Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

418 Az országgyűlés képviselőházának 11U. ülése 1932 július 1-én, pénteken. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Fábián Béla: Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédidőmet negyed órával meghosszabbíthassam. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. Fábián Béla: Ezeket az urakat csak egyetlen egyszer méltóztassék oda küldeni és abban az esetben nekem az a meggyőződésem, hogy ezt a burokból indított és a burokból lefolytatott hadjáratot ők tovább nem folytatnák. Napok óta, sőt mondhatnám, hetek óta egész Magyarország lakosságát, de főkép a városok lakosságát egy kérdés izgatja, egy kérdés idegesíti: mi lesz ebben az országban, ha most egyoldalú moratóriumot fognak adni, mi lesz ebben az országban akkor, (Farkas István: Tönkremenés, üsszeomlás és anarchia, minden lesz!) ha a magyar gazdatársadalom teljességgel nem fogja fizetni a maga adósságait, azoknak viszont, akiknek a gazdatársadalom tartozik, a maguk adósságait teljesíteniük kell? Mi lesz abban az esetben, ha a konvencióra kiadott csizma árát a csizmadia nem kapja meg, mert a gazda nem köteles megfizetni, ellenben a bőrt, amelyet a csizmadia a csizmára vásárolt, a bőrkereskedőnek meg kell fizetnie és ha a bőrkereskedő sem kapja meg a csizmadiától a bőr árát, de neki azért fizetnie kell a nagykereskedőnek. Itt legelsősorban örömmel kell egyet megállapítanom: tegnap este ezen az örökké felejthetetlen iparos- és kereskedőgyűlésen megjelent Gaal Gaston t. képviselőtársunk pártjának tagjaival egyetemben és nekem nagyon jólesik nyugtáznom innen a képviselő úrnak azt a kijelentését, hogy ő és pártja nem kívánja a kereskedők és iparosok hekatombáinak árán a magyar agrártársadalom boldogságát felépíteni. (Gáspárdy Elemér: Bizony nem!) Ezt figyelmébe ajánljuk a magyar kormányzatnak is. A magyar kormányzat vigyázzon arra, hogy ezt a nem könyörgő, szelíd, türelmes réteget, amely mégis a polgári társadalom határőrvidékén áll és határőrvidékén él, — nem tudom elég sokszor eláhúzni és elég sokszor hangsúlyozni, hogy a magyar falvakban, a magyar polgári gondolatnak a legbiztosabb harcosa mindig az a kisiparos, az a kiskereskedő, akinek intelligenciája is elégséges ahhoz, hogy a felelőtlen izgatásokkal szemben ott a konzervatív polgári gondolat oszlopa legyen — ezeket az embereket mesterségesen ne méltóztassék kilőni a mi lábunk alól, ne méltóztassék ezeket az embereket mesterségesen elkergetni a polgári társadalom bataillonjaiból és divizióiból, ne méltóztassék ezeknek az embereknek pillanatnyi sikerek kedvéért vagy más osztályban bekövetkező népszerűség kedvéért odadobni a hurkot a nyakukra. Ez a Ház elmegy szabadságra (Mojzes János: A jól végzett munka után!) és némák a miniszterek, akiknek némasága példátlanul áll nemcsak a magyar kormányzat, hanem minden kormányzat történetében is. Mert én már láttam minisztereket, akik sokat beszéltek, többet, mint amennyit kellett volna, de olyan minisztereket, akik egyáltalán nem beszéltek, csak a magyar Képviselőház és a magyar kormányzat produkált utoljára ennél a kormányzatnál. (Gáspárdy Elemér: Az a fontos, hogy tegyen!) Ha tennének, akkor senki sem kívánná, hogy beszéljenek, de ha már nem tesznek semmit, abban az esetben legalább mondják meg, hogy miért nem világosítják fel ennek az országnak a népét, hogy mit miért kell tenni, hogy lesz és mint lesz, hogy mit és miként akarnak tenni. T. Képviselőház! Nem szeretem azt, ha a polgári társadalom olyan harci eszközöket tesz magáévá, amelyek eddig nem a polgári társadalom harci eszközei voltak. Egészen őszintén megvallom, hogy a tegnapi nagy iparosés kereskedő-imegmozdulástól mást vártam. Tegnap a kereskedelemügyi miniszter úr egy puskalövést leadott azért, hogy a gyűlés hangulatát befolyásolja; ez nem kellett, mert ennél méltóságosabban, nemesebben és nagyszerűbben gyűlés még nem viselkedett, mint tegnap ez a gyűlés; de utána a miniszter úr megint hallgat és én attól félek, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, akinek feladata volna a tárcája körébe tartozó iparosok és kereskedők érdekeit megvédeni, éppen úgy, mint ahogy, sajnos, a pénzügyminiszter úrnál nem sikerült neki eléggé protezsálni a kereskedőket és iparosokat a végrehajtások, transzferálások és a Társadalombiztosító tekintetében, ugyanúgy a kibocsátandó nem fizetési rendeletnél megint azt fogja mondani, hogy igazán nagyon sajnálom, én szeretem a kisiparosokat és kereskedőket, hiszen én is az ő körükből származom, de nem tudtam az érdekükben semmit sem csinálni. Az újpesti iparos- és kereskedőimegmozdulás volt a kezdet, a tegnapi iparos- és kereskedőmozgosítás volt Budapesten a figyelmeztetőjel, ha pedig a kormány továbbra is csökönyösen a hallgatás útján fog maradni és továbbra is hallgatólag el fog menni ennek az értékes iparos- és kereskedőrétegnek érdekei mellett és továbbra is fogja őket vexálni, és pusztítani hagyni, meg fogjuk mutatni azt, hogy nemcsak Budapest iparos- és kereskedőtársadalma tudott megmozdulni, hanem meg fog mozdulni egy jelre, egy gombnyomásra az egész értékes iparos- és kereskedőtársadalom is. Sajnos, nincsenek itt a miniszter urak, mindenesetre nálam jobban fogja sajnálni ezt az iparos- és kereskedőtársadalom, amely a mai napon valami biztató jelt és megnyugtató szót várt a magyar királyi kormány részéről. Elnök: Az interpelláció kiadatik^ a kereskedelemügyi miniszter úrnak. (Fábián Béla: Lasciate ogni speranza!) Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy az ülés jegyzőkönyvét felolvasni szíveskedjék. Frey Vilmos jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki, az ülést bezárom és képviselőtársaimnak kellemes nyaralást kívánok. (Felkiáltások a jobboldalon: Ëljen as elnök.) (Az ülés végződik délután 1 óra 27 perckor.) Hitelesítették : Pintér László s. h. Lukács Béla s. k. naplőbircíó-bizottsági tagok.