Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

432 Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1932 július 5-én, kedden. mondatot mondanom. Nagyon megértem azt, ha a Képviselőház (Mojzes János: A jól végzett munka után pihenni akar!) már unja a folyton ismétlődő felszólalásokat, unja a mindig megismétlődő panaszokat, méltóztassék azonban megengedni, hogy annak a nézetemnek adjak kifejezést, hogy elsősorban nem a Képviselőház, hanem a nép pihenése volna a fontos. Éppen a Képviselőháznak kellene közreműködnie azon, hogy nem saját nyugalmát, hanem az ország nyugalmát teremtse meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon sokat hallottunk az utóbbi időkben a gazdasági panaszokról, de nagyon keveset hallottunk ezen gazdasági panaszok orvoslásáról. Hallottuk, hogy a mezőgazdaság érdekében a kormány rendeleti úton a 33-as bizottság segélyével bizonyos kíméleti időt óhajt életbeléptetni. Ezzel kapcsolatosan tisztelettel kérem, hogy a mezőgazdaságra kiterjesztendő kedvezményeket — /úgy, ahogyan azt a mezőgazdák illusztris vezére, Gaal Gaston igen t. képviselőtársam úgy itt a Képviselőházban, mint a budapesti kereskedők és iparosok nagygyűlésén is kifejtette — terjesszék ki a városi lakosságra is, és ne egyoldalú kedvezményt létesítsenek, hanem a mezőgazdaságra vonatkozó kedvezményeket méltóztasanak kiterjeszteni a kereskedelemre és kisiparra is. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Karácsony előtt, amikor utolsó ülésen volt együtt a Képviselőház, napirend előtti felszólalásban voltam bátor kérni, hogy méltóztassék a kisipar és a kereskedelem számára kíméleti időt életbeléptetni rendeleti úton. Kértem, hogy méltóztassék ezt életbeléptetni azért, mert a kereskedelem és a kisipar többsége ma már azokból áll, akik vagy csődben vannak, vagy csőd előtt, vagy kény szer egy ességi eljárás alatt állanak vagy pedig kénytelenek a vagyontalansági esküt letenni. Lehetetlenség, hogy az a magyar kereskedelem, amely valamikor dísze volt egész Európának, amelyre büszke volt mindenki, hogy milyen nemes és milyen első egész Európa területén, ma lerongyoló dva

% öszszetörve, összezúzva álljon itt Magyarországon. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Lehetetlenség az is, hogy az a kisipar, amely mindenkor a nemzeti és polgári irányzat legfőbb támasztéka volt, mert segítséget nem kap, ezáltal olyan szélsőségekbe kergettessék, amely szélsőségek nagyon távol állanak minden párttól, amely ebben a parlamentben, akár a szélsőjobboldalon, akár a szélsőbaloldalon is helyet foglal. Ezért vagyok bátor azt kérni, hogy mielőtt még a Ház elnapolja üléseit és októberig alvásra indul, addig méltóztassék lehetővé tenni, hogy a kisiparos és kiskereskedő is legalább pár órát nyugodtan aludhasson éjszaka és ne kelljen állandóan nyugtalan ébrenléttel tölteni idejét a gondok tengerében fuldokolva. Megértem azt, hogy ez a parlament nem tudja úgy átérezni a kispolgári társadalom nyomorúságát, mint átérezné azt egy olyan parlament, amely a titkos választójog útján került be az ország házába. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért bátorvagyok azt kérni a Képviselőháztól, hogy a Képviselőháznak legközelebb, holnap tartandó ülésén a titkos választójog kérdésével foglalkozzék, amely nem csupán a destruktívnak bélyegzett baloldalnak, hanem az ország legnagyobb törvényhatóságainak is kívánsága, mert az éppen ma kiosztott kérvényi sorsjegy'zékbol megállapítható, hogy Budapest, Miskolc, Győr, Szeged, Hódmezővásárhely és Hajdú vármegye törvényhatósága felírt a parlamenthez a titkos választójog bevezetése érdekében. Csodálatos, hogy azok a városi törvényhatóságok írtak fel a titkos választójog ügyében, amely városokban megvan a titkos választói jog, ezek a városok azonban nem kívánnak a maguk számára privilégiumot, hanem egyenlő jogot kívánnak az egész vonalon, az egész országban. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Kérem a t. Háztól, hogy a titkosság, a titkos választó jog* kérdésében valósítsa meg az egyenlő jogot, továbbá valósítsa meg a segélynyújtás, a moratórium, a kíméleti idő kérdésében a mezőgazdaságra nézve éppen úgy, mint a kisiparra és a kiskereskedelemre nézve, még pedig nem olyan hivatalos szervek útján, amelyek végeredményben elsorvasztáshoz és pusztuláshoz vezetnek, hanem az arra méltó, az arra illetékes érdekképviseleti szerveknek meghallgatásával ugyancsak az egyenlő jog elvén. Egyben újólag figyelmébe ajánlom a kormánynak ugyanezen érdekképviseleteknek azt a felterjesztését, amelyben kérték, hogy az adóhátralékos kisiparos és kiskereskedőket 5—10 évig terjedő részletfizetési kedyezményben részesítsék azzal, hogy folyó évi kötelezettségeiknek az esedékességkor megfelelhessenek. A kincstárnak éppen úgy érdeke ez, — mert hiszen a költségvetés a folyó évi adókon épül fel — mint érdeke az adózóknak, hogy a hátralék réme eltűnjék fejük felől; érdeke tehát az egész magyar társadalomnak és én csodálkozásomnak adhatok csak kifejezést, hogy amikor ilyen súlyos és fontos kérdések letárgyalására együtt kellene lennie a parlamentnek, akkor azt hónapokra elküldik nyaralni, ugyanakkor, amikor a nagy melegben didereg és fázik a gyűlölet és nemtörődömség légkörében az egész magyar kispolgári társadalom. Nem fogadom el az elnök úr napirendi javaslatát és kérem napirendi indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Pintér László. Pintér László: Igen tisztelt Ház! Előttem szólott Vázsonyi János t. képviselőtársam napirendi felszólalásának azt a részét, amelyben helyteleníti a gazdatársadalom egyoldalú megsegítését, magam is alátámasztom és helyeslem, mert ezt az ország gazdasága szempontjából veszedelmes dolognak tartom. (Kabók Lajos: Holnap legyen ülés és a választójogot tessék tárgyalni!) Erre nézve nagyon egyszerű példával szolgálok. A pénzintézet fizetésre szólít fel egy iparost, ez azonban azt mondja, hogy nekem is tartozik egy gazda, attól nem tudom megkapni a pénzemet és ezért a fejem fölött megütik a dobot. Van ennek a kérdésnek egy másik oldala is. Mi lesz azokkal a kis pénzintézetekkel, amelyeknek agrárérdekeltségei vannak? Ezek is teljesen tönkre fognak menni. Ha mi ezt a megsegítést nem fogjuk kiterjeszteni r a többi kategóriákra is, megbénul a gazdasági élet, mert az ország gazdasági társadalma egy egységes organizmus: még ha agrár állam vagyunk is, akkor sem tudjuk ezeket a tagokat elválasztani. Nem lehet az egyiket olyan kedvezményben részesíteni, amely nem szolgál a másik^ kategória pávára, mert különben széjjeltaglaljuk és széjjelszedjük ezt az organizmust, amely még több vért fog veszíteni, mint eddig is már veszített. Ezt a részét a felszólalásnak tehát alátámasztom. (Mojzes János: Ezért sürgessék a kormánynál az általános titkos választójogot!) T. képviselő úr, nagyon szívesen