Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-122
172 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1932 október 28-án, pénteken, test szükségesnek ítélünk. A mentelmi bizottság s a Képviselőház tehát szigorú mértéket és rostát gyakorol ezekkel a megkeresésekkel szemben és sohasem pártpolitikai szemüvegen át dönt. Ha t. képviselőtársam tegnap is itt lett volna, (Sándor Pál: Itt voltam!^ ő a tegnapi ülésen is láthatta volna, hogy egyáltalában nem pártkérdés ez nálunk, mert éppen erről a hely rŐl szólalt fel egyik ügyben Kelemen Kornél t, képviselőtársam, akinek az volt a meggyőződése, hogy abban az esetben nincs eléggé bizonyítva a bűncselekmény s ennek következtében javasolta, hogy a mentelmi jog ne függesztessék fel. De tévedésben van t. képviselőtársam, amikor azt hiszi, hogy valaki tömegével hozza ide ezeket az ügyeket. A dolog úgy áll, hogy mi 1930-ban és 1931-ben keletkezett mentelmi ügyeket tárgyalunk, tehát két évro visszamenő anyagot. Annak idején a királyi ügyész kötelességének tartotta, hogy a Népszavában megjelent cikkéket figyelje és ahol bűncselekinlény jelenségeit látta fennforogni, a bűnvádi eljárást megindította. Ez a királyi ügyész kötelessége, sőt minden hatóságnak kötelessége, hogy a maga hivatali kötelességét legjobb tudomása szerint teljesítse. (Sándor Pál: De ez zaklatás!) Ö tehát nem gyűjtötte ezeket az ügyeket, ezek két év alatt összegyűltek. Bocsánatot kérek, kormányzati politikának kell lenni. (Ügy van! Úgy van! a jobbodalon.) Összetett kézzel nézni azt, hogy a büntető törvénykönyvet lábbal tiporják, nem lehet. (Sándor Pál: Ebben nincs semmi olyan!) Ha Sándor Pál t. képviselőtársam lenne hatalmon, szintén aem nézné el; hiszen én emlékszem egy gyűlésre, amelyen elnökölt és láttam, hogy ha törvénybe ütköző cselekményt követtek el, rögtön követelte a hatóság közbelépését. (Kóródi Katona János: A hitközségi gyűlésen!) Igenis, ha olyan közlemény jelenik meg, amely bűncselekményt látszik magában foglalni, az eljárás megindítása az ügyésznek kötelessége. Az az ő hivatása. Ne politizáljon, de őrködjék a törvények betartása fölött minden vonalon. Azután következik a kormányzati politika. Ezeket a közleményeket a kormány illetékes szerve kell, hogy megnézze és megállapítsa, hogy a kormányzati politika szempontjából helyes-e az, hogy az ügyész a Népszava cikkeinek ilye» nagy tömegét teszi vád tárgyává. Ha a kormányzati politika is úgy ítéli meg, hogy azok a cikkek büntetlenül ne maradjanak, idejön a megkeresés. Ekkor jövünk mi, független képviselők és megbíráljuk a mentelmi bizottságban, hogy nincs-e ennek bizonyos zaklatási jellege, szóval bizonyos túllépése a kormányzati hatalom egyoldalú felfogásának. (Kelemen Kornél előadó: Hetven százalékban visszautasítjuk!) Mondhatom, hogy nagyon tárgyilagosan igyekszünk, én is és képviselőtársaim is, az ügyeket a mentelmi bizottságiban megítélni. Hiszen éppen a legutóbbi mentelmi bizottsági ülésen történt, hogy a bírósági megkereséseknek 70 százalékát elutasítottuk és a képviselők mentelmi jogát nem függesztettük fel. (Sándor Pál: Ez mellettem beszél!) Ez azt jelenti, hogy nem a pártpolitika dominál nálunk, nem úgy, mint t. képviselőtársainknál, akik odaát a túlsó oldalon kifogásolják, ellenzéki alapon a mi objektív eljárásunkat, amellyel meg akarjuk védeni az állaimi és társadalmi rendlet a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Méltóztassék tudomásul venni, hogy egyáltalában nem lelkesedem a politikai indokból elkövetett bűncselekményekért és az azokért indított bűnvádi eljárásokért. Az a véleményem ési az egységespártnak nagy többsége is azon a véleményen van, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy nem kívánatos politikai bűncselekményekért bűnvádi eljárást indítani országgyűlési képviselő ellen, de általában senki ellen sem szabad a kormánynak politikai üldözést kezdeni. Viszont azonban végeredményben a politikai küzdelmet meg lehet vívni a büntető törvényeken belül. Mindazt meg tudják írni a Népszavában — és gyönyörűen meg tudják írni, mert igen fejlett az írásmodoruk — amit akarnak (Ügy van! Űgw van! a jobboldalon.) és amit saját meggyőződésük szerint a saját politikájuk érdiekében jónak látnak. Csak egyet kérünk tőlük: a büntető törvénykönyvet respektálják, mert azt mindenki köteles respektálni; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) nemcsak a királyi ügyész, hanem még a Képviselőház is pártállásra való tekintet nélkül. (Weltner Jakab: Mi ebben a cikkben büntetendő 1 ?' Arról beszéljen) Ne méltóztassék azt hinni, hogy itt egyoldalú üldözés esete forog fenn. Az kétségtelen, hogy az elkeseredés hangja kétségbeesett, nyugtalan, néha elviselhetetlen, viszont vigyázni kell, hogy ne lépje át a mértéket, ami azután a büntetőtörvénybe ütközik az egész állami és társadalmi rend felbomlasztására vezethet A büntetőtörvénykönyv ugyanis nem azért van, hogy egyszerűen ne vegyük tudomásul és ne szerezzünk érvényt neki. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy mi azt hisszük, hogy, mert egy izgató cikk megjelenik, másnap egyszerre lángba borul az egész ország és a szocialista munkások felfegyverkezve jönnek ledönteni az uralkodó osztályok uralmát. Szó sincs róla! Ellenben, kell, hogy figyelmeztessünk néha-néha (Weltner Jakab: Elég sűrűn!) üogy vannak határok, amelyeket a politikai küzdelem hevében meg kell tartani. Ezek között a határok között van a büntetőtörvénykönyv. Én magam mindig arra kértem az igazságügyminisztert erről a helyről s ma is arra kérem, hogy mindig nézze meg azokat az ügyeket, amelyek a parlament elé kerülnek, hogy érdemes-e, indokolt-e velük foglalkozni és elég komoly-e az a közlemény arra, hogy érte valamelyik képviselőtársunkat bűnvádi eljárásnak kitegyük. A kormányzati politikáért ő a felelős, ő jelölje meg a büntetőtörvény alkalmazásának mértéikét politikai bűncselekmények esetén. Fel kell azonban hívnom Sándor Pál t. képviselőtársam figyelmét meg f egy körülményre. Itt egy alaki felelősséggel állunk szemben. A Népszava hasábjain elkövettetnek bűncselekmények, amelyeknél a tetteshez soha sincs szerencsénk, vagy csak a legritkább esetben. (Sándor Pál: De 1600 millió pengőt lehet kiad'nil) Méltóztassék megengedni, ilyen esetben, amikor -valaki alakilag vállalja csak a felelősséget, a mérték is kissé szigorúbb kell, hogy legyen, mint ha tudom, hogy azt a cikket valamelyik szociáldemokrata képviselőtársam az ő politikai meggyőződéséből kifolyólag írta. Ha ugyanis mint szerzőt vonom felelősségre, azt hiszem, egészen máskép, enyhébben ítélem meg, mintha mint felelős szerkesztő szerepel, aki mögé megbújik az igazi tettes. Ő tehát tulajdonképpen alakilag vállal egy felelősséget, azt hívén, hogy az egész közleményt képviselői mivoltára való tekintettel bűnvádi eljárás tár-
