Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

Az országgyűlés képviselőházának 1 van!) Amikor pedig azt látjuk, hogy a vidéki városokban a fogyasztóközönség, például vegyük először a munkásságot, kényszermunkán szerzett sovány kenyérre van utalva, sőt ma munkanapjait sem tudja kihasználni, mert a gazdák pénztelensége miatt nincs elegendő munkaalkalma, akkor beláthatjuk, hogy ebből a csekély jövedelemből nagyobb tejárat fizetni természetesen képtelen. Az ipari munkásságnak, mint tudjuk, szintén hiányzik a munkaalkalma és szintén csak segélyezésből stb. tengődik, vagy egy-egy alkalmi munkából, tehát fizetésre szintén képtelen. A kisiparosok olyan helyzetben vannak, hogy például az iparosok kétharmadának egyáltalában nincs munkája, és a vidéki városok nagyobb részében százszámra kénytelenek visszaadni igazolványaikat. Ha munkát kapnának, elmennének munkásnak, de lelkileg így is teljesen elproletárosodtak. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Mármost ilyen körülmények között arra számítani, hogy a kisiparos vegye meg a drágább tejet és a kisiparos gyerekének javára számítani azt, .hogy egészségesebb, vagy biztosabban egészséges tejet kap, azt hiszem, elhibázott dolog volna. A kiskereskedők hasonló helyzetben vannak, az ő sorsuk összefügg fogyasztóik sorsával. A gazdaközönség sorából tudjuk, hogy milyen végtelenül súlyos, az iparosokról már beszéltem, de az utóbbi időben már a tisztviselők helyzete is nagyon megnehezedett, _ sőt akárhány város rendesen r fizetni nem tudja a tisztviselőket, úgyhogy néha hónapokra menő hátralékok állanak fenn. Most ilyen körülmények között számukra ezt a fontos élelmezési és gyermeknevelési táplálékot, a tejet megdrágítani, mindenesetre helytelen és a célt rosszul szolgáló intézkedés. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ilyen körülmények között arra kell kérnem a foldmívelésügyi miniszter urat, hogy még akkor is, ha vannak ilyen tervei, — azt kell hinnem, hogy vannak, minekutána egy szakközege jelentette be ezt egy gyűlésen — ezeket a terveit méltóztatnék olyan időkre halasztani, amikor a gazdasági életben ez nem okoz olyan zavarokat, amint amilyeneket most okozna^ és amikor a fogyasztó lakosság teherbíróképessége is olyan állapotba jut, hogy remélni lehet, hogy a jobbért, vagy a jobbnak gondoltért talán képes lesz valamivel nagyobb árat is megfizetni. A szabadversenyt pedig hagyjuk fenn egyelőre a kisgazdáknak. Alakítsák meg ők a szövetkezeteiket, (Lázár Miklós: Helyes!) méltóztassék az ő szövetkezeteiket t támogatni. A célt ezzel is el lehet érni a gazdák számára, de még a fogyasztóközönség számára is, mert azt a szövetkezeti tejet más berendezkedésekkel kezelik és az sokkal jobban ellenőrizhető. Méltóztassék ezt az előbb említett tervet meghagyni olyan időkre, amely időkben —- mondom — az sem a termelőknél zavart, sem a fogyasztóknál kényszem fogyasztáscsökkenést nem idézhet elő. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Kun Béla képviselő úr. Kun Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával a t. kultuszminiszter úrtól több ígéretet hallottunk arra^ vonatkozólag, hogy általános kulturális kérdésekben miket fog cselekedni a nemzet egyetemességének javára. A t. kultuszminiszter úr Ígéreteiből egyetlenegyet váltott valóra: a gyorsírás kötelező tanításának a középiskolákban való bevezetését, 5. ülése 1932 július 5-én, kedden, 421 (Helyeslés.) de a t. kultuszminiszter úrnak az elemi iskolákra, azoknak az egyházak és községek által való fenntarthatására és az azokhoz való állami hozzájárulásra vonatkozó ígéretei jórészt tovaszálltak az elröppenő szóval, vagy jelenleg is csak papíron vannak. Ami a gyorsírásnak a középiskolákban való kötelező bevezetését illeti, ezt én teljes mértékben helyeslem, ezért évek óta magam is Huszár Károly és Széli Gyula t. felsőházi tag urakkal együtt többször akciót indítottam és folytattam. Tudom, hogy milyen nagy horderejű a gyorsírás kérdése. Látjuk ezt a parlamenti gyorsíróknak pontos, nagy szaktudást igénylő munkájából, akik megfeszített ideg-és szellemi erővel tették és teszik lehetővé, hogy tárgyalásaink anyaga, a sokszor a Felsőházzal parallel tartott ülések és a mi nyolc- és tizenkétórás üléseink beszédhalmaza — hogy mi volt az érték ezekben a beszédhalmazokban, arról nem vitázom — teljes hűséggel papírra és hiteles megőrzés alá kerüljön. Az egész Háznak őszinte köszönetét nyilvánítom irányukban, valamint kitűnő gépírása alkalmazottaink iránt és engedjék meg, hogy ezt a köszönetet most, a Ház ülésezésének kényszerű elnapolása előtt, a Ház egész tisztviselői kara és a parlamenti sajtótudósítók gárdája iránt is kinyilvánítsam, fáradhatatlan munkásságuk elismeréséül. (Helyeslés.) Egyben örömmel említem meg, hogy parlamenti gyorsíróink legelső dísze és büszkesége: dr. Nemes Zoltán, aki egyben a Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének főtitkára is, — jelenleg éppen itt van és írja az én beszédemet — tíz éven át tízszer nyerte meg Magyarország gyorsíró-bajnokságát a 400 szótagos versenyfokon. (Éljenzés.) Végleg övé a gróf Andrássy Gyula-vándordíj, amelyet harmadszor nyert meg ebben az évben. Európai hírű ember ő és a mi gyorsírónk; legyünk büszkék rá! (Éljenzés.) Az országos versenyben a Radnai-iskola lett győztes, s a Klebelsberg-vándordíjat nyerte meg, a kultuszminisztérium harmadik vándordíját pedig harmadszor és véglegesen f megnyerte a budapesti református főgimnázium, amelynek tanára a gyorsírás kulturális, nemzeti szempontból is rendkívüli fontosságú .mezején magának szintén nagy érdemeket szerző kondói Kiss József. Említem a Kadnai-féle gyorsírási iskolát. Ez valósággal missziót teljesít Radnai Bélának és feleségének okszerű és gyakorlati szempontból is teljes mértékben, minden kifogásolás felett álló működésével, örömmel látom, hogy a gyorsírási továbbképző tanári tanfolyamnak vezetője is E-adnai Béla lett, az egységes magyar gyorsírás megalapítója és továbbfejlesztője. Azt kérem már most a t. kultuszminiszter úrtól, hogy ne álljon meg félúton, hanem vezettesse be a gyorsírás tanítását a vidéki polgári iskolákba is (Általános helyeslés.) és a kereskedelmi iskolákban is vigye keresztül, hogy az úgynevezett egységes^ Radnai-rendszer szerint necsak formailag, tessék-lássék folyjék a tanítás, hanem lényegileg is buzgón tanítsanak. (Helyeslés-) Szerezzen érvényt a t. kultuszminiszter úr a maga akaratának s adjon még nagyobb teljhatalmú intézkedési, működési kört a gyorsírási ügyek kormánybiztosának, dr. Traeger Ernőnek. (Helyeslés.) akinek eddig is elévülhetetlen érdemei vannak már e téren. (Ügy van! Ügy van!) Szerezzen érvényt a jóváhagyott tantervnek és a gyorsírás tanítási eredményének frontját bénító, úgynevezett Dengl-féle 57*