Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

64 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1932 június 17-én, pénteken. törvényt szerkeszteni, de különösen nehéz az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségét minden tekintetben teljesen és helyesen kodifi­kálni. Van olyan felfogás is, — nem ritkán hal­latja hangját — hogy olyan törvényt kell ké­szíteni, amely az élet minden eshetőségére ki­terjed. Soroljon fel minden elképzelhető lehe­tőséget, — ez a skatulyázásnak és a rubriká­zásnak merev rendszere — a régi Korán-elv, hogy: vagy benne van a Koránban, vagy nincs benne a Koránban, quod non est in actis, non est in mundo. Ilyen törvényt nem lehet szer­keszteni, hiszen a földön nincsenek örök törvé­nyek és nem született még meg olyan törvény­hozó, aki az életnek minden lehetőségét esz­komptálhatta volna s olyan törvényt szerkesz­tett volna, .amely minden esettel szemben al­kalmazható és helytálló. (Ügy van! Ügy van!) Mikor még fiatal jogvédő voltam, volt Nagyváradon egy öreg kemény vizsgálóbíró, -j- Váry Albert képviselőtársam ismerte az öreg urat. Azt mondta nekem egy bizalmas pereiben: «Kedves öcsém, az volna jó, ha körül­keríthetném a várost és a kapu kulcsát zsebre­tenném; akkor valahogy rendet tudnék terem­teni.» Olyan törvényeket nem lehet szerkeszteni, amelyek körülkerítik az egész életet s a tör­vényhozó és a bíró kulccsal a zsebében mindig elevenek és holtak fölött ítélne. Ügy járnánk, mint a germán mitológia óriása, aki bunkó­jába mindennap egy vasszeget vert bele azért, hogy az súlyosabb és keményebb legyen; az eredmény pedig az lett, hogy a szegektől széj­jelhullt a bunkó. Valamikor a kis lutrin — méltóztatnak em­lékezni — kilencven szám volt. Volt olyan okos ember is, aki mind a kilencven számot meg­tette, úgy gondolkozván, hogy biztosan ki fog jönni valamelyik szám. Ki is jött, de annyiba került, hogy a szerencsés nyerő tönkrement a szerencsébe. Ezzel a mindent meglátni és megfogni akaró véglettel szemben van egy másik extrém álláspont, amely azt mondja, hogy nem kell külön taxatíve szabályozni, elég csupán elvi szempontot felállítani, amely elvi szempont azután vonatkozhassék minden^ esetre; a bíró majd az ítélkezés során indukálva az esetet & felállított alapnormára és a dedukció segélyé­vel alkalmazza a szabályt az előtte levő, bírá­latot kívánó esetre. Ismerünk szabályozást is, amely ^ testhez szabta a törvényhozást, bizonyos személyekre, és bár azt mondta mélyen t. Kassay képviselő­társam, hogy a mostani 1901 : XXIV. össze­férhetlenségi törvény a Corpus Jurisnak gyön­gye, mi, régiek, akik emlékezünk ennek a tör­vénynek keletkezési idejére, elmondhatjuk, hogy bizony, ez a gyöngytörvény személyekre volt szabva és az egyes szakaszoknál akkor mindenki tudta, hogy kire készült az illető sza­kasz. (Györki Imre: Most is lehet tudni! Most is éppígy van! — Zaj.) Bocsánatot kérek, er­ről a gyöngytörvényről még később fogok szó­lani. (Propper Sándor: A 10. § például Welt­nerre készült! — Györki Imre: Kállay-szakasz, Schandl-szakasz ! — Andaházi-Kasnya Béla: Lakatos-szakasz! — Zaj. — Gaal Gaston: Tár­gyilagosan beszél, ne zavarják! — Halljuk! Halljuk!) Végeredményben annak a gyöngy­ékszernek, amelyet a szép hölgy hófehér nya­kára teszünk, nem az a hivatása, hogy hurok legyen és minden áron megfojtsa azt, akinek a nyakára a gyöngyöt illeszteni akarjuk. Különben is ennek a régi törvénynek ret­tenetesen sok hibája van. Felemás törvény: van ugyan kettős taxációja is, de nincs átfogó, szerves helytálló rendszere. (Gaal Gaston: Az a nagy hibája, hogy sohasem hajtották végre. — Jánossy Gábor: Minden törvénynek az a hi­bája! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nincsen szank­ciója. Ott van például a 13. §, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem lehetett végrehaj­tani!) amelynek egyáltalán nincs szankciója. Hogyan lehet egy törvényre azt mondani, hogy jó, amelyet úgy szerkesztenek, — már előre — hogy ne lehessen végrehajtani, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) amely felállít ugyan tilal­mat, de — akár. mulasztásból, akár szándékos­ságból — nem gondoskodik arról, hogy a tila­lom megszegőjével szemben meglegyen a meg­torlás lehetősége, a szankció. Ez a törvény olyan háló volt, amely a nagy halat nem fogta meg, a kis halat is alig fogta meg, a vége pedig az lett, hogy a háló össze­bogozódott a legtöbb esetben és az a veszély fenyeget, hogy a háló elszakad. Ne^ akarjuk ezt a régi, rossz hálót a novella foltjával rendbe­hozni. Már a Szentírás is azt tanítja, hogy az ócska zsákra ne varrjunk új foltot, mert a régi foszladozó szövet nem bírja ki az új szövetet. Ez a régi törvény egy oszladozó-foszladozó, ide­jét múlt alkotmány, ezt nem lehet novellával sem erősíteni, sem felújítani. Nincs az a tör­vényhozói steinachizmus, amely az elavult, rossz törvényből életképes jogszabályt volna képes alkotni. (Ügy van! Ügy van!) A régi ösz­szeférhetlenségi törvényt félre kell tenni és újjal kell pótolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem azért kell félretenni, mert régi, hanem azért, mert nem jó és nem azért kell törvényt hozni, hogy mindenáron újat teremtsünk, ha­nem azért, hogy jó törvényt alkossunk. (Já­nossy Gábor: Nagyon helyes!) Ennek a javaslatnak főelve — és ez a ja­vaslat uralkodó gondolata — az, hogy az or­szággyűlés tagjának függetlenségét biztosítsa, minden irányban biztosítsa s olyan helyzetbe akarja hozni a törvényhozót, hogy felelősség­teljes és nemes hivatásában egyedül a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálhasson^ és e te­kintetben ne befolyásolhassa, még kevésbbé irá­nyíthassa semmiféle melléktekintet. Legyen független, ami annyit jelent, hogy ne függjön senkitől, sem államtól, sem ható­ságtól, sem hivatalos közülettől, sem érdek­képviseletektől, sem anyagi szempontból, sem gazdasági vonatkozásoktól; ne követ legyen, aki utasításra dolgozik, hanem képviselő le­gyen; ne legyen sem önmagának, sem más távollevőnek követe, mint a régi nomencla­tura mondotta, hanem legyen és egyedül az legyen: a mindenütt jelenlevő, ezer sebből vérző, megcsúfolt, megtiport, igazságtalan ha­társzabályozás által tönkretett, de a feltáma­dásában örökké bízó Magyarországnak, Nagy­Magyarországnak hűséges, becsületes fia. {Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a kö­zépen. — Gaal Gaston: 38 Igazgatósági tag­sággal! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Most ez mind revízió alá kerül! Aki ^ ezt a törvényt elolvassa, az tudja, hogy revízió alá kerül. — Jánossy Gábor: Kostavizsga lesz! — Gr. Hunyady Ferenc: Attól félünk, hogy a rosta lyukai igen nagyok lesznek!) Hogy milyen nehéz az összeférhetlenség helyes szabályozása és hányféleképpen történ­hetik, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ahány ország, annyiféleképpen szabá­lyozza az összeférhetlenségi jogot. Kiemelem e helyütt Olaszországot, ahol a fasiszta ura­lom egyáltalában eltörölte az összeférhetlen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom