Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-108
162 Az országgyűlés képviselőházának lelő oly terhelő adatokat, amelyek alapján a belépődíjí mellett engedélyezett propagandaelőadással kapcsolatban befolyt jövedelem egy részének az előadó Körmendy Horváth József kiadásaira és költségeire történt felhasználásáról a revíziós mozgalom jelszavával való fondorlatos visszaélésre és jogtalan vagyoni haszonszerzés célzatára megnyugtatólag következtetni lehetne, ezért a nyomozást megszüntetem.» (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megszünteti a szegedi kir. főügyész a nyomozást ugyanakkor, amikor a nyomozás megállapította azt, hogy r Körmendy Horváth József — aki tulajdonképpen nem is Körmendy, csak Körmendre való, Horváth Józsefnek hívják, de elnevezte magát Körmendy Horváth Józsefnek, díjmentesen adományozva magának a magyar nemességet és az előnevet, ami szintén szélhámosság — megállapodást kötött Urin anczy Nándorral, hogy ő a fele összeget az előadások tartásáért egyszerűen zsebre vághatja. (Peyer Károly: Mi lett a másik felével? — Mai as its Géza: Azt Urmánczy vágta zsebre! - Zaj.) T. Ház! Nehogy azt méltóztassanak gondolni, hogy ez csak Kiszomborban történt. Megtörtént ez sok más községben is; megyeszerte csinálták ezt. Itt van például Nagy osées község egyik határozata kivonatban. Hiteles, tessék megnézni. (Olvassa): «Nagycsées község képviselőtestületének április 21-én tartott rendkívüli közgyűlése jegyzőkönyvéből. — Az előadó körjegyző felolvassa a járási főszolgabíró rendeletét, amelyben a honvédelmi alapra való adakozásra felhívja a községet és a tehetősebb gazdákat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi ez?) Kéri a képviselőtestületet, hogy tehetségéhez mérten bizonyos összeget szavazzon meg. Megszavaztak 2500 pengőt. A névszerinti szavazás elrendeltetvén, igennel szavazott 13, 1 nemmel szavazott. (Peyer Károly: Jaj annak az egynek!) Azt kell tehát látnunk, hogy ezek az urak, a Védő Ligák Szövetsége gyűjtött pénzeket. (Eckhardt Tibor: Nem tévesztendő Össze a revíziós ligával!) Nagyon jól tudom a kettő közötti különbséget, t. képviselőtársam. A Védő Ligák Szövetsége — mondom — nagy pénzeket, óriási összegeket gyűjtött, mert a Pénzintézeti Központban külön csekkszámlájuk van. Meg lehet tehát állapítani, hogy mennyi pénz folyt be oda ezen a címen. Azonkívül még bizonyos minisztériumokból is kapott pénzt ez a Védő Ligák Szövetsége. Minthogy ez közpénznek számít, kérdezem, kinek, mikor és hogyan számolt el Urmánczy Nándor, illetőleg a Védő Ligák Szövetsége a hozzá befolyó pénzekről, és mire használták fel ezeket a pénzeket? (Malasits Géza: Mi van a honvédelmi alappal?) Kérdezzük: igaz-e az, — mint ahogy erről több helyről értesültem — hogy egy Török Sándor nevezetű emberrel egyetemben Urmánczy Nándor úr ezen a pénzen, ami itt befolyt, tőzsdézett és részvényeket vásárolt? (Eckhardt Tibor: Népjóléti recept!) Igaz-e az, hogy ezeken a tőzsdézéseken és részvényvásárlásokon óriási összegek sikkadtak, — nem jól mondom — folytak el? Egyszerűen eltűntek ezek a pénzek ezeken a tőzsdézéseken és részvényvásárlásokon. (Peyer Károly: Ezek merik a szájukat kitátani! — Zaj.) Kérdezem: hogyan és miért szüntette be az igazságügyminiszter utasítása alapján a szegedi ügyészség a nyomozást? Én az eredeti iratról írattam le ezt a másolatot, amely szerint az igazságügyminiszterhez felterjesztést intézett a szegedi kir. főügyész, illetőleg a szegedi ügyészség elnöke, hogy mit 108. ülése 1932 június 22-en, szerdán. csináljon ebben az ügyben. Világos tehát, hogy az igazságügyminiszter úr rendelkezése folytán szüntette be a szegedi ügyészség elnöke az eljárást ezek ellen az emberek ellen. Miért szüntette be az eljárást? Talán az igazságügyminiszter úr tudja, hogy ezek a pénzek hova és milyen célra fordíttattak? Én azt hiszem, hogy a belügyminiszter úrnak kötelessége utánanézni annak, hogy ezek a falvak miképpen és hogyan sarcoltattak meg, Mert nagy összeg, óriási összeg az a 800, 1000, 1200, 2000 pengő egy falu háztartásában. Tessék a belügyminiszter úrnak megállapítani, hogy mely falvak mennyi pénzt fizettek be erre a célra, és tessék azután megállapítani, hogy Urmánczy úrék, a honvédelmi párt és nem tudom, miféle honvédelmi alap, meg a Védő Ligák Szövetsége hova tette ezeket a befolyt öszszegeket? (Fábián Béla: Jó volna megnézni, hogy milyen könyveket vesznek és milyen lapokra fizetnek elő a községek pénzén! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Meg van nézve!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Büchler József: T. Ház! Azzal fejezem be felszólalásomat, amivel a szegedi kir. főügyész fejezte be az igazságügyminiszterhez ebben az ügyben intézett felterjesztését (olvassa): «Minthogy fontos nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy a revíziós mozgalomnak egyes személyek vámszedői ne legyenek, s a mozgalmat és annak tisztaságába vetett hitet, reményt esetleges visszaélések elkövetése meg ne ingassa», ezért terjesztettem elő interpellációmat, kérve a belügyminiszter úrnak sürgős és szigorú vizsgálatát. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Haltjuk!) Legven szabad az interpelláló képviselő úr beszédének legutolsó szavaiba kapcsolódnom és kijelentenem, hogy a magam részéről az ország, a nemzet ellen elkövetett legnagyobb bűnnek tartom és tartanám azt, ha a revízió gondolatát valaki üzletszerzésre használná fel. (Taps a Ház minden oldalán.) Természetes dolog, hogy kötelességszerűen megakadályoznám ezt és gondoskodnám a megtorlásáról az ilyen visszaéléseknek ós az ilyen utálatos cselekményeknek. (Élénk helyeslés.) Ami az interpelláció tárgyát illeti, módom volt a kérdésnek utánanézni mindjárt, mihelyt a képviselő úr interpellációját bejelentette és a tényállásra vonatkozólag van szerencsém a következőket közölni: (Halljuk! Halljuk!) Urmánczy Nándor, akinek a. revízió érdekében majdnem egy évtized óta kifejtett propagandája — azt hiszem — mindenki előtt ismeretes, 1927-ben és 1928-ban egy propagandaakciót szervezett az országban, amelynek célja az volt, hogy a r trianoni béke hátrányairól és a revízió szükségességéről a publikumot felvilágosítsa. Ennek a propagandaakciónak során ez a Körmendy Horváth Zoltán nevezetű úr Urmánczy megbízásából járta az országot és tartott előadásokat. Az általam betekintett nagyszámú bizonyítványok szerint, melyeket részben alispánok, részben főszolgabírák, részben községi jegyzők állítottak ki, nagyhatású és nagy tetszést aratott előadásokat tartott. (Fábián Béla: Nálunk meg kell győzni az embereket^ arról, hogy revízióra szükség' van? — Zaj.) Tény, hogy ő ezeknek az előadásoknak megtartására és belépődíjak szedésére a törvényhatóság első tisztviselőitől engedélyt kért s a tisztviselők ezt az engedélyt nagyrészt meg
