Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. lyen módon, de semmi esetre sem abban a formában, amint ez jelenleg a törvényjavaslatban van, szabályoztassék. Techert Gyula dr.-nak az összeférhetlenségről megjelent egy kitűnő könyve, amelyet egyik képviselőtársunk látott el előszóval. Ebben ő maga is megállapitja, hogy (olvassa): «Az összeférhetlenség kérdésében az utóbbi években egyszerre új problémát kezdett jelenteni az ügyvédképviselőknek a szereplése. A háború utáni politikai erkölcsök hatása alatt az ügyvédképviselők sok olyan ügy elintézését vállalták magukra, amelyet a régi törvények és a közfelfogás más képviselőkre nézve kijárásnak vagy legalább is összeférhetlenségi oknak minősít, de amelyet ők egyszerűen ügyvédi hivatásuk körében végzett tevékenységnek neveznek és ezt a tág lelkiismerettel hozott minősítést a többségi pártok befolyása alatt álló parlamenti bizottságok szintén elfogadják, minthogy a régebbi törvények rendelkezéseinek csak a szavait, nem pedig az intencióit veszik alapul-» Ezek után hivatkozik az úgynevezett Rubinek—Magyar Bankegyesület ügyére is, amelylyel bizonyítja azt, — amint Nagy Emil t. képviselőtársunk is mondotta — hogy ezt megtehette volna bárki más, aki nem mint képviselő és magánember járt volna el, hanem mint ügyvéd és nem mint ahogy Eubinek István képviselőtársunk is eljárt. Amikor Rubinek István képviselőtársam itt felállt velem szemben és maga megállapította, hogy ebben az eljárásban mint ügyvéd szerepelt és ezzel az eljárásával az ügyvédi etikát meg nem kerülte, saját maga állapította meg, hogy ügyvédji minőségben járt el. íime, ez is bizonysága annak, hogy e,zt a kérdést végre rendezni kell, mert lehetetlenség, hogy valaki, mint képviselőügyviéd kijárhasson. (Nagy Emil: Ügyvédi lepedlőbe takaródzva!) Ez lehetetlen és igenis rendezni kell ezt a kérdést. Arra is rá kell világítanom, hogy a közvélemény hogyan felfigyel az ilyen dolgokra. Ha megfigyelték igen t. képviselőtársaim, hogy az utóbbi tíz esztendőben hogyan tolódtak el bizonyos értékek és emberek kvalitásai a befolyás szerint, akkor méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy azelőtt, ha valakinek valamilyen baja támadt, ha kereskedő volt, kereste a kereskedelmi jogászt, ha kriminális eset forgott fenn, kereste a kriminalistát. Ma azonban egészen más a helyzet. Az elmúlt tíz esztendő alatt azt láttuk, hogy nem a kriminalistát vagy a gazdasági szaktudóst, vagy nem annak a törvényparagrafusnak, egyáltalában a jognak a professzorát keresték, hanem a súlyos és tekintélyes kijárót, illetőleg azt a befolyást keresték, amellyel mentesíteni tudta magát^ valaki akármilyen súlyos anyagi megterheltetés vagy bírság alól. Ha figyelmmel kísérik a t. képviselő urak, meg kell állapítaniuk, hogy a kitűnő kriminalistáknak, vagy a még kitűnőbb kereskedelmi jogászoknak irodái ma valósággal panganak, ellenben kis titkárokból kitűnő, elsőrendű ügyvédképviselők és ügyvédek lettek; megnőttek itt az ország színe előtt kisemberekből kapacitásokká minden különösebb jogi és szaktudás nélkül. Hiszen látjuk, hogyha egy kriminális ügy van és letartóztatnak valakit, mindig ott látunk mellette valakit és tudjuk, hogy melyik képviselő volt az; ha valutaügyről van szó, akkor is mindenki tudja, hogy ki, melyik képviselő járt el abban az ügyben. Mindnyájan tud- > ülése 1932 június 17-én, pénteken. 75 juk, hogy egyik-másik képviselőtársunk úgy jár az ügyészségen ki és be, mint az asztalfiók. Köztudomású dolog ez, amelyet nem szívesein hozok ide, de hipokrízis lenne meg nem állapítani, hogy az összeférhetlenség esete éppen ezekben a kérdésekben fordul elő. Amikor itt kihágások vannak, 5—6 esztendős feljelentésekkel nem lehet eredményre jutni, mert olyan tekintélyes, befolyásos egyének állanak az illetők mögött, akik nem kitűnő szaktudásukkal, szaktekintélyükkel, hanem egyedül és kizárólag politikai befolyásukat érvényesítve érnek el eredményeket. Azt látjuk, hogy pl. a textillbransban megindul egy harc és az egyik maga mellé vesz egy kitűnő, elsőrendű, befolyásos ügyvédképviselőt; erre a másik, miután érzi, hogy az ő ügyvédje kevésbbé befolyásos, mert nem képviselő, maga mellé vesz egy még hatalmasabb ügyvédet, aki képviselő és most az a helyzet, hogy az ügyészségnél megáll a verkli, mert nem tudják eldönteni, hogy politikailag melyik képviselőnek van nagyobb befolyása. (Derültség.) Ezek köztudomású dolgok, amelyek miatt ezeket az úgynevezett ügyvédi összeférhetlenségi eseteket csírájukban kell kérlelhetetlenül kiirtani. Lehetetlenség, hogy itt mindenki egyéni befolyását érvényesítse, lehetetlenség, hogy itt a jog örve alatt egyéni protekcionizmust, egyéni képviselői ténykedést vagy képviselői befolyást gyakorolhasson valaki. Ezek bizonyságai annak, hogy lehetetlen, hogy valaki közmegnyugvással végezhessen bizonyos reparációt a dolgokon. Szükségét érzem ezenfelül annak, hogy rámutassak arra, általában miért bizalmatlan a közvélemény ezzel az összeférhetlenségi javaslattal szemben. Ezt a javaslatot a Képviselőház közjogi és igazságügyi, együttes bizottsága hozta ide a Ház színe elé, melyről kétségkívül meg kell állapítanunk, hogy az ügyvédek vannak benne túlsúlyban s meg kell állapítanunk, hogy valóságos guerillahárcot folytattak ügyvéd-képviselőtársaim, hogy érdekeiket meg tudják védeni ebben a bizonyos ügyvédszakaszban. Ez már magában véve is bizalmatlanságot kelt, de van másvalami is, aminél soha semmi sem volt alkalmasabb a bizalmat]anság^ keltésére. Mert mi tulajdonképpen az összeférhetlenség, mi ennek a lényege?. Nem nevezhetjük másnak, ^mjnt tulajdonképpen a politikai erkölcs szentírásának. Csak olyan feddhetetlen és minden tekintetben magas piedesztáijii álló egyén alkalmas arra

v hogy ilyen törvényt csináljon vagy kodifikáljon, aki előttünk a legnagyobb tiszteletet élvezi. Mégis mit láttunk f Azt láttuk, hogy a bizottságban nem is egyszer, többször felszólalt egy képviselő, akinek az összeférhetlenségét csak alaki okok miatt nem mondták ki, akinek az ügyét csak azért nem vették tárgyalás alá, mert megállapították, hogy az az eset még a megelőző ciklus^ alatt történt. Ha egy ilyen képviselő ezek után felállhat és ilyen bizottságban javaslatokat tehet, ha egy ilyen, a politikai erkölcsökkel össze nem egyeztethető módon eljáró képviselőtársunk felállhat és ő az, aki összeférhetlenségi törvényt akar csinálni, ezt keserű humornak kell neveznünk. És ha már az illető úrban nem volt meg a kellő selfeontrollle, meg kellett volna, hogy legyen a bizottság vezetőiben arra vonatkozólag, hogy őt távoltartsák ezektől a dolgoktól, mert ez semmi esetre sem alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen a közvéleményben a dolgok komoly vitele iránt.