Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-124

244 Az országgyűlés képviselőházának 12 4. ülése Î9S2 november 9-én, szerdán. kokból, amelyeket az interpelláló képviselő ur kifejtett, hanem nagy jelentőséget tulajdonítunk általában az útépítésnek közgazdasági és egyéb szempontokból, mint ezt a miniszterelnök úr munkatervében és különböző beszédeiben alábúzta; különös fontosságot tulajdonítunk éppen most és épen eme út kiépítésének azért, mert ezáltal az Alföldnek egyik legnehezebb; helyzetben lévő munkásosztálya; a kubikosok munkához fognak jutni, akiknek sorsa pedig állandó gondoskodásunk tárgya, mert ez igazán egyik legégetőbb, és legnehezebb kérdésünk. (Ügy van!) Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Dinnyés Lajos: T. Ház! Mindenesetre köszönettel veszem tudomásul a kereskedelemügyi miniszter úrnak ebben az országos jelentőségű kérdésben tett nyilatkozatát, valamint azt is, hogy a transzkontinentális útnak^ Budapest—-szegedi vonalszakaszát Lajosmizsén . és Kecskeméten viszi keresztül. Itt felelek Bassay Károly t. képviselőtársamnak közbeszólására. A transzkontinentális úttervnek elgondolása szerint ugyanis először ez a Debrecen—Nyíregyháza út van hivatva a Csehországon keresztül Varsóba vivő forgalmat lebonyolítani. Másodszor annyira túl lenne terhelve, mint, a miniszter úr is mondotta egy útnak a forgalma, — hiszen már ma is nagyon túl van terhelve — hogy szükség van e két útra. Én örömmel veszem, ha idővel a Cegléd—kecskeméti út is kiépíttetik ilyen portalanított makadámúttá, de mindenképpen helyesnek tartom azt a megoldást, hogy két út( lesz Budapest felé. Ami a kubikosokat illeti, magam is örömmel veszem, azt, hogy ennek a tényleg szomorú sorsban levő munkásosztálynak is munka adatik, azonban nagyon kérem a miniszter urat, kössön a vállalkozókkal olyan értelmű megállapodást is, amely bizonyos mértékben kényszeríti őketi arra is, hogy a helybeli, érdekelt községek munkanélküli munkásait e földmunkáknál minden körülmények között alkalmazzák- Itt olyan nagyarányú munkáról van szó, hogy a munkanélküli kubikosok nagy részét tudja foglalkoztatni; emellett pedig munkát tudnak adni a helybeli, érdekelt községek munkanélküli lakosainak. A miniszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Magyar Pál képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem ;a jegyző urát, méltóztassék az interpelláció szövegét felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Tudja-e a pénzügyminiszter úr, hogy 1931. március óta bevezetett az az új rendszer, hogy az elzálogosított és ki nem váltott ékszer, óra- és nemesfémtárgyak árverezését nemcsak a Központi Zálogházban, hanem decentralizáltam az egyes zálogházi fiókokban tartják, mélyen sérti a nemes fémiparosok és kereskedők és órások jogos érdekeit, mert az árverésnek ez a módja jogosulatlan versenyt támaszt a legális iparnak és kereskedelemnek, anélkül, hogy a köz szempontjából tényleges előnyt jelentene? Hajlandó-e ezért végre kedvezően elintézni a pénzügyminiszter úr a Nemesfém-Iparosok és Kereskedők és Órások Országos Szövetségének azt az indokolt kérését, hogy a Postatakarékpénztár zálogházi árverései ismét csak a Központban tartassanak meg és a karácsonyi vásárra való tekintettel december hónapban egyáltalán szüneteltessenek? Budapest* 1932. október 24. Magyar Pál s. k.>;. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Magyar Pál: T. Ház! Amikor imént felolvasott interpellációmat megindokolom, őszintén szólva, ezt az ^egyesek részéről talán nem nagyjelentőségű sérelmet nagyon szívesen használnám fel arra, hogy a kormánynak ezen, ismétlem, talán nem átfogó jelentőségű ügyben tanúsított magatartásából kifolyólag általános gazdaságpolitikáját tegyem első ízben bírálat tárgyává. Teszem ezt azzal a megfontoltsággal, hogy a magam részéről készséggel elismerem, hogy az az aránylag rövid időszak, amióta a mostani kormány intézi az ügyeket, nem volt elegendő sok oknál fogva, mindenekelőtt az idő fizikai rövidségénél fogva jelentős, a múlttal szemben valójában új irányt jelentő változások keresztülvitelére. Azonban mégis, ez az eset is alkalmas annak elbírálására, vájjon a gyakorlatban érvényesül-e a kormány gazdaságpolitikájában az az elképzelés, hogy a múlttal szakítva, elsősorban a dolgozó, a termelő polgárság exisztenciális feltételeinek biztosítását tartja főszempontnak és érvényesül-e végre az a szempont, hogy az adózó polgársággal szemben legalább az az előzékenység gyakoroltassák, hogy a saját adófilléreiből fenntartott intézmények ne támasszanak neki jogosulatlan versenyt. A mai napon Éber Antal képviselőtársam a közüzemekkel kapcsolatban egy bokrétát kötött azokról a semmiképpen sem indokolható közüzemekről, amelyek a. termelés terére elkalandozva, hátráltatják a polgár boldogulását. Én egy igen jelentős magyar iparág sérelmével kapcsolatban leszek bátor rámutatni arra, hogy nemcsak a közüzemek, hanem egyes intézmények, amelyeknek a termelő-élettel semmiféle kapcsolata nincs, amelyeknek hivatása másirányú volna, lényegében véve talán az, hogy a polgárt az ő termelő tevékenységében támogassák, hogy az adófillérek ellentételeként az ő exisztenciális biztonságát elősegítsék, ettől az eredeti hivatástól eltérve, a polgárnak, a dolgozó adófizetőnek még ilyen elképzelhetetlenül indokolatlan területen is versenyt támasztanak. Miről van szó, t. Képviselőház? Arról van szó, hogy a magyar órás-, ékszerész- és ötvösiparosság még 1931 márciusában azzal a kérelemmel fordult a kormányhoz, hogy szüntesse be azt a rendszert, amely szerint a Központi Zálogház a kiváltatlan ékszer tárgyak at, nem mint addig, csupán a, központban tartott árveréseken értékesíti, hanem amellett az egyes kerületi zálogházak is önálló árveréseket tartanak. T. Ház! Már egymaga az a tény, amire Európaszerte sehol precedens nincs, hogy az árverések decentralizáltan tartatnak, mélyen sérti az érdekelt iparosság érdekeit. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Ez az intézmény ugyanis nemcsak ezt az eljárást követi, hanem ezenfelül kereskedői agilitásnak megfelelő módszerrel hirdetésekkel, röpcédulákkal külön is felhívja a még vásárlóképességű polgárság figyelmét arra, hogy amúgy is lényegesen lecsökkentett szükségletét ne a hivatásos, ne a legitim kereskedelemnél fedezze, hanem ezekkel az árverésekkel kapcsolatban. Nemcsak az iparosság jo-