Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-115
Az országgyűlés képviselőházának 1 tíz évvel ezelőtt választottak meg ott, az első kerületben, nemzetgyűlési képviselővé, az elmúlt vasárnap délután a munkásotthon udvarán műsoros délutánt tartott. A műsoros délután úgy, amint annak a műsornak a bejelentése a rendőrhatóság előtt megtörtént, mindenféle rendzavarás nélkül lefolyt. Amikor már a gyűlésen jelen levő tömeg tekintélyes része távozásnak indult és elhagyta a munkásotthon udvarát, egy csontig r lesoványodott, szegény .asszony a pódium elé jött, és ott nekem, az ugyancsak a pódiumon tartózkodó Kéthly Anna képviselőtársamnak és az ottani, debreceni párttitkárnak egy bögrében magával hozott ételt akart megmutatni, meg akartai mutatni, hogy milyen az akcióebéd, amelyet Debrecenben a munkanélkülieknek kiosztanak különféle igyenes akciók során. Az ügyeletes rendőrtisztviselő látta ennek a szerencsétlen asszonynak a magatartását, és amikor hallotta, hogy milyen szándékkal közeledik a pódium felé, kiadta az utasítást a közelben tartózkodó egyik detektívnek, hogy ezt az aszszonyt igazoltassák le. (Farkas István: Ez az első! Panaszkodni sem szabad!) Ennek az aszszonynak a férje közvetlenül mellette állt és odaszólt, hogy miért akarják leigazoltatni feleségét, hiszen az igazolásra semmi ok nincs, nem követett el semmit, amiért igazoltatni kellene, nem követett el bűncselekményt, hagyják az asszonyt békében. A férj fellépése után többen erre az álláspontra helyezkedtek és többen védelmükbe vették ezt a szerencsétlen asszonyt, amire az igazoltatásra felhívott detektív torkonragadta ennek a szerencsétlen asszonynak a férjét (Farkas István: Disznóság!) és így akarta odacipelni a pódiumhoz, így akarta rákényszeríteni az igazoltatásra és akarta eltávolítani. Az ott még meglehetősen nagyszámban jelenlévő munkások ezt látván, a szerencsétlen ember segítségére mentek, igyekeztek őt kivenni a detektív karjából és többen voltak olyanok, akik a detektív karját lefogták azért, hogy kiszabadítsák azt a szerencsétlen embert. Ezt látva a rendőrkapitány, ahelyett, — amit már korábban kellett volna hivatalos ténykedéséből kifolyólag megtennie, — hogy lecsillapította volna a szerencsétlen asszonyt és hogy lecsillapította volna a felzúduló tömeget, és azt az eszétvesztett detektívet, aki, mondom, hivatalos hatalmát túllépve torkonragadta annak az asszonynak a férjét, leintette volna, túlbuzgalmában egyenesen utasítást adott a jelenlévő karhatalomnak, hogy kardot rántva, a tömeget oszlassa fel. (Szeder Ferenc: A legvadabb brutalitás, amit csinálnak. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Propper Sándor: Már a rendőrök is megvadulnak!) Ennek a parancsnak a karhatalom eleget tett. Az ott jelenlevő rendőrök, akiknek száma akkora volt, hogy velük majdnem egy várost meg lehetett volna hódítani, kihúzták hüvelyükből a kardjukat és ész nélkül vagdalództak, tekintet nélkül arra, hogy volt-e valakinek része az ottani tumultusban, igen-e, vagy sem? Sőt, az sem volt elég, hogy benn az udvaron, a pódium közeléből igyekeztek kardlapozással a tömeget eltávolítani, hanem a már utcán lévő, békés tömeget is az ottlévő kirendeltség igyekezett visszaszorítani és kinn is kardot rántva, ész nélkül és emberi érzésükből teljesen kivetkőzve vagdalták az embereket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallation!) Megtörtént, hogy egy, ott az utcán menő asszonynak négyéves kisgyermekére olyant vágtak a rendőrök karddal, (FelkiáltáK ülése 1932 július 5-én, kedden. 437 sok a szélsőbaloldalon: Hallatlan aljasság!) hogy utóbb a rendőrkapitány is megdöbbent ennek a látványnak hatása alatt, mert látta, hova vezetett az a munka, amit ezek az emberek véghezvittek. (Malasits Géza: Amilyen a gazda, olyanok a cselédek! — Felkiáltások jobbfelől és középen: Négyéves gyermek volt? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen, négy évesgyermek! — Szilágyi Lajos: Nem tudom elhinni, hogy négy éves gyermek lett volna ott!? — Kabók Lajos: Az anyjával volt ott, az is baj? - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Egy műsoros délutánra ment el! Oda csak elmehet!) Györki Imre: A kerítéstől, az utcáról sodródott be. (Farkas István: Járókelő volt az utcán! — Szilágyi Lajos: Szántszándékkal biztosan nem ütötték meg!) Megtörtént az, hogy az utcán menő egyik ember... (Kabók Lajos (Szilágyi Lajos felé): Ne védje ezt a gazságot! — Szilágyi Lajos: Szántszándékkal nem történhetett!) aki nem vett részt ezen a műsoros délutánon, amikor a kiáltásokat hallotta, amikor az emberek ordítozását és jajveszékelését hallotta, besodródott oda az udvarba és anélkül, hogy bármit is tett volna az a szerencsétlen ember, nem kevesebb, mint 6 vagy 7 rendőr kivont karddal rohant rá, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hősök!) nekiszorították egy drótkerítésnek és a drótkerítés mellé szorítva, ész nélkül vagdalták azt a szerencsétlen embert, úgyhogy a pódiumról magam is láttam, és látta ezt Kéthly Anna is, és^ látta a rendőrkapitány is, hogy ez a szerencsétlen ember maga elé tartotta a karját, hogy legalább, a fejét ne érjék az ütések, amelyeket hét rendőr mért rá kivont karddal. (Propper Sándor: Hallatlan gazság! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ez a szerencsétlen ember éles vágást kapott a fejére, egyéb testrészére is kapott, de különösen a fejére kapott egy olyan éles vágást, hogy annak következtében összeesett, elájult, úgy kellett felmosni, a mentőket kihívni és az egyetemi klinikára szállítani, ahol azután első segélyben részesítették. Egy másik embert éles karddal megvágott egy rendőr a vállán, úgyhogy ez is meglehetősen súlyos sebesülést szenvedett. Ezenkívül körülbelül 40 ember sérült még meg testének különféle helyein, jórészt olyanok, akiknek semmiféle részük nem volt a gyűlés, illetve a műsoros délután lefolytatásában, akik > akkor egyáltalában a közelben sem voltak, és egy Schmidróczky nevű ember is megsérült, aki szintén csak az utcán járt, amikor megjelent ott a karhatalom és az embereket az utcáról beszorította a munkásotthonba. Mindaddig így folyt ez az észnélküli vagdalkozás, amíg én erélyesen fel nem léptem a rendőrkapitánnyal szemben és arra nem kértem, hogy távolítsa el a rendőrséget onnan a munkásotthon udvaráról, mert én akkor vállalom a felelősséget, hogy abban a pillanatban, mihelyt nem lesz ott rendőr, a legtökéletesebben helyreáll a rend és semmiféle rendzavarás nem fordul elő, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Természetes, ha nincs, aki provokáljon!) mint ahogyan mindaddig, amíg bele nem avatkoztak és amíg ez az oktalan igazolmeg nem történt, ott egyáltalában még egy intelem szükségessége sem merült fel a rendőrség részéről. Fellépésem következtében tényleg észretért az eljáró rendőrkapitány, kivezényelte a renilőrlegénységet a munkásotthon udvaráról és attól a pillanattól kezdve mintha 59*
