Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-114
414 Az országgyűlés képviselőházának 11U. ülése 1932 július 1-én, pénteken. ahhoz, hogy a magyar gazdasági élet teljesen befagyjon. Az általános moratórium, szent meggyőződésem szerint, a gazdasági élet befagyását jelenti. Igenis, méltóztassék elrendelni a moratóriumot, de csakis részleges moratóriumot, csak a kis- és középexisztenciák számára. Bár — és, hiszem, hogy az ipari és kereskedelmi körök is tudják és látják ezt — elsősorban a föld népén kell segíteni, tehát kell, hogy ez a segítség túlnyomó részben a kisbirtokot érje és mentse, a'zonban a legkisebb ipari és kereskedelmi exiszteneiákat sem lehet kihagyni ebből a szanálási akcióból. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, fejezze be beszédét. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egy mondattal befejezem! Egyébként pedig, nézetem szerint, a moratórium csak arra lehetne jó, hogy ennek árnyékában a földteherrendezés és általában a teherrendezés gyökeres reformja megvalósulhasson. A százas bizottság ankétja azonban semmi reményt nem nyújt arra, hogy ez a földteherrendezés egészségesebben és európaibb szociális elvek szerint valósuljon meg, mint ahogy a jelek mutatják. Mindezeknél fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy az elnök úr napirendi indítványát megszavazzam. (Helyeslés és taps half elől.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! A Ház igen t. képviselő tagjainak és azt hiszem, a jelen nem lévő kormánynak is — amelynek ezt az eljárását helyeselni nem, de elítélni annál inkább tudom — (Szilágyi Lajos: A sokat szidott Bethlen István mindig helyt állt! — Fábián Béla: Száraz ágon hallgató ajakkal,..!) bizonyára feltűnik az, hogy a Ház legutolsó ülésén előttem felszólaló, három különböző pártnak képviselője egy és ugyanazon tárgyban szólal fel itt a Házban. Magam is, mint a napirendi vita utolsó felszólalója, ugyanezzel a kérdéssel kívánok röviden foglalkozni. Röviden azért, mert igen t. képviselőtársaim eléggé kimerítették a tárgyat és magam is azt kérem az igen t. kormánytól, hogy az ifjúság elhelyezkedését segítse elő, tegye lehetővé. Ha négy különböző párt képviselői egy és ugyanazon tárgyban egyet akarva szólalnak fel a Házban, az feltétlenül meggondolásra kell, hogy késztesse az igen t. kormányt. (Ügy van! jobbfelől.) Ez nem mindennapi jelenség itt ebben a Házban. (Ügy van! jobbfelől.) És kérem az igen t. kormányt, hogy még a nyári szünet alatt tegye meg a kellő lépéseket arranézve, hogy az ifjúság elhelyezkedési lehetőségét a múltnál sokkal jobban biztosítsa. (Fábián Béla: Melyik nyári szünet alatt? — Eckhardt Tibor: Ösz előtt eredmények kellenek, ezt nem lehet tovább húzni! Még egy telet nem lehet így végigcsinálni!) Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam említette már, hogy nem pártpolitikai kérdésről van itt szó. (ügy van! jobbfelől.) Pártközi bizottságban egyesültek az egyes pártok képviselői, ebben a kérdésben egyenlő álláspontot foglalnak el és én kérdezem a kormányzatot, hogy miért nem tette meg már eddig is a szükséges lépéseket és ha eddig elmulasztotta, miért nem igyekszik a mulasztottakat gyorsan pótolni. Nagyon jól tudom, hogy e nagy horderejű í kérdés megoldása nem könnyű. Nagyon jól tu- j dorn, hogy nincs kormány, amely egyetlen ren- [ delkezéssel és azonnal ezen a súlyos kérdésen ! segíteni tudna. Éppen azért inauguráltassék ! egy szerv, ruháztassák fel a meglevő szerv ha- ! táskörrel. Mi, akik nem azon az oldalon ülő pártban vagyunk, teljes egészében megbíztunk ebben a bizottságban és éppen ez dokumentálja, hogy pártpolitikára való tekintet nélkül hozzuk ide a Ház elé és kívánjuk megoldani ezt a súlyos kérdést és kívánjuk, hogy a túloldal illusztris képviselőjének, Illés Józsefnek vezetése alatt oldassék meg. (Éljenzés jobbfelől.) Ez nem politikai kérdés. (Ügy van! jobbfelől.) A Ház minden egyes tagjának át kell éreznie azt, hogy milyen sürgős, milyen fontos és mennyire nemzeti érdek, hogy ezt a kérdést minél előbb megoldjuk. (Helyeslés.) Amikor ezt sürgetem és amikor egy szervnek felállítását kérem, amely nem új állások kreálása, mint ahogy Eckhardt igen t. képviselőtársam helyesen mondotta, nem fizetéses pozíciókról van szó, hanem nobile officiumként akarják ezt a kérdést kezelni, amikor tehát vannak rátermett emberek, akik ezt a kérdést meg akarjak és tudják oldani, előre akarják vinni, javaslatokkal akarnak a kormányzat elé jönni, akkor a kormány ne álljon útjába, hanem igenis, ragadja meg ezt a lehetőséget és a parlament szünete alatt is munkálkodva v dolgozva, vigyük ezt a kérdést előre. (Fábián Béla: Hol van itt a kormány? Nincs is kormány!) Kérdezem a t. Háztól, hogy ha ebben a kérdésben négy párt képviselője és rajtuk keresztül a pártok egyetértenek, vájjon nincs-e más hasonló kérdés, amelyben szintén egyet lehetne érteni? Felszólalt képviselőtársaim egyéniségét is tekintve, méltóztatnak látni, hogy minden egyes felszólaló felülemelkedett a pártpolitikán és amikor egy kérdésben egyesülnek, azt mondom, hogy ebben az országban igenis nagyon sok olyan kérdés van, amelyeket a pártpolitikából kikapcsolva együttesen kellene és kell megoldani. (Rakovszky Tibor: Talán éppen azért nem sikerül!) Olyan, sőt még súlyosabb tél előtt állunk, mint az idei volt. Nem lehet az utolsó hónapokban kapkodni, hanem már most a nyár idején, amikor szabadságra megy a Ház, fel kell használni ezt az időt is pártküíönbség nélkül mindenkinek, elsősorban a kormányzatnak, (Ügy van!) hogy ezeket a nehéz kérdéseket, amelyek egyes társadalmi osztályok vitális érdekeit érintik, siessünk és igyekezzünk megoldani, (Eckhardt Tibor: Nehezebb telünk lesz, mint a tavalyi volt! Még rosszabb lesz a tél!) mert ezekben a kritikus időkben neun lehet homousiont és hoimoiusiont játszani. Ezekben az időkben a pártoknak és a kormányzatnak egyformán meg kell tenniök a maguk kötelességét és ezekben az időkben nem szabad — ezzel fordulok a kormányhoz és a különböző pártokhoz — a «csak azért is akarom» és a «csak azért sem engedem» politikáját folytatni. Ez szól egyrészt a kormányzatnak és szól másrészt nekünk is, a mi pártunknak is, önöknek is és minden egyes pártnak. Mert a «csak azért sem» és a «csak azért is» politikájának normális gazdasági viszonyok között is megvolt a súlyos konzekvenciája. Igen t. Ház! és ig*en t. jelen nem levő kormány, hagyjunk fel ezzel a «csak azért is» és «csak azért sem» politikával, mert ha ez így folytatódik, akkor a konzekvenciák igen súlyosak lesznek. Amikor az elnök úr napirendi indítványát elfogadom, kérem az igen t. Házai, hogy minden egyes párt és elsősorban a kormányzópárt hasson oda, hogy a nyári szünetben — ameddigaddig tart — ezzel a súlyos és fontos problémával, az egész ifjúság elhelyezkedési lehetőségeinek megteremtésével foglalkozzék elsősorban a kormányzat. (Elénk helyeslés.)
