Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1932 július 5-én, kedden. 439 székből mondani. (Zaj a jobboldalon. — Farkas István: Nevet rajta, mert ilyen gazságokat mond a főispán! — Leszkay István: Be lesz bizonyítva, legyenek nyugodtak! — Kabók Lajos: Be lesz! Maga mindent bebizonyít! — Farkas István: Addig bizonyítsanak, amíg tudnak. — Leszkay István: A kenyérre szánt pénzt propagandára költötték el! — Zaj!) Elnök: Leszkay képviselő urat rendreutasítom! (Farkas István: Eleget hazudott már, hagyja abba! — Nagy zaj.) Kérem a képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe és a sértő kifejezésektől tartózkodjék! (Lukács Béla: Ök kiaibálnak folyton, a szocialisták! Nem lehet szóhoz jutni tőlünk! — Propper Sándor: Majd megjegyzik a választók a Leszkay nevet! — Kabók Lajos: Sötét bihari szellem! — Peyer Károly: Várja be, míg a főispán a bíróság elé lesz állítva, azután beszéljen! — Folytonos nagy zaj.) Közben a képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédjét befejezni! Györki Imre: Kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A képviselő úrnak még 10 perc áll rendelkezésére! Györki Imre: Odáig ment a főispán, hogy a helyett, hogy megnyugtatná az embereket, (Peyer Károly: Azóta nincs békesség ott, amióta ez a főispán van!) a helyett, hogy munkaalkalmak teremtéséről gondoskodnék a vármegyében, a bihari betyártempót igyekszik átplántálni most már Hajdú vármegyébe is. (Nagy zaj és ellenmondások jabbfelől. — Szilágyi Lajos: Milyen tempó? — Farkas István: Sarkadi betyártempó! — Szeder Ferenc: Sarkadi tempó! — Kabók Lajos: Az emberek megverése: betyártempó! Ezt nem csinálja tisztességes ember! — Malasits Géza: Ártatlan embereket véresre vernek! — Kabók Lajos: Ez, igenis, betyártempó! — Nagy zaj.) Elnök: Kabók képviselő úr sértő kifejezéseit ismételt rendreutasítás ellenére is folytatja. Ezért kénytelen vagyok utolsó ülésünkön előterjesztést tenni, hogy méltóztassék őt a mentelmi bizottság elé utasítani. (Helyeslés jobbfelöl. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) A Ház javaslatomat elfogadta. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Farkas fstván: Dehogy fogadta el! Micsoda javaslatot? — Szeder Ferenc: Nem tudjuk, miről van szó!) Arról, hogy Kabók képviselő urat a Ház a mentelmi bizottság elé utasította. (Farkas István: Senki sem hallotta!) Tessék csendben lenni és akkor majd meghallják az elnök előterjesztését. (Farkas István: Itt az elnök maga intézkedik! Már megint kezdi!) Györki képviselő úr folytatja beszédét. (Peyer Károly: Nem is szavaztunk! — Farkas István: Nem hát! A kérdést sem tette fel! — Z&j.) Györki Imre: Amióta ez a főispán ül Hajdú vármegye főispáni székében, azóta ennek a vármegyének területén is és magában Debrecen városában is állandó a nyugtalanság. (Lukács Béla: Gondoskodnak róla, hogv nyugtalanítsák a lakosságot!) Tíz éve vagyok képviselője Debrecennek és végigjártam Hajdú varmegye községeit; soha semmi baj, semmiféle atrocitás ebben a vármegyében nem történt, amióta azonban ez az ember lábát a vármegye^ területére tette, azóta állandó a falun a verés és most már két héten belül másodízben történik Debrecenben a munkásság megkardlapozása. (Szeder Ferenc: Meg kell szolgálni a dupla fizetést!) A főispán úr nem átallotta a főispáni székből azt mondani, hogy egy Debrecen melletti községbeli, Józsa községbeli emberek kaptak volna segélyt, hogy ezeket az embereket becsődítették volna Debrecenbe a munkásotthonba és ott kaptak ebből a kiosztott segélyből. Méltóztassék elképzelni, hogy ez az összeg 2000 pengő volt és egy-egy Ínséges részére 2—2'5 pengőt juttattak. (Propper Sándor: Ez fáj Vaynak!) Ez fáj a főispánnak. (Szeder Ferenc: Aki háromszoros fizetést kap! — Farkas István: Hogy jusson ilyen sorsra ő is!) Fáj neki, hogy 2 pengőt kapott egy-egy ember (Farkas István: Hiénák!) ebből a kiosztott 2000 pengőből. Megnevezett embereket, akik állítólag berúgtak ebből a pénzből, (Peyer Károly: Hullarablók!) akikről a vizsgálat során azután kiderült, hogy ott sem voltak a munkásotthonban, bent sem voltak Debrecenben, egyetlen fillért sem kaptak és még kevésbbé rúghattak be ebből a pénzből. Annyi fáradságot sem vett magának a főispán, hogy a vele közölt adatokat legalább lekontrollálta volna, mielőtt ilyen súlyos rágalmakat terjeszt a főispáni székből, (Farkas István: Mert politikai agitációra használta fel!) ellenben a munkásgyűlölet, a parasztgyűlölet odáig vitte, hogy ellenőrzés nélkül is szükségesnek tartotta ezeket a rágalmakat elhitetni, hogy ezeknek elhintésével igyekezzék a munkások közé éket verni és a munkásmozgalmat diszkreditálni. Szükségesnek tartottam ezt a kérdést interpelláció kapcsán idehozni és a belügyminiszter úr figyelmét felhívni arra, hogy vigyázzanak és ne játsszanak a tűzzel. (Zaj.) À rendőrségnek nem az a kötelessége ilyen esetekben, hogy kardot rántva védtelen munkásokat összekaszaboljon, hanem neki is az a kötelessége, hogy a kedélyekre csillapítólag hasson. Meg vagyok győződve róla, hogyha az a rendőrkapitány a tegnapelőtti gyűlésen nagyobb tapintatott árult volna el és az elkeseredett, szerencsétlen asszonyt néhány jó szóval megvigasztalja, nem pedig a védelmére kelő férjnek torkát ragadtatja meg a detektívvel, akkor nem következett volna be eza baj és több eredményt tudtunk volna elérni. En az ügynek sürgős megvizsgálását kérem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Mihelyt az interpelláció tárgyát képező esetről értesültem, azonnal intézkedtem annak megvizsgálása iránt és köteleztem az illetékes hatóságokat a haladéktalan jelentéstételre. A jelentés megérkezett és hangsúlyozom, hogy annak minden szaváért helytállanak azok, akik a jelentést megtették, az ottani vezető személyiségek. (Peyer Károly: Mint rendesen! — Egy hang a jobboldalon: Halljuk az igazságot!) A tényállás a következő (olvassa): «A kérdéses ünnepély zavartalan lefolyása után a tömeg lassan^oszlásban volt, amikor két asszony bögrében főzeléket hozott a pódium elé s azt mutogatták, hogy a népkonyhán milyen rongy és nem emberhezvaló ételt kapnak. Szidták az urakat, a vezetőséget, hogy ilyen ételt adnak és a pódium körül csoportosuló tömegből a következő kijelentések hallatszottak: «Azok a gazemberek és hazaárulók, akik ilyen moslékot adnak a szegény embernek.» Szabó kapitány figyelmeztette a két asszonyt, hogy illetékes helyen mutassák be az ételt, ha nincsenek megelégedve és ne izgassanak itt vele. E közben egy munkás-