Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

Az országgyűlés képviselőházának 105. ennek .az országgyűlésnek tartama alatt lépjenek életbe az új összeférhetlenségi törvény rendelkezései. (Rassay Károly: De rögtön utána választás volt és 1921. évi októberében életbeléptették !) Mit méltóztatnak gondolni, hogy 1905-től 1932-ig, vagyis 27 év alatt mennyi összeférhetlenségi bejelentés volt? Az összeférhetlenségi bejelentések száma 27 esztendő alatt 151 volt 171 képviselő ellen, és ebből megállapították az összeférhetlenséget 15 esetben, nem állapították meg 67 esetben, megszüntették az eljárást 29 esetben, 42 esetben pedig vagy azért maradt el az eljárás lefolytatása, mert közben feloszlatták az országgyűlést, vagy azért, mert kitört a háború és a forradalmak s ennekfolytán az iratokat irattárba tették, vagy pedig egyéb oknál fogva. Méltóztatnak tehát látni ebből a kimutatásból, amelyet az elmúlt 57 esztendő statisztikájára vonatkozólag összeállítani szerencsém volt, hogy tulajdonképpen az összeférhetlenségi eljárás az, amely szerény felfogásom, de a bizottság felfogása szerint is gerince, veleje és lényege az egész összeférhetlenségi jognak. Nincs az a törvény, amelyet fel nem lehet buktatni az eljárás fogyatékosságával. Ennekfolytán, ha megérett az összeférhetlenségi jog anyagi szempontjából a szabályozásra és kiegészítésre, akkor állíthatom, hogy százszorosan megérett eljárási szempontból. Eljárási szempontból annyira megérett, hogy már 1925-ben, amikor a 33-as bizottság házszabályrendezési tárgyalásai voltak, a 33-as bizottságban ajánlottam és kértem, hogy legalább az összeférhetlenségi eljárás reformjával álljunk elő és jöjjünk a törvényihozás elé. Fájdalom, ezzel a felfogásommal kisebbségben maradtam, mert a bizottság másik részének, amely nem osztotta véleményemet, .az volt a 'felfogása, hogy az összeférhetlenségi jogot egészen ikell szabályozni, anyagilag és alakilag. Az; események azo.nban, azt hiszem, azoknak adtak igazat, akik azt az álláspontot foglalták el, amelyet én, hogy az összeférhetlenségi eljárás reformja már ezelőtt hét esztendővel a házszabályok kérdésével együtt meg lett volna valósítható, és megvalósítandó, ami nagyon könnyen ment volna» anélkül, hogy idevonatkozóan valami különleges nagy munkálat lett volna szükséges. így kiderülvén, hogy jelenlegi összeférhetlenségi bíráskodásunk teljesen tarthatatlan, az a kérdés, hogy akkor mi jöjjön és mi tétessék a helyébe? A^ legegyszerűbb az lett volna, ha a jelenlegi zsűrirendszer és a jelenlegi bíráskodás megszüntetése mellett az egész összeférhetlenségi bíráskodást átadtuk volna a közigazgatási bíróságnak, (Jánossy Gábor: A Kúriának!) vagy a Kúriának, szóval a legfelsőbb bíróságok valamelyikének, amelyek közül — mint méltóztatik tudni — aa elsőnél van jelenleg a választási bíráskodás is. E tekintetben egy tekintélyre hivatkozom, a nélkül, hogy ezekkel a kérdésekkel hosszasabban akarnék foglalkozni, és pedig Apponyi Albert grófra, aki idevonatkozólag azt mondotta, hogy nem lehet teljesen^ egy kalap ialá venni a választási és az összeférhetlenségi bíráskodást. (Rassay Károly: Mikor mondta?) Az első ankéten mondta. Nem méltóztatik emlékezni rá, a képviselő úr nem volt ott. .^. és pedig azért nem lehet egy kalap alá venni, mert mégis az összeférhetlenségi ügyek felmerülésekor már elmúlt egy bizonyos idő és egy bizonyos határidő elmultával már lecsillapodtak a választási kedélyek, a törvényhozás ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. 41 i megkezdte rendes működését és tulajdonképpen nem mandátumokról van szó olyan mértékben, mint a választáskor. Ennek folytán más már az összeférhetlenségi ügyek fölött való bíráskodás levegője, mint a választások fölött való bíráskodás levegője. Van tehát bizonyos különbség már e tekintetben is. Azt látjuk azonban, t. Képviselőház, hogy maguk legfelsőbb bíráink azok, akik oninden; kor a legélénkebben tiltakoztak és tiltakoznak ; az ellen, hogy politikai természetű ügyekkel foglalkozzanak. (Jánossy Gábor: Ez nem ok, hogy ne bízzuk rájuk!) Erre vonatkozólag elégséges hivatkoznom a legutóbbi esztendőkben legfelsőbb bíróságaink elnökeinek megnyilatkozásaira és ebben az esztendőben is elég hivatkoznom magának a Kúria elnökének, Juhász ő nagyméltóságának újévi beszédére, amelyben ebben az irányban szólalt fel és beszédében teljes joggal tiltakozott az ellen, ; (Rassay Károly: Ha nem akarnak ítélkezni a : bírák, menjenek el püspöknek!) hogy amikor i ő, mint a 33-as bizottság elnöke, ilyen fontos, de — fájdalom — politikai természetű missziót teljesít, az alaptalan vádaskodásoknak és sze: mélyeskedéseknek hullámai felhatolnak még : oda is. Nem azért mellőzzük ezt, minthogyha mi féltenénk egy percig is az Összeférhetlenségi bíráskodást legfelsőbb bíróságainktól, akár a közigazgatási bíróságtól, akár pedig a királyi Kúriától, (Jánossy Gábor: Ott lenne a legjobb helyen!) vagy azt hinnők, hogy nem ; tudnának ezekben az ügyekben eljárni és^ helyes ítéletet hozni, hanem azért, mert egyáltalán a bíróságnak politikai ügyekbe való belei keverése a lehetőségig mellőzendő. (Rassay Károly: Nem politika ez! — Bródy Ernő: Nem politikáról, hanem a közbenjárásról van szó!) Erre vonatkozólag még csak annyit mondhatok, hogy nincs a világnak egyetlen parlamentje, amely összeférhetlenségi ügyekben a bíráskodást kezéből kiadta volna- Vannak ugyan az új alkotmányokban nevezetesen Ausztriában, Csehországban és Lengyelországban bizonyos jelenségek, amelyekből... (Rassay Károly: Es Angliában!) ott semmi. Tévedés. ... ilyen irányra lehet következtetni. {Zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk^ jobbfelől.) Ha azonban vizsgáljuk ennek a három új országnak új alkotmányát, mit találunk idevonatkozólag is? Lengyelországban például a legfelsőbb bírósághoz lehet az összeférhetlenségi ügyeket küldeni, de csak akkor, ha az elnök, miután a Ház már foglalkozott ezzel, panasszal él oda. Tehát a törvényhozásnak még mindig van rá bizonyos ingerenciája. Ausztriában van összeférhetlenségi bizottság. Ez határoz először abban a tekintetben, : hogy van-e összeférhetlenség vagy nincs, és ha van, akkor felszólítja azt a képviselőt, hogy záros határidőn belül mondjon le. Ha nem szünteti meg az összeférhetlenséget, azaz nem mond le vagy a mandátumról vagy az Összeférhetlen ; állásról, akkor még egyszer előveszi ezt az ügyet és újból határoz arról, hogy az ügyet felterjessze-e a választási-bírósághoz, igen vagy sem, hogy ezáltal vizsgálat alá vétesse, vájjon a : konkrét esetben csakugyan helyes-e az összeférhetlenségi bizottságnak _ a határozata. Ez a rendszer szintén nem adja ki nemcsak a kezdeményezést, hanem még a végső döntést sem a törvényhozás kezéből. Körülbelül ugyanezt az eljárást látjuk Csehországban is, azzal a különbséggel, hogy ott egy nagyon különös vegyesbíróság van összeállítva, 7*