Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-105
Az országgyűlés képviselőházának 105 kizárólag az lehet az intenciója, hogy a Ház részéről hozott ezt a határozatot megmásítsák. Nem látom be annak szükségességét, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Hallfuk! balfelől.) hogy egy ilyen fontos, a gazdasági élet érdekeit olyan közelről érintő kérdés, mint a mai viszonyok között a szociális ellátás kérdése, ne egy gazdasági tárca ügykörébe, hanem egy elsősorban politikai, rendtartó tárca ügykörébe utaltassék 1 . Ebből a szempontból ma nincs különbség munkaadó és munkavállaló között, mert a multak mindaanyiunk részére élénk bizonyítékot nyújtottak arra, hogy olyan esetekben, amikor egy olyan fontos feladatot, mint amilyen a mai viszonyok között a szociális ellátás, nem a gazdasági szükségszerűség, nem a gazdasági teljesítőképesség irányít, hanem mellékes politikai szempont, ez olyan viszonyokra vezethet, mint ezt a népjóléti minisztérium gazdálkodásával kapcsolatban láttuk. Mivel pedig munkaadói szempontból is az a felfogás, hogy a szociális béke, a társadalmi nyugodtság és fejlődés érdekében igenis, Magyarország munkaadóinak ebben a pillanatban egyik legfontosabb kötelessége, hogy a szociális belátás legmesszebbmenő érvényesítésével a társadalombiztosítási ügyek a gazdasági élet teljesítőképességének maximumáig vállaltassanak, szerény véleményem szerint ezt a kérdést máskép megoldani és rendezni nem lehet és nem szabad, mint hogy ez az ügykör abba a minisztériumba utaltatik, amely a gazdasági élettel való állandó nexusa révén ezt a fontos kérdést a legjobban szabályozhatja. ' ' ! !'*| : i De nemcsak a pillanatnyi célszerűség parancsolja ezt a megoldást. Szükségessé teszi ezt az a körülmény is, hogy az egész szociális biztosítás a kereskedelmi minisztériumból indult ki, ott kezeltetett és a népjóléti minisztérium felállításáig ennek a minisztériumnak hatáskörébe tartozott. Ezenfelül pedig a társadalombiztosításon kívül minden, a munkás és munkaadó közötti jogviszonyt érdeklő kérdés ma is a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe tartozik. Nincsen tehát a gyakorlati élet szempontjából r semmi értelme annak, hogy ezeknek a kérdéseknek éppen a legfontosabbika, a társadalombiztosítás kérdése ne a kereskedelmi minisztériumban, hanem a belügyminisztériumban kezeltessék. T. Ház! De eltekintve ezektől a célszerűségi szempontoktól, nem tartom a parlament határozatai komolyságának megbecsülésével összhangba hozhatónak, hogy amikor a pénzAgyi bizottság és. a Képviselőház plénuma egy egyhangú határozatot hoz, akkor ez egy felsőházi tag. javaslatával egyszerűen feldöntessék és a Képviselőház egyhangú határozata, tehát egyhangú felfogását visszatükröző elhatározása újból módosítás alá vétessék. Kérem a t. Házat, méltóztassék ezeket a szempontokat figyelembe venai. a beterjesztett határozati javaslatot elutasítani és a korábban meghozott határozathoz ragaszkodva, a társadalombiztosítási ügyeknek a kereskedelemügyi minisztérium ügykörébe való beosztását fenntartani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalorL) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos, jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A népjóléti minisztérium megszüntetésének oktalan ténye után előállott az a probléma, hogy a feloszlatott minisztérium ügykörét miképpen. ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. 35 s osszák fel. A kormány, mint mindenből, ebből is politikumot csinált. Nem a célszerűség és nem a logika parancsait követte, hanem az ő politikai felfogásának megfelelő megoldások felé hajlott. Megindultak a kombinációk, megindultak a puhatolózások és a puhítások abban a tekintetben, hogy miképpen osszák fel a megszüntetett minisztériumot. Természetesen a legnagyobb izgalom a társadalombiztosítás körül fejlődött ki, minthogy a néüjóléti és munkaügyi minisztériumnak ez volt a legfontosabb ügyköre. Az érdekeltek kívánsága ebben a kérdésben egyértelműen az volt, bogy a szociális biztosítás ügykörét a kereskedelmi minisztériumba» utalják át. Az öti. és a Mabi. önkormányzati szervei egyhangú határozattal foglaltak állást e mellett a megoldás mellett. 7—800.000 biztosított és 200.000 biztosító nevében ennek a két szociális biztosítási intézetnek szervei a kereskedelemügyi minisztériumot kérték kijelölni a hatáskör további gyakorlására*. A különböző érdekképviseletek, a munkás és munkáltató érdekképviseletek szintén erre az álláspontra helyezkedtek, tehát az elsősorban érdekeltek, az elsősorban illetékesek, az elsősorban felelősek és teherviselők kívánták azt, hogy a szociális biztosítást a kereskedelemügyi minisztériumba osszák be. Május 13-án itt, »a Képviselőház plénumában, Kállay Tibor képviselőtársunk határozati javaslatot nyújtott be, amelyet a Képviselőház elfogadott. A javaslat úgy szól, hogy .a népjóléti és munkaügyi minisztérium megszüntetésével kapcsolatban a szociális biztosítás ügye, a munkásvédelmi ügyek s általában a.z ipari és kereskedelmi munkásság ügyei ennek a minisztériumnak ügyköréből a kereskedelmi minisztérium ügykörébe osztassanak be. Ezt a határozati javaslatot a Képviselőház egyhangúlag fogadta el, az ellen a kormány jelenlévő tagjai sem emeltek kifogást. Világos tehát, hogy minden lehetősége megvolt annak, hogy a szociális biztosítást .a kereskedelmi minisztériumba osszák be. (Farkas István: A bürokrácia mást akar, mint a parlament, tehát az történik, amit a bürokrácia akar!) T. Ház! Ha keressük azokat az okokat, amelyek ezt az állásfoglalást létrehozták az érdekeltek részéről, megtaláljuk elsősorban abban, hogy 1917 előtt, amikor nem volt népjóléti külön minisztérium, szintén a kereskedelmi minisztérium kezelte a munkásbiztosítási ügyeket, — akkor egyszerűen és szerényen munkásbiztosításnak nevezték a. társadalombiztosítást — s az 1891. évi XIV. és az 1907. évi XIX. tcikket a kereskedelmi minisztérium készítette el, az hozta, a törvényhozásb kénviselte s annak a felügyelete alatt maradt. Senkinek sem jutott eszébe akkor, ennek a két törvényjavaslatnak tárgyalásánál, hogy kifogásolja ;a kereskedelmi minisztériumot, senkinek sem Jutott eszébe az a bizarr ötlet, hogy a rendőrminisztériumot jelölje meg, mint olyant, amely a munkásbiztosítás felügyeletére hivatott. T. Ház! Van egy másik ok is, A szociális biztosítás szorosan összefügg az ipari termeléssel, a szociális biztosítás függvénye és kiegészítője az ipari és kereskedelmi életnek. Az összefüggések egész tömege mutatható ki a kettő között, kölcsönhatás van közöttük és logikailag függenek össze a kereskedelmi, ipari és szociális biztosítási ügyek, ami természetesen azt hozza magával, hogy lehetőleg egy minisz-
