Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1932 július 5-én, kedden. 441 niszter: Az interpelláló képviselő úr jónak látta engem figyelmeztetni arra, hogy ne játszszlam a tűzzel. En ezt a figyelmeztetést visszaadom a t- képviselő úrnak, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) hogy ne játszanak a tűzzel ilyen súlyos viszonyok között, ne provokáljanak ilyen súlyos viszonyok között és akkor nem lesz ok rendőri közbelépésre. Figyelmeztetem a képviselő urakat arra, hogy, ha a tömeg folytonos izgatása következtében súlyos bajok fogniak bekövetkezni, azokért önök lesznek felelősek. Önök, t. képviselő urak, szükségesnek látták az utóbbi időben azt, hogy hatósági személyeket és kormányexponensekiet itt, a Képviselőházban, súlyos sértésekkel illessenek. (Malasits Géza: Ha megérdemlik, igen!) Nem akarok, t. képviselő urak, a parlamenti illem szempontjából foglalkozni ezzel a kérdéssel, de egyet kijelentek: a mentelmi jog védelme alatt felelőtlenül előadott sértések ezeket a köztisztviselőket, ezeket a kormánymegbízottakat nem érinthetik, nem sérthetik és nem illethetik. Ezek ezekre, való tekintet nélkül is teljesíteni fogják kötelességüket. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Farkas István: Köszönjük szépen az önök tanácsát! — Propper Sándor: Siessenek tapsolni, mert sok idő már nincs! — Lukács Béla: Mit akar ez jelenteni? — Kahók Lajos: Azt jelenti, hogy el fognak takarodni innen!) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszontválasz jogával kíván élni. Györki Imre: T. Képviselőház! A belügyminiszter úrnak interpellációmra adott válaszából csak annyi igaz, hogy az az ebéd, amelyet az a szerencsétlen asszony felmutatott, nem a népkonyháról való volt, amit egyébként interpellációmban nem is mondottam, (Farkas István: Ügy van! Nem is mondta!) hanem azt mondottam, hogy az akcióebéd kapcsán •.. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem állítottam, de az újságjuk úgy hozta! — Peyer Károly: Ja, hogy az újság mit hoz!) A belügyminiszter úr az én interpellációmra válaszolt és nem másra. (Farkas István: A disztinkció különben egy és ugyanaz!) Ez az egyetlen tény igaz, minden más azonban, amit a belügyminiszter úrnak jelentettek, valótlan. (Kelemen Kornél: Miért? Ki dönti ezt el?) Minden másra vonatkozólag felelősségem tudatában állítom, — és ezt, azt hiszem, Kéthly Anna t. képviselőtársam is hajlandó aláírni és megerősíteni, — hogy az a jelentés, amelyet a belügyminiszter úr kapott, ismét egy olyan jelentés, amelyet már más alkalommal is kapott s amelyben a hatóság teljesen félrevezette a belügyminiszter urat. (Peyer Károly: Vay-fele jelentés! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bihari közigazgatás!) • Lehet, 'hogy tudatosan, lehet, hogy felülről alátámasztva, hogy csak ilyen jelentéssel lehet ide a Ház elé jönni. (Zaj.) Nem all az, hogy azt az ételt két asszony hozta volna magával bögrében, mert csak egy asszony hozta, tehát már a kiindulópont is hamis és valótlan. Nem áll az, hogy szidták volna az urakat; nem áll az, hogy azt jelentették volna ki, hogy gazemberek, akik ilyen ételt adtak; nem áll az, 'hogy később két rendőrnek adott megbízást, hogy azok oszlassák fel a tömeget, mert nem úgy folyt le az a jelenet, hogy az a szegény asszony odatolakodott a pódiumra azért, hogy megmutassa a magával hozott r ételt Kéthly Anna képviselőtársamnak, a r párttitkárnak és nekem; a detektív igazoltatása közben semmiféle ilyen purparlé, semmiféle ilyen párbeszéd, amely a belügyminiszter úr jelentésében van, nem volt, hanem a kapitány rögtön azt mondotta: tessék igazoltatni, majd pedig az ura az asszony elé ugrott és azt mondotta: Miért? Nem követett el olyasmit, amiért igazoltatni kellene!» — s akkor azt a férjet, aki odaállt a felesége elé, onnan a felesége mellől ragadta el a detektív és tulajdonképpen ezzel kezdődött... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így történt! — Farkas István: Ez a provokáció! — Peyer Károly: Ez a tapintatlanság! — Elnök csenget. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat kérem, maradjon csendben. Györki Imre: Ismételten kijelentem, hogy nagyon is békés volt az a tömeg, amit bizonyít az, hogy abban a pillanatban, mihelyt nem volt karhatalom, amely rendet teremtett volna, puszta szavamra olyan csend lett, hogy annál különbet elképzelni sem igen lehet. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) A rendetlenségre, a kardlapozásra ennek a kapitánynak a provokatív, teljesen indokolatlan és tapintatlan magatartása adott okot. Ismételten mondom, ha megnyugtatta volna e szerencsétlen asszonyt, ami kötelessége is annak a rendőrkapitánynak, akinek nemcsak abban áll a feladata, hogy védtelen embereket megkardlapoztasson, hanem abban is, hogy ilyenkor a panaszkodókat meghallgassa és azokat meg is nyugtassa, (Farkas István: Sokkal okosabb dolog lett volna: ) — mondom, ha néhány jó szóval megnyugtatta volna őket, nem lett volna ott semmiféle izgatás és nem kellett volna olyan hamis jelentést tenni, mint amilyen hamis jelentest tettek. Egyébként ennek a t. Háznak megvan a véleménye azokról a jelentésekről, amelyeket a miniszter urak kapni szoktak. Itt van Fábián Bélának esete a népjóléti hivatallal. Hogyan gondolja a miniszter úr, hogy higyjünk abban a jelentésben, amelyet azok tesznek, akik érdekelve vannak, akik ott ezt a brutalitást véghezvitték, de akik egyetlenegy embert sem tudtak még tegnapig előállítani, — tegnap 11 órakor voltam fenn a rendőrségen — akik igazolni tudták volna a kardhasználat jogosultságát, akik igazolni tudták volna, hogy azt a Szinyei Merse nevű detektívet megütötték volna. Ilyet egyet sem tudtak előállítani. Nem tudtak még tegnap délig ilyen embert produkálni, és azt hiszem, hogy ha most fognak produkálni, azt csak erőszakos torturával fogják tudni produkálni, mint ahogyan az egész tényállás, amelyet beállítottak, magán viseli azt, hogy erőszakosan és utólag konstruálták meg, nem pedig úgy, ahogyan az események történtek. Ismételten kijelentem, t. belügyminiszter ur, hogy láttuk többen az esetet, akik teljesen érdektelenek vagyunk. Mert nekem igazán semmi érdekem sincs, hogy valótlan színben tüntessem fel a hatósági közegek magatartását. Hiszen én voltam az, aki ott rendet teremtettem, én voltam az, aki megmagyaráztam, és most is azt vallom^ hogy ha kard helyett néhány jó szót használ a rendőrkapitány, akkor semmiféle zavar, semmiféle fennakadás nem lett volna és brutalitásra semmi szükség nem lett volna. Ezen múlott, 'hogy elveszti-e, vagy megőrzi-e higgadtságát és emberi mivoltát az az eljáró rendőri közeg, vagy pedig hatalmi gőgje elhatalmasodik rajta, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Hát miért