Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-113
Az országgyűlés képviselőházának 113. tam, — hogy tisztára csak a gazdáknak, sőt csak a gazdák bizonyos csoportjának fognak ilyen moratóriumos kedvezményt adni, ennek következménye nem lehet más, mint az, hogy mindazok, akik annak a gazdának hitelezői, legyenek r azok iparosok, gyárak, állam vagy pénzintézetek, feltétlenül kedvezőtlen helyzetbe kerülnek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert akinek a gazda nem tud fizetni, viszont az ő fizetési kötelezettsége hitelezőjével szemben fennmarad, azt egyszerűen a csődbe, a tönkretételbe lehet kergetni anélkül, hogy ez az intézkedés a gazdán^ a legcsekélyebb mértékben is segítene. De még ha segítene is a gazdán, akkor sem volnék hajlandó elfogadni olyan megoldást, amely az esetleg megmentendő gazdatársadalom érdekében hullahegyeket teremtene majd más foglalkozási ágak körében. (Ügy van! bal felől.) Ezt itt — amint előbb említettem — szükségesnek tartom hangsúlyozni annak a pártnak nevében, amelyhez tartozni szerencsém van. Mi, akik valljuk magunkról, hogy az ország öszszes érdekei közül a földmívesérdekeket helyezzük a legelső helyre azért, mert a földmívesben látjuk azt az ős fenntartó elemet, (Ügy van! Ügy van! — Taps balfelől.) amely nélkül egyetlenegy ország és egyetlenegy más foglalkozási ág meg nem élhet, ilyen egyoldalú megoldást a magunk részéről —• ezt mindnyájunk és a párt nevében jelentem ki — igazságtalannak, helytelennek tartunk és azt célravezetőnek sem tartjuk. Ezzel szemben azt látjuk szükségesnek, hogy a mai rettenetes gazdasági helyzetben bizonyos, a tervezettnél hosszabb, de nem végtelen időre szóló generális moratórium hozassék be, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely olyan lelkiállapotot, olyan megkönnyebbülést fog teremteni az egész országban, amely leszereli azt a rettenetes hangulatot, elégedetlenséget, sőt — mondhatnám — forradalmi vénát, amely bizonyos körökben már is megnyilvánul. Ilyeneknek józan ésszel az országot kitenni nem lehet vagy legalább is nem szokás. Nem szokás különösen kormányoknak, amelyek azt hirdetik magukról, hogy ők >a konszolidáció szószólói. Aki konszolidációt akar, annak elsősorban a lelkek konszolidációját kell (megteremtenie. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azt pedig nem érhetik el mással, mint ha minden részrehajlás nélküli, egyenes, becsületes, mindenkinek egyforma mértékkel mérő intézkedéseket tesznek t és ezzel az országban azt a lelki megnyugvást, azt a pszichológiai állapotot idézik elő, amely minden embert megint munkára ösztönöz. Hiszen, ha az az ember azt látja, hogy nem a^ pénzintézetek kamatmolochjának, hanem saját maga-magának dolgozhat, s ha időt adnak neki arra, hogy adósságait később, egy olyan időpontban fizethesse meg, amikor arra képes lesz, mindenesetre olyan lelkiállapot lesz úrrá ebben az országban, amely minden forradalmi hangulatot egy pillanat alatt leszerel. (Ügy van! balfelől.) Ezt az időt és ezt a hangulatot lehet azután felhasználni arra, hogy megkeressük a tartós törvényhozási intézkedéseknek azokat a módjait, amelyekkel a lehető legkisebb sérelemmel lehessen ebből a szörnyű helyzetből kivezetni az országot. A pénzügyminiszter úr felszólalásainkra a százas-bizottsági és hasonló alkalmakkor azt a kategorikus választ adta: én pedig általános moratóriumot elrendelni nem fogok. Szóval ennek a lehetőségnek még a gondolatát is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ" X. ülése 1932 június 30-án, osütörtökön. 379 a limine elutasította magától. Azzal a megokolással azonban, hogy miért nem fog elrendelni általános moratóriumot, a miniszter úr még mindig adósunk. Figyelemmel kísértem az erre vonatkozó összes felszólalásokat és hírlapi közleményeket, mert szerettem volna olvasni egyetlen érvet is, hogy miért országos és közveszedelem a moratórium. Soha egyetlen egy érvet, sem miniszteri szájból nem hallottam, sem újságcikkben, sem egyetlen egy felszólalásban nem találtam. Mind csak azt mondták, moratóriumot nem lehet elrendelni, mert ez tönkreteszi az országot, holott meggyőződésem, hogy csak egyes köröknek árt a moratórium. Elismerem, hogy bizonyos köröknek árt, különösen pedig árt azoknak a bankköröknek, azoknak a nagy bankoknak, amelyek eddig tíz éven keresztül vígan uzsorázták ki az; egész magyar közönséget, foglalkozásra való tekintet nélkül. Most kénytelenek lesznek lemondani az illegitim kamatokról, kénytelenek lesznek lemondani a törlesztések illegitim forszírozásával járó előnyökről, kénytelenek lesznek lemondani egy nagy csomó ügyészi stb. költségről ezek a pénzintézetek, amelyek eddig vígan használták fel az ország megszorultságát arra, hogy maguknak ilyen illegitim hasznokat teremtsenek, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezzel szemben azonban az összes többi foglalkozási körök a moratóriummal csak nyerhetnek. Mert arra a másik érvre, amelyet felhoznak, hogy a moratórium tönkreteszi az ország hitelét, s meg fogja szüntetni úgy a külföldről beözönlő hitelt, mint az országban meglévő s az egymásközti hitelügyletet, (Jánossy Gábor: Hiszen nincs is!) egyszerűen azt felelem: mi az, amit meg kell szüntetni? Hát van ebben az országban hitel? Lehet-e itt ma egy garast is kapni (Jánossy Gábor: Igaza van!) valakinek, aki azt munkába való befektetésre vagy akár csak kamatai vagy adói kifizetésére akarja igénybe venni 1 ? Ami nincs, azt nem lehet megszüntetni. Miután soha, még egyetlen alkalommal sem tudtam rajtacsípni egyetlen tényezőjét sem azoknak, akik a túlsó oldalról a moratórium behozatalának halálos ellenségei, hogy egyetlen érvet tudtak volna álláspontjuk mellett felsorakoztatni, itt, most a nyilvánosság, az ország színe előtt szólítom fel a 33-as, sőt a 6-os bizottság illusztris tagjaitól kezdve a pénzügyminiszter úron keresztül mindenkit, hogy nekünk ne tessék az ördögöt a falra festeni, hanem tessék előállani azokkal a konkrét érvekkel, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelyek egy országos moratórium behozatalát szerintük lehetetlenné teszik. Azt mondják, — az előbb már kitértem rá — hogy nem lesz hitel. Hitel úgy sincs; tehát őzen a téren az ország sorsa rosszabbra nem fordulhat. Azt mondják, hogy a külföld el fogja veszíteni bizalmát az országgal szemben. Azzal a bizalommal ugyan messze mehetünk, amivel a külföld ma az országgal szemben viseltetik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Fel tudnám hozni ezzel szemben az esetek tucatját, amikor országok megtagadták a fizetést külföldi hitelezőikkel szemben és egy félévre rá már a legvígabban kötötték vele az újabb üzleteket. De kérdem; a háborús törvényhozás és azok a kormányok, amelyek alatt megindult a háború, csapnivaló futóbolondok voltak-e valamennyien? Hiszen jól méltóztatnak emlékezni rá. hogy a háború 'kitörésének másnap52
