Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-106
68 Az országgyűlés képviselőházának 10 4 6. ülése 1932 június 17-én, pénteken. — Ügy van! jobb felől. — Andaházi-Kasnya Béla: Mégis felszólalt az összeférhetlenségi bizottságban, mint erkölcsi fórum előtt! — Nagy Emil: Nem is szólalt fel, hanem hallgatott. — Andaházi-Kasnya Béla: Nagyon szépen felszólalt! — Gr. Hunyady Ferenc: Háromszor felszólalt, ott voltam! — Propper Sándor: Azért kimondták, hogy nem összeférhetlen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dési Géza: Tegnap Eassay Károly igen t. képviselőtársam arról beszélt, hogy az eredeti javaslatnak azt a megszorítását, amely szerint a képviselőügyvédet a közigazgatási hatóságoknál való eljárástól eltiltották, ő nem tartja helyesnek. Igaza is van! A módosítás nagyon bölcsen^ megtalálta a mértéket, amely megvédi a vegvédendő jogot és megadja a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené. (Jánossy Gábor: És az ügy védkléjp vis élőnek, ami az ügyvédképviselőé ! — Váry Albert: Ezt elfogadja gróf Hunyady Ferenc is!) Abban igaza van Eassay Károly t. képviselőtársunknak, ha nem tartja helyesnek, hogy ügyvédképviselő az állam ellen pert vigyen. Nem is vittünk soha mi, régi ügyvédek; kényesen óvakodtunk attól, hogy az állammal szemben perjogi viszonyba kerüljünk. Ehhez nern^ kellett nekünk törvény sem; megvan a mi tradíciónk, a mi fegyelmi törvényünk és merem mondani, hogy erkölcsi szempontból a magyar ügyvédi kar kiállja a versenyt akármiféle ranggal és osztállyal. De felhozom például, hogy az új francia kormánynak 12 ügyvédtagja van. (Propper Sándor: Nem tudni, mennyi bajt fognak okozni!) Kérdezem mély tisztelettel, vájjon Franciaország a maga radikális választójogával, szabádságtiszteletével most, amikor baloldali kormány jött uralomra Herriot elnöklete alatt, aki 12 ügyvédet vett be kormányába, talán azt mutatja, hogy nincs annyi erkölcsi érzéke, annyi eszélyessége, annyi óvatossága és annyi megértése, mint nekünk? Végre is Franciaország nem tőlünk tanulta a politikai művészetet (AndaháziKasnya Béla: Franciaországban van egy ügyvédszakasz!) és ha Franciaország megnyugszik abban, hogy tizenkét ügyvéd miniszter lehessen, akkor méltóztassanak kegyesen megbocsátani azt, hogy képviselő is lehessen az ügyvéd. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Ügy látszik, az is jogásznemzet!) Hogy a francia nemzet jogásznemzet-e, ezt nem óhajtom vitatni, de hogy a francia nemzet a világnak egyik legelső nemzete, ezt — azt hiszem — pártkülönbség nélkül egyformán elismerjük. Nem akarva túlságosan visszaélni a mélyen t. Ház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) a javaslatnak egyetlen pontjával szeretnék még érdemlegesen foglalkozni, nevezetesen az összeférhetlenségi bíráskodás kérdésével, mert ha az összeférhetlenségi bíráskodást helyesen állapítjuk meg, akkor minden kérdést helyesen oldunk meg. (Jánossy Gábor: Minden a végrehajtáson fordul meg!) Ennek helyes szabályozásától függ az egész javaslat sorsa. (Gr. Hunyady Ferenc: A struktúrától és a végrehajtástól!) Nem akarom terhelni a mélyen t. Házat annak részletes felsorolásával, hogy a különböző országokban miként állították fel az idevonatkozó rendszereket, szabályokat, de csak megemlítem futólag, hogy vannak országok, amelyekben a parlament bíráskodik, — pl. Angliában a két ház külön-külön bíráskodik — máshol a hivatásos bíróságok ítélkeznek és azután vannak úgynevezett vegyes bíróságok, ahol hivatásos bírák a parlament tagjaival együttesen bíráskodnak. A javaslat a parlamenti bíráskodás alapján áll olyképpen, hogy a két Ház együttesen ítélkezik úgy az egyik, mint a másik Háznak összeférhetlenségi ügyeiben. (Jánossy Gábor: Ez a gyengéje ennek a szép és jó javaslatnak!) Leszek bátor kimutatni, hogy ez a gyengéje erőssége a javaslatnak, és hogy ez az a pont, amely minden szempontot kielégít és figyelembe vesz. Felmerült nálunk olyan terv, hogy bízzuk az összeférhetlenségi^ ügyekben való bíráskodást a királyi Kúriára. (Jánossy Gábor: Helyes!) A másik terv az volt, hogy bízzuk a közigazgatási bíróságra. (Szeder Ferenc: Ez a helyes!) No ugy-e, most ez a helyes! íme, méltóztatnak látni, hogy igen t. Jánossy Gábor barátoin szerint a Kúria a helyes, Szeder Ferenc t. képviselőtársam szerint pedig a közigazgatási bíróság a helyes. (Jánossy Gábor: Az első javaslat is a Kúriát hozta!) Van azután olyan elgondolás is, amely szerint az ítélkezést vegyes bíróságnál kellene bízni. E helyütt tisztelettel felemlítem!, hogy hoszszú évek óta tagja vagyok a királyi Kúria ügyvédi tanácsának. Ez a tanács intézi az ügyvédség fegyelmi ügyeit, mint legfőbb fegyelmi bíróság. Kedves kötelességet teljesítek, amikor az igazsághoz híven megállapítom, hogy az ia bíróság, amely a Kúria másodelnökének elnöklete alatt három kúriai bíróból és három ügyvédből áll, ahol tehát a hivatásos bírák, a királyi Kúria van többségben, minden esetben igazságosan, méltányosan, az esetet, az ügyet, a benne rejlő lelkiséget helyesen megértve hozott ítéletet. Az megtörtént, hogy néhol az ügyvédtagok ügyvédtársukkal szemben szigorúan, ridegen és kérlelhetetlenül akartak eljárni, hogy miért, nemi tudom. (Propper Sándor: A konkurreneia! — Derültség.) Nem akarom a dolgot részletezni, die bizonyos az, hogy a királyi Kúria bírái mindig méltányosan és; elfogulatlanul -bírálták el az elébük került esteteket és soha sem az ügyvéddel, sem az ügyvédséggel szemben nem tanúsítottak elfogultságot, meg nem értést, vagy rideg szigorúságot. Amennyiben tehát arról volna szó, hogy ilyen vegyesbírósáig ítélkezzék, ezt én szerény nézetem szerint vitatható kérdésnek tartanám, azonban ;m|ár e helyütt is ki kell emelnem, hogy a parlament szuverenitásának alapján állva, szerény felfogásom szerint a parlamenti bíráskodást tartom ia legmegfelelőbbnek. (Szeder Ferenc: Ismerjük!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat az imént tett gyanúsító köz'beszólásáért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az? •— Propper Sándor: Ha nem vagyok indiszkrét, mi volt az? — Derültség.) Csendet kérek. A képviselő úrnak tudnia kell, mit mondott. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Rövid a memóriája! — Zaj.) Dési Géza: A közigazgatási bíróság — és itt felelek, azt hiszem, Szeder t. képviselőtársamnak — (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) inkább keretkérdésekben és közigazgatási vonatkozásokban megfelelő, a Kúria viszont a mai életben állandóan feltóluló gazdasági kérdésekben kétségtelenül a leghivatottabb ítélkező. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hiszen emlékezünk vissza, a súlyos gazdasági időkben, amikor máról-holnapra a világ egész struktúrája megváltozott, ez a régi jó magyar bíróság milyen modernül, milyen elevenen, milyen megértéssel tudott beleilleszkedni a megváltozott gaz-
