Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

90 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1932 június 17-én, pénteken. dése, amelyben a nagybirtokosok érdekelve voltak. A nagybirtokosokat itt láttuk a boletta kérdésénél és itt láttuk őket szavazni akkor, amikor az ő érdekükről volt szó, amikor megszavazták önmaguknak a nemzeti adományt, a nemzeti ajándékot és senki nem állott fel, nem tartotta szükségesnek megmondani, hogy igenis, az urak maradjanak távol, ne vegyenek részt a bírálatban és még kevésbbé vegyenek részt a szavazásban. Itt van egy másik kérdés, amelyet ugyancsak rendezni kellett volna, amire azonban a törvény ' nem ad^ semmiféle lehetőséget: az optánskérdés. Láttuk az optánskérdésbeij is, hogy hat éven keresztül Magyarország külpolitikai akciója csak abban nyilvánult meg és ez volt egész külpolitikánknak a gerince, hogy miképpen lehet az optánsokat kártalanítani. Erre a lapra volt feltéve az egész magyar külpolitika kérdése. Amikor kerestük a régi összeférhetlenségi törvényben, hogy melyik szakaszt lehetne alkalmazni Bethlen Istvánra és társaira és Károlyi Gyula grófra és társaira az optánskérdés rendezése körül, akkor, sajnos, nem találtunk erre rendelkezést a régi törvényben. Ugyancsak sajnálattal kell megállapítani, hogy nem találunk rendelkezést az új törvényjavaslatban sem. A törvényjavaslat tartalmaz olvan rendelkezéseket is, amelyek tulajdonképpen nem is az összeférhetlenséggel kapcsolatosak, hanem kapcsolatosak a mentelmi jog kérdésével, a részvényjog kérdésével, a sajtójoggal, a Ház fegyelmezési jogával, a képviselőválasztásról szóló törvénnyel, ellenben vannak ezen hiányok mellett is olyan esetekre rendelkezések, amikor az összeférhetlenséget igenis ki kellene mondani, azonban ez a törvényjavaslat megint egyszerűen mellőzi ennek szabályozását. Ez alatt elsősorban azt értem, amit Rassay képviselőtársam is megemlített már, a Vitézi Szék tagjaira vonatkozólag a kizáró rendelkezést. Egy olyan testület tagja, amelynek tagjai titkos esküt tesznek, amelynek olyan titkos szabályzata van, mint amilyen van a Vitézi Szék tagjaira vonatkozóan, nem ülhet itt a Képviselőházban, mert azt nem lehet függetlennek tekiteni. Ugyanezt kell mondanom a titkos társulatok tagjaira vonatkozólag is. Magam voltam az, aki rámutattam egyik felszólalásom alkalmával arra, hogy a belügyminiszter úr is, a bonvédelmi miniszter úr is, a földmíyelésügyi miniszter úr is és az igazságügyminiszter úr is tagjai titkos társulatoknak, amely titkos társulatban különleges esküminta szerint tesznek fogadalmat (Propper Sándor: Nyílt szavazás, titkos társulat?) és ez a titkos társulati tagságuk olyan célkitűzéseket foglal magában, olyan szankciókat tartalmaz, amelyékre megint azt kell mondanom, hogy azokat nem lehet összeegyeztetni a képviselői függetlenséggel. Ha az összeférhetlenség kérdését újból szabályozzuk, akkor ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseket kellene tartalmaznia arról, hogy a titkos társulatok tagjait is ki kell zárni a Képviselőház tagjai sorából, mert hogy összeférhetlenségek, arról még csak beszélni sem kell. (Fenyő Miksa: Hogyan lehet ezt megtudni?-) Majdnem mindenkiről tudjuk. (Csikvándi Ernő: A szakszervezetek is titkos társaság! — Propper Sándor: Az nem titkos társaság! — Kanok Lajos: Hatósági ellenőrzés van! Minden öszejövetelen ott a rendőr! — Propper Sándor; Nem ért maga ahhoz! — Kabók Lajos: Akkor fogalma sincs arról, mi a szakszervezet! — Propper Sándor: Sejtelme sincs róla! Nem ártana előbb megtanulni! — Peyer Károly: Egyhez ért; a Naplóba mást akarna beleírni; azt érti! — Csikvándi Ernő: Nem kezdek ki magával, mert goromba! — Peyer Károly: Ajánlom is! — Csikvándi Ernő: Ajánlom! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem, ne méltóztassanak párbeszédet folytani. Györki Imre: T. Képviselőház! Azok között a kérdések közöt, amelyeket az összeférhetlenségi törvény anajdi magában foglal, — amint mondottam — vannak olyan kérdések és olyan problémák, amelyek nem tartoznak ebbe a joganyagba, amelyeket azonban a kormányzat mégis szükségesnek tartott a hajánál fogva előráncigálni és idehozni azért, mert nem csupán az volt a célja a kormánynak, hogy az összeférhetlenség kérdését megoldja és az összeférhetlenséget valóban megszűntesse, — mint ahogyan ezzel a törvényjavaslattal nem is tudja és nem is akarja megszüntetni — hanem ezeknek az> intézkedéseknek felvételével az volt a célja, hogy politikumot vigyen bele a javaslatba, holott ebbe a törvényjavaslatba politikumot belevinni nem lett volna szabad. Ez alatt a kritikám alatt értem az eredeti törvényjavaslat 10. és a bizottsági törvényjavaslat 9. §-át és értem ezalatt a törvényjavaslat 26. §-át. A törvényjavaslat 9. §-a ki akarja mondatni azt, hogy képviselő nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője vagy kiadója. Ha az országgyűlés tagja ennek ellenére időszaki lapot mégis kiadna, vagy mint felelős szerkesztő szerkesztene, e működésre a mentelmi jog védelme nem terjed ki. Nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatnak ez a szakasza tisztán csak Weltner képviselőtársunk ellen irányul, mert más olyan képviselőtagjia nincs ennek a Háznak, ,aki valamely időszaki lap felelős szerkesztője lenne, tehát egyenesen az ő személyére szabták ezt a kizáró rendelkezést, mint ahogy egyéb testhezálló rendelkezést is találunk ebben a törvényben, ezek azonban nem & kizáró rendelkezések között foglalnak helyet, hanem ellenkezőleg, olyan rendelkezések, amelyek az összeférhetlenség további fenntartását teszik szükségessé és kívánják törvénybe iktatni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Beemelő rendelkezések!) Megtaláljuk ebben :a törvényjavaslatban a Kállay-szakaszt, a Schandl-szakaszt, megtaláljuk ,a Korányiszakaszt és megtalálunk még néhány olyan szakaszt, (Peyer Károly: Testhez szabott szakaszt!) testhezálló szakaszt, amely valamely képviselőtársunk ittmaradására szolgál, arra, hogy meg ne sértsék azokat ,az érdekeket, amelyeket nem egyénileg képviselnek, hanem esetleg mint valamely érdekcsoportnak tagjai. Már pedig^ vigyázni kell arra, hogy a mai szétzüllő és széteső egységespártban valahogyan egyes képviselők megsértésével és az összeférhetlenségnek, a függőségnek kimondásával nagyobb zavar ne álljon elő. Van egy másik olyan probléma, amely nem tartozik tulajdonképpen semmiféle tekintetben a törvényjavaslat körébe, s ez a törvényjavaslat 26. §-ában kapott helyet. Semmi tekintetben nines tulajdonképpen semmi vonatkozásban és kapcsolatban evvel a törvénnyel. Ha ezt ,a kérdést esetleg a képviselőválasztásról szóló törvényben, vagy a házszabályokban szabályozták volna, akkor még lehetett volna arról beszélni, hogy ez bizonyos mértékig oda tar-