági munkások százezreinek. (Peyer Károly: Koldulni járnak!) Ehhez hozzátehetem nyugodtan, hogy az ország minden nagyobb városában az ipari munkások ezrei és tízezrei vannak nyár közepén kenyér nélkül és a télen a legsúlyosabb nyomorúság vár az egész országra. A kereskedelem, az ipar dögrováson van, az értelmiségi osztályok nem tudnak elhelyezkedni. Ez az a politika, amelyet statáriummal kell megvédelmezni. T. Képviselőház! Illetékes és legilletékesebb helyen azt szokták mondani, hogy ebben az országban csend, rend és nyugalom van, azt szokták mondani, hogy a hadsereg, a csendőrség, a rendőrség megbízható. Azt kérdem tehát, hogy ha ebben az országban ilyen nagy a nyugalom, a csend és a rend, (Mojzes János: A temető nyugalma!) miért kell ezt a nyugalmat időről-időre alátámasztani akasztófán himbálódzó emberekkel? (Ügy van! a széls"őbaloldalon.) Ha olyan nagy a csend és a nyugalom, miért kell akasztófával még jobban igazolni a külföld előtt, hogy milyen nagyszerű ez a konszolidáció, amely akasztófán himbálódzó emberekkel van biztosítva? Nincs konszolidáció és nincs rend. A statárium halálos dermedtsége, a gyűléstilalom halálos dermedtsége az, amivel ebben az országban kormányoznak, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Soha még annyi gyűlést nem tartottak, mint most! — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Még az Oti.-gyűléseket is betiltják, még azok is veszélyesek.) Be fogom bizonyítani, hogy a statáriumnak semmi jogi és erkölcsig alapja nincsen. (Farkas István: Kompromittálták vele Magyarországot! — Huszár Dezső: A szovjet előtt! — Farkas István: A műülése 1932. augusztus 12-én, pénteken. 19 veit nyugat előtt! — Malasits Géza: Olvassa csak el a francia, angol, belga és holland lapokat!) Nem is beszélve arról, hogy micsoda rend és rendszer az, amelyet egy teljes esztendeig, vagy talán végkimerülésig statáriummal kell alátámasztani. Hol hallotta a belügyminiszter úr, hogy a statárium mint állandó kormányzati rendszer álljon a kormány rendelkezésére? Ez átmeneti eszköz, talán kivételes helyzetekben rövid időre alkalmazható, de mint állandó kormányzati eszközt hogyan lehet a statáriumot alkalmazni? 1931 szeptember 13-án robbantotta fel egy őrült, vallásos, keresztény erkölcsű ember a biatorbágyi hidat. (Nagy zaj és ellenmondások a balközépen. — Rakovszky Tibor: Ez ellen tiltakozunk! — Turehányi Egon: Micsoda beállítás ez, hogy keresztény, vallásos? — Zaj.) Tévednek az urak; egészen távol áll tőlem, hogy ezt kiélezzem. Ezzel azt akartam jelezni, hogy olyan ember, akit nem lehetett vallástalannak, bolsevistának nevezni. Ezt akartam jelezni, nem az ellenkezőt, amit önök feltételeztek. Szóval ez távol áll tőlem, de annak idején a statáriumot ezzel indokolták. A statáriumrendelet indokolása a következőket mondja (olvassa): «A Biatorbágynál elkövetett merénylet arra mutat, hogy az ország határain túlról irányított bizonyos mozgalmak az itteni súlyos gazdasági helyzetet kihasználva, a belső rend megzavarásával meg akarják hiúsítani az ország gazdasági újjáépítésére irányuló törekvések sikerét.» Ezzel, tehát Biatorbággyal indokolták a statáriumot. Ezzel indokolták a politikai gyűlés tilalmát. Nos kiderült, hogy nem külföldről irányított mozgalom volt, hanem egy esztelen, gonosz ember merénylete. A biatorbágyi kérdés tehát tisztázva van, de a statárium itt maradt, mint a kormányzati rendszer egyik eszköze. A szociáldemokrata képviselők frakciója annak idején rögtön kimondotta, hogy a Károlyi-kormány a rögtönbíráskodással, a megfélemlítéssel, a dolgozó nép erejének elnyomásával az ország súlyos gazdasági helyzetén nem segít; a munkanélküliek nyomorát nem szünteti meg és a jogos elkeseredést minden társalalnii rétegben nagyra növeli. Nos tehát megmondotta a parlamenti frakció és a szociáldemokrata párt vezetősége, hogy csak gyökeres rendszerváltozással lehet elérni azt, hogy ebben az országban a jólét, vagy legalább is a minimális megélhetés előfeltételei megteremthetők legyenek* Ha nyugodtan és hidegen vizsgáljuk a dolgokat, én azt mondom, statárium csak ott kell, ahol nem tudnak az éhezőknek kenyeret adni. Olyan országban, ahol gondoskodnak mindenkiről, olyan országban, ahol megvan a munka lehetősege, ahol az ország lakossága^ megtalálja a megélhetés legminimálisabb feltételeit, nem kell akasztófával és statáriummal kormányozni. Meg kell mondani nyíltan, a mai kormányzatnak, a mai kormánynak intézkedései egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy ebben az országban a gazdasági válság megszűnjék, egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy ebben az országban a munkanélküliek^ tíz- és százezrei, csatlakozva hozzájuk a középosztályok tönkremenő tíz- és százezrei, a bekövetkezendő télen az életnek és a létnek legminimálisabb feltételeit megtalálják. Az akasztófa és a statárium árnyéka kell azokhoz a bizonyos rendbiztosító intézményekhez, hpgy ebben az országban a rendre, a csendre és a bé-