Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

Äz országgyűlés képviselőházának IIB. pontját és készséggel csatlakoztam ahhoz, hogy necsaki azok az esetek kerüljenek itt elbírálás alá, amikor valaki újonnan vállal ilyen megbízatást, hanem azok az esetek, amelyekben valaki megtartja azt a megbízatást, amely esetleg régebben, az ezen törvény hatályát megelőzően, korábbi képviselősége alatt jött létre. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik óriási szigorítás az én eredeti szövegemmel szemben. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a szigorítás most teljes egészében érvényesül itt annálfogva, hogy a régebbi bizottsági szöveget az újabb bizottsági szöveg az én kérésemre tett előadói módosítás alapján módosította, és most méltóztatnak látni, hogy most már a 10. §-ban két eset van kodifikálva. Az egyik, amelyről eddig beszéltem, és amely most már önállóan áll meg mint Összeférhetlenségi eset. Tehát ha valaki, bármilyen közgazdasági vállalatban, tekintet nélkül arra, hogy az állammal kapcsolatban van-e, újonnan elvállal egy állást, vagy megtart egy olyan állást, amelynél feltehető, hogy főként képviselőd minőségére való tekintettel nyerte el ezt a közgazdasági elhelyezkedést, ez összeférhetlenségi eset lesz- (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Itt kell rámutatnom egy másik szigorításra is. Az én eredeti szövegemben az «egyedül» szó volt, amellyel szemben a «főként» szó nagy szigorítást jelent. De nem csinálok titkot abból, hogy a bizottságban én magam kértem ezt a módosítást, amely tulajdonképpen eredeti intenciómat száz százalékig fedi, míg az eredeti szövegbe az «egyedül» szó talán véletlenül csúszott bele. Ezeket a szigorításokat most már látjuk, de már ennél a pontnál hozzá akarom tenni: nincs kétségem az iránt, hogy ha már most az én eredeti szövegemből azt a hivatásszerű foglalkozás és a többi ilyen kritériumra való hivatkozást ki is hagyta a bizottság, meggyőződésem szerint a gyakorlat mindig azokra lesz figyelemmel, és kell is, hogy figyelemmel legyen, amelyekre Wolff Károly t. barátom hivatkozott és én a magam részéről igyekeztem közreműködni abban, hogy a bizottság jelentésében és annak indokolásában kifejezésre is jusson ez, úgy, hogy egészen biztos alapokon indulhasson el a joggyakorlat. Azt mondja a jelentés, amikor megmagyarázza a «főként» szó értelmét. (Olvassa): «Ha példának okáért az országgyűlési tag korábban gazdasági téren egyáltalában nem működött és semmi különös kapcsolatai nincsenek azzal a gazdasági ággal, amelyben a megbízatást vállalta s a kellő elméleti és gyakorlati képzettsége sincs meg, a bíróság helyesen fog arra következtetni, hogy^ a megbízatást főként az országgyűlési tagságára tekintettel nyerte.» Azt hiszem, hogy ez t. barátomat is megnyugtatja. Engem teljes mértékben megnyugtat abban a tekintetben, hogy a bíróság a maga joggyakorlatában ezt fogja irányadónak tartani, azonkívül figyelembe vehet minden olyan körülményt, amely ennek a kérdésnek mérlegelésénél döntő szerepet játszhatik. Most nézzük meg, mi az a novum, amely ellen tulajdonképpen Bródy Ernő t. barátom felszólalt: mit jelent az, amit a bizottság nem most, hanem a korábbi tárgyalás alkalmával belevitt ebbe a szakaszba? Ez a novum a 14., a 15. és 16. §-okra való utalásból áll és vizsgálja azokat az eseteket, amikor valaki . . . (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nagyon vigyáznom kell szavaimra, mert nem szeretném, ha azután félremagyarázná a gyakorlat a szavaimat. Nem tudok annyira figyelemmel beszélni, ha más ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. 367 hangokat is hallok. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a részben tehát azt kívánta a bizottság szabályozni, hogy ahol az állammal való kapcsolatról van szó, — ezért hívja fel a 14., 15. és 16. §-okat, — azokban az esetekben is meg kell vizsgálni, vájjon szabad-e a képviselőnek elvállalnia egy ilyen megbízatást. Miért kellett ezt felhozni? Azért kellett ezt felhozni, mert akár csak a mai, most érvényes összeférhetlenségi törvény, ugyanúgy ez az új összeférhetlenségi törvényjavasliait is a 14., 15. és 16. §-ban abból indul ki, hogy az Összeférhetlenséget az idézi elő, ha a vállalatban már benne van a képviselő és ezután kap az a vállalat egy hasznothajtó jogot, vagy lép szerződéses, üzleti, elszámolási viszonyba az állammal. Ez tehát szabályozva van a mai törvényben és a tárgyalás alatt lévő jelen javaslatban is. A bizottság azt kívánta, hogy ha valaki egy olyan vállalatba lép be, amelynek már van ilyen I joga és amelyik sem a mai törvény szerint, sem ennek a javaslatnak 14., 15. és 16. §-a szerint nem jelentett volna összeférhetlenséget, ez a belépés, mondjuk a jogba való beletársulás idézzen elő összeférhetlenséget. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Ez tehát egy nagy szigorítás (Ügy van! Ügy van! a középen.) és a félreértést t. képviselőtársam részéről csak az idézhette elő, hogy az előbbi bizottsági szöveg a «főként»-re vonatkozó részt belekomplikálta az első részbe és így ebben az összekombinálásban denaturálta az én eredeti szövegemet. Most, amikor a kettőt széjjelválasztotta, mindkét rész nagy szigorítás az előbbi szöveggel szemben. Az a nagy szigorítás, hogy ezentúl egy képviselő nem léphet bele egy olyan vállalatba, amely már benne van abban a bizonyos jogviszonyban (Ügy van! Ügy van! a középen.) vagy birtokában van annak a jogi előnynek, hasznothajtó jognak, amelynek a mai törvény, illetőleg a mai javaslat szerint csak a megszerzése idézett volna elő összeférhetlenséget és nem a meglévő joghoz való későbbi képviselői társulás. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) Azt hiszem, hogy ha ezt így méltóztatik megérteni, akkor képviselőtársam is nem az irigység szakaszának és nem az enyhítés szakaszának, hanem a helyes irányban való további szigorítás szakaszának fogja ezt felismerni és bízom benne, hogy ez így mostani végleges szövegében nagyon eredményes szakasz lesz, amely a képviselői és felsőházi öszszeférhetlenség tekintetében óriási haladást jelent, sőt hiszem, hogy igen sok összeférhetlenség megelőzésére lesz elkalmas. Kérem tehát az új szöveg elfogadását. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Határozunk a bizottsági szövegezésben foglalt 10. § felett. A 10. %-t magát, ellenindítvány hiányában, elfogadottnak jelentem ki. A 10. §-hoz gróf Hunyady képviselő úr egy pótlási indítványt nyújtott be. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ezt a pótlási indíványt elfogadni, igen vagy nem?^ (Nem!) Ennélfogva tehát a szakaszt a nélkül jelentem ki elfogadottnak. Következik a 12. §. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a 12. §-t). Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a 12. <§>-t elfogadottnak