Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

160 Az országgyűlés képviselőházának 1 úr negyedik számú interpellációja, amelyet írásban nyújtott be az összkormányhoz az Olaszországba való állítólagos búzakivitelünk tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Herezegh Béla jegyző (olvassa): «Interpel­láció a kormányhoz. Debrecenben az Egységes­párt vezetősége a törvényhatósági közgyűlésen javaslatot nyújtott be és fogadott el a kor­mány pénzügyi politikájával szemben. A ja­vaslat^ egyik megindokolója Ruffy Vargha Kálmán, az egységespárt elnöke és az egységes­párt pótképviselője, a közgyűlésen azt a kije­lentést tette^ hogy Bethlen István grófnak si­került megállapodást létesíteni Grandival, Olaszország pénzügyminiszterével, melyszerint az idén 6 millió mázsa búzát visz ki Olaszor­szág tőlünk. Nincs okom nevezettnek a kijelen­tésében kételkedni, ennélfogva én — mivel ez a kijelentés Bethlen István grófnak Debrecen­ben tett látogatása után történt és Bethlen Ist­ván gróf belső embere terjesztette a törvény­hatósági közgyűlés elé, — tisztelettel kérem a kormányt, szíveskedjék tájékoztatni, hogy ez az Olaszországba való búzakivitel mikor fog megtörténni, melyek ennek a kivitelnek a fel­tételei, mert nyilvánvaló ezek után hogy Beth­len István volt miniszterelnök úr a kormány megbízásából teljesítette Olaszországban ezt a közvetítést. — Hegymegi Kiss Pál s. k.» Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak. Következik Büchler József képviselő úrnak a belügyminiszter úrhoz intézett interpellá­ciója a revíziós propaganda diszkreditálása tárgyálban. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpel­láció a belügyminiszterhez a revíziós propa­ganda diszkreditálása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter^ úrnak arról, hogy Kiszombor község elöljárósága revíziós propaganda céljaira 800 pengőt utalványozott ki Urmánczy Nándornak, illetve megbízottjá­nak, Körmendy Horváth Józsefnek? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Urmánczy Nándor ós Körmendy Horváth József a saját céljaikra fordították? Hajlandó-e a miniszter úr Kiszombor köz­ség elöljárósága ellen a vizsgálatot megindí­tani a községi vagyon hűtlen kezelése miatt? Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy Urmánczy Nándor és Körmendi Horváth Jó­zsef a revíziós propagandát diszkreditáló, egyéni érdekeiket szolgáló és jogtalan vagyoni haszon szerzésére alkalmas tevékenységüket a revíziós propaganda ürügye alatt ne folytat­hassák, miután ennek a mozgalomnak^ ilyen tevékenységgel helyrehozhatatlanul súlyosan ártanak? Hajlandó-e a miniszter úr az igazságügymi­nisztériumiban érdeklődni, hogy miért és mi­lyen indokok alapján szüntette meg a szegedi királyi ügyészség Urmánczy Nándor és Kör­mendi Horváth József ellen feljelentés alapján csalás bűntette miatt megindított nyomozást 1756—1930. k. ü. szám alatt? — Budapest, 1932. június 9. — Büchler József s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj a jobboldalon.) A jobboldali képvi­selő urakat kérem, foglaljanak helyet és ma­radjanak csendben. Büchler József: T. Képviselőház! Az imént lefolyt eseményeknek hatása alatt nagyon ne­08. ülése 19$ £ június £2-én, szerdán. héz arról a kérdésről beszélnem, amelyet inter­pellációm során érinteni akarok. Interpellá­ciómba ugyanis be akartam kapcsolni a reví­zió kérdését, de igen nehéz erről szólnom ak­kor, amikor azt látja az emiber, hogy nap mint nap azokat, akiknek más a politikai meggyő­ződésük, mint a hatalmon levőké, nemcsak közigazgatási eszközökkel, hanem csendőri bru­talitással akarják arra kényszeríteni, hogy valljanak más politikai meggyőződést és mond­janak le arról, hogy az egyik, vagy a másik ellenzéki párthoz tartozzanak. Ilyen atmoszférában beszélni arról, hogy mi vezet engem és mi vezeti pártunkat akkor, amikor ezt az interpellációt bejegyeztük és el­mondjuk, valóban igen kínos, de mégis megkí­sérlem, hogy beszéljek róla, mert az a vélemé­nyem, hogy akármennyire kínos is ez most, akármennyire kényes is a téma, elő kell ad­nom, mert közügy, mert a nyilvánosság elé kí­vánkozik. Szerény véleményem szerint a nyil­vánosság a legjobb ellenszere annak, hogyha valahol valami betegség üti fel a fejét a köz­élet terén. ' r A trianoni békeszerződés megváltoztatá­sáért folyó küzdelemben tulajdonképpen a ma­gyar nép szabadságharca foglaltatik. Ennek a harcnak a mi megítélésünk szerint, tisztának kell lennie, ehhez a harchoz nem férhet hozzá semmiféle szenny, semmiféle piszok, méltónak kell lennie a küzdelemnek ahhoz a célhoz, ame­lyet elérni akar. (Gr. Apponyi György: Nem szabad belőle r üzletet csinálni!) Ha valamely célt az egész és osztatlan nemzet, az egész nép tűz maga elé, az mindig sikerül, de megosztó­dik abban a pillanatban egy nemzet, egy nép, amely pillanatban ilyen eszközökkel akarják — hogy úgy mondjam — közös nevezőre hozni, egy meggyőződésre hozni az egész nemzetet, amilyen eszközökről itt ma Szeder képviselő­társam beszélt. Egy reviziós harc lehet kétféle: egy pozitív, becsületes és békés propaganda a trianoni bé­kediktátum ellen, a másik pedig az, amit a franciák csináltak annakidején, az 1870. évi há­borúi után, hogy sohase beszéljünk arról, amire gondolunk, ennek a gondolatnak — hogy úgy mondjam — beleplántálása az emberek lelkébe. De szükséges ehhez egy lelki előfelté­tel: az igazi nemzeti akarat kifejezése, szüksé­ges az egész magyar nép osztatlan akarata, a belső gátlások leküzdése és pedig az, hogy jo­gokban legyen tökéletes egyenlőség. Ezt az egyenlőséget a választójogban és annak titkos gyakorlásában látjuk. Amikor azt látom, hogy a parlamentben minden oldalról immár kezde­nek arról beszélni, már az egységespárt olda­láról is többször elhangzott, hogy ők is akar­ják a választójogi titkosságot, a kereszténypárt oldaláról is ezt halljuk, hogy ne beszéljek az ellenzéki oldalról, amely őszintén és komolyan akarja a választójog titkosságának gyakorlá­sát és a választójogi reformtörvényjavaslat benyújtását: akkor azt kell hinnünk, hogy ha most már a kormány is állandóan hangoztatja azt, hogy kell egy ilyen lelki előfeltétele az igazi nemzeti akarat kifejezésének, úgy vala­mely magasabb helyről akadályozzák azt meg, hogy a választójogra vonatkozó törvényterve­zetet benyújtsák és nem akarják a legfelsőbb helyen ezt megérteni, s a magyar páriamentnek tudomásul kell vennie azt, hogy a választójogi reformnak ellenzője a legfelsőbb helyen van. T. Ház! A revizióért való harcnak ez az egy előfeltétele. Es ha a revizióért való harc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom