Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-123

Az országgyűlés képviselőházának 1 Elismerem, hogy ebben az évben, úgylát­szik, ezzel a, gyakorlattal a Ház elnöksége sza­kított. A törvény világos rendelkezésével szemben azonban nem vagyok abban a hely­zetben, hogy ezt a magam részéről törvényes­nek, helyesnek fogadjam el és él bennem az az aggodalom, hogy petíció esetében ilyen sú­lyos jogsértéssel kitűzött választást a közigaz­gatási bíróság meg fog: semmisíteni, vagy leg­alább is fennáll annak a jogi lehetősége, hogy megsemmisítse. Miért, t. Házi Mert ha egy­szer a törvény fix határidőket, minimális ha­táridőiket állapít meg a választással kapcso­latban, ezek a minimális (határidők a válasz­tás szabadságának és tisztaságának védelmet jelentik és ezeknek a határidőknek megrövidí­tése felfogásom szerint a választás érvényes­ségére is kihathat. Ebből a szempontból is ag­godalmasnak tartom tehát ezt az új gyakorla­tot és nem vagyok abban a helyzetben, hogy ehhez hozzájárulják. Amit végül az igen t. elnök úr miond, hogy ő a legutóbbi időben hasonló eljárása esetében utólag bejelentette a Háznak a tett intézkedését s a Ház azt nem kifogásolta és ezzel a kérdés alkotmányjogilag el van intézve és ami azt a továbbmenő argumentumát illeti, hogy a Ház szuverén, tehát ilyen új gyakorlatot inaugurál­hat, ezt legnagyobb sajnálatomra nem tudom magamévá tenni. A Ház szuverenitásának ha­tára a meghozott törvények korlátja. (Ügy van! balfelől.) A Ház végre a törvényhozásnak csak egyik faktora; nem lehet tehát felállí­tani olyan tételt, hogy ott, ahol a törvény vi­lágosan rendelkezik, a t. Ház akár kifejezet­ten, akár hallgatólag ezeket a törvényes kor­látozásokat gyakorlattal keresztül tudja törni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez veszedelmes precedens is volna. Az az intézkedés, hogy a törvény az időközi válasz­tásnál házhatárózatot követel, nyilvánvalólag két elgondolásból eredt. Az egyik elgondolás az, hogy bizonyos nyilvános cenzúra alá akarja venni az időközi választás jogosultságát és azt nem bízhatj Ház elnökére és nem bíz­hatja rá a közigazgatási hatóságokra. Igenis, szükséges tehát a Ház határozata. A másik in­dok pedig az, hogy éppen ehhez a házhatározat­ho'3 fix dátumokat, meghatározott időpontot köt a további lépések megtétele tekintetében és úgy, amint az előbb bátor voltam reáutalni, ezzel a rendelkezéssel a választás szabadságát, a választás tisztaságát, az agitációnak egyenlő mértékben való lehetőségét kívánja biztosí­tani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mindezek alapján nem tudom a házelnök úr bejelentését tudomásul venni és igen kérem a t. Házat és kérem az elnötk urat is, méltóz­tassék konsziderálni ezt a kérdést, méltóztas­sék az esetleges sérelem reparálása iránt intéz­kedni, mert nem lehet érdekünk, hogy a Házat egy a törvény rendelkezésével szemben álló gyakorlatba vigyük bele és nem lehet érde­künk, hogy az időiközben lefolytatott választá­sok jogalapjába kétséget vigyünk bele a jövő szempontjából. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Elnök: T. Képviselőház! Pár szóval reflek­tálni kívánok a képviselő úr felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt elismeréssel veszem tudo­másul azt, hogy a képviselő^ úr teljesen objek­tív és jogászi szempontból tárgyalta a kérdést; mindenféle párt- és személyes motívumokai mellőzött felszólalásában. (Helyeslés). ?. ülése 1932 november 8-án, kedden. 193 Intézkedésemben engem is ezek a szempon­tok vezettek. Itt a képviselő úr között és közöt­tem a következő különbség van. Nevezetesen teljesen úgy van az, amint a képviselő úr mondja, hogy tudniillik a központi választ­mánynak a Ház határozatának vételétől kezdve kell megtennie az intézkedéseket. Meg kell azonban állapítanom azt, hogy a Ház ilyen ha­tározatot soha nem küldött egyetlenegy köz­ponti választmánynak sem. (Rassay Károly: A belügyminiszternek!) A Ház soha ilyen hatá­rozatot nem küldött. A képviselő úr között és közöttem a küüönb­ség' továbbá ott van, hogy a képviselő úr abban a felfogásban van, — megengedem a szigorú jog szempontjából, hogy ez a felfogás indokolt — hogy — amint a törvény mondja «.a Ház ha­tározatának vétele után intézkedik a központi választmány». De megtörténhet az az eset, ami a Ház üléseinek szünetelése miatt most is meg­történt két mandátumra vonatkozólag» mert hi­szen nem tisztán a székesfeihéirvári mandátum tekintetébenintézkedtem, hanem a lengyeltóti ós ezt megelőzőiéig a többi mandátumokra nézve ugyanígy intézkedtem. Amint a képviselő úr volt szíves lojálisán előadni, intézkedéseimet a Háznak a régebbi esetekben is mindig 'bejelen­tettem, s a Ház ezt tudomásul vette. Amikor a Ház tanácskozása szünetel, ez kétféleképpen történhetik. Egyik esetben az államfő elhatáro­zása folytán. Ha az államfő elhatározása foly­tán a Ház tanácskozása szünetel, a házszabá­lyok szerint a Ház elnöke nem is 'hívhatja, ösz­sze a Házat. A képviselő úrnak a szigorú jog alapján álló okoskodásából az következik, hogy minden egyes esetben, ha valamely mandátum üresedésbe kerül, a Ház elnötke köteles a Ház határozatát kieszközölni és ezt elküldeni a köz­ponti választmánynak. így értettem a képviselő úr felszólalását. (Rassay Károly: Kivéve a fel­hatalmazást!) Ez arra vezetne, hogy ha hosz­szabb időn keresztül, hónapokon keresztül szü­netelne a Ház, ~ amely idő alatt különböző okoknál fogva természetesen igen sok mandá­tum megüresedhetiik — akkor a Képviselőház elnökének ezt a niagy organizációt minden egyes esetben mozgósítania kellene, össze kellene hív­nia a Házat és bejelentenie az üresedéseket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És aztán? Ez a dolga!) Kérem a képviselő urakat, ne méltóz­tassanak közbeszólni! (Kabók Lajos: Minek ak­kor képviselő, ha nines ülés? — Zaj a szélsőbal­oldalon.) Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak ezt a kérdést tisztán jogi sízem­pontból nézni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Kabók Lajos: Nincs más dolga a Képviselőház­nak, csak ülésezni!) A képviselő úr kötelesséige pedig a házszabályok sízerint az volna, hogy ne szóljon közbe. Méltóztassék csendben maradni és ne tessék zavarni engem gondolatmeneteim­ben. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A képviselő úrnak a szigorú jog szempont­jából való felfogása szerint a Házat a Ház el­nöke minden egyes esetben össze kell hogy hívja, valahányszor valamelyik kerület mandá­tuma megüresedik. Már pedig rámutattam, hogy abbian az esetben, ha a Ház tanácskozása az államfő rendelkezése, folytán szünetel, a Ház elnöke a Házat a fennálló alkotmány és törvé­nyek szerint nem hívhatja össze. Mire vezetne tehát ez? Arra vezetne, —• ha ezt a kérdést vé­gigvisszük a summum ius alapján — hogy ilyen hosszú idő alatt, mondjuk a hónapokig tartó nyári szünetek alatt, amikor a Ház saját elhatározásából is el van napolva hónapokon keresztül, vagy nem lehetne betölteni iaz idő­közben megüresedett mandátumot, vagy pedig 28*

Next

/
Oldalképek
Tartalom