Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. ülése 1932 június $0-án, csütörtökön. 357 búzát követelnek. Abban az országban, ahol az állatokat nem tudjuk értékesíteni és ahol az állatárak alacsonyak, ha kutatjuk ennek okát, megtaláljuk abban, 'hogy a külföldi piacokat, amelyek felé a mi állataink gravitáltak, elárasztják azok a marhák, amelyeket tőlünk kiszállított olcsó gabonával a mi konkurrenseink hizlaltak, A gazdának természetes törekvése, hogy terményeit minél magasabb áron értékesíthesse. S mit látunk? A helyett, hogy a kormány megfogta volna azokat az alkalmakat, amelyek kínálkoztak Németországban és Hollandiában, úgy hallom, húsz pengőnél is magasabb áron és r nagyobb mennyiségű búzának a termés utáni azonnali kivitelére, — aminek következménye az lett volna, hogy a gabonaárak az országban emelkedtek volna — azt látjuk, hogy a Nemzeti Bank — azért, mert az volt a kikötés, hogy belföldi pengőért vehessenek — ezt a lehetőséget devizapolitikai okokból nem engedte meg, ellenben a kormány a gazdaközönséget megajándékozta a bolettával. A gazdaközönségnek akkor, amikor 100%-kai felemelték vagyonadóját, vigasztalásul azt mondották, hogy elengedik a földadót. Most egy újabb termésrendlelet jelent meg, amely a földadót elengedi a 8, vagy maximálisan 10 holdas földbirtokosoknál, a többiek vagyonadójának felemelése pedig megmarad általánosan. Annak a feljajdulásnak hatása alatt, amelyet az első termésrendelet a 12 és fél nengős lisztforgalmiadó bevezetésével kiváltott a városi lakosságnál... (Zaj.) . Elnök: Csendet kérek! Br. Inkey Pál: ... a kormány tényleg leszállította a lisztforgalmi adót két és fél pengőre, ellenben hozzáütötte a tízpengős bolettát, úgyhogy a kenyérdrágítás terén semmi enyhülés nem következett be. (Dinnyés Lajos: Drágább is lesz a kenyér!) Amikor kezdett volna kialakulni a meglevő körülmények között szabadnak mondható kereskedelmi forgalom a gabonánál, akkor a kormány az utolsó pillanatban belelő a bolettával és ennek eredménye az, hogy a gabonaárak a tőzsdén hanyat-homlok rohannak le, úgy, hogy a gazda ennek ellenében nem kap majd mást, mint azt, hogy a boletta nívójával felemelt abraktakarmány értéke következtében az állattenyésztés rentabilitása a jövő esztendőre is már eleve ki van zárva. (Gr. Somss

ich Antal: Korpa stb!) A közélelmezésnek egyik legfontosabb faktora a vámőrlőmalom. A termésrendelet nem tudott más megoldást találni, mint azt, hogy ezt a fontos ipart tönkre akarják tenni. Nem kutatom, hogy azért akarják-e tönkretenni, hogy a nagyipari malomvállalatok jobban boldoguljanak, a tény azonban az, hogy ezeket a vámőrlőmalmokat tönkreteszik a könyvelési kényszerrel és az ellenőrzési szekatúrákkal. Elfelejtik, hogy a falun a politizálóhely a malom és minden ilyen intézkedés minden egyes malomban az elégedetlenség tűzfészkét hozza létre. Még egy megjegyzést akarok tenni. Ügy hallom, úgy értesülök, hogy a tejárak felemelése küszöbön áll. Hogyan gondolkodjunk a gazdasági politikáról egy olyan országban, ahol megtörténhetik az, hogy amikor a tejtermelés a legolcsóbb, amikor a tejtermelés a legnagyobb mértékben emelkedik, a városokban pedig a fogyasztás erősen csökken, akkor felemelik a tejárakat? Ezek! mind azt bizonyítják, hogy a kormány intézkedéseiben bizonyos pontig az élet nem ismerése vagy ismerésének nemakarása mutatkozik, úgyhogy nem vagyok nyugodt abban a tekintetben, hogy azok a legfontosabb intézkedések, amelyek nemcsak a magyar gazdaközönségnek létérdekét, hanem az ország lakosai legnagyobb részének létérdekét is képezik, a pénzügyi kérdések, a kamatkérdések, az adósságok kérdései úgy lesznek megoldva és elrendezve, hogy ezzel az elrendezéssel tényleg eliminálódik az az elégedetlenség, amely az országban ma fennáll. Az az intézkedés, amelyet a kormány tervez, még nem jelent meg, de hallottunk és olvastunk róla, hogy itt bizonyos teherrendezési kérdés, bizonyos perlési felfüggesztési időszak, a végrehajtások felfüggesztésének bizonyos időszaka, szóval bizonyos moratórium, — ezt a kifejezést ugyan használni nem akarom — mondjuk, nyugalmi időszak terveztetik; ez az intézkedés vagy az a másik, amelyet a Nemzeti Bank a közelmúltban 1%-os^kamatleszállítással eszközölt, az a hivatkozás arra, hogy itt a gazdaközönség aratás előtt — remélhetőleg jó termés előtt áll — megnyugvást nem ad. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Br. Inkey Pál: Téved a kormány, ha azt hiszi, hogy ezek a körülmények képesek a gazdával elfelejtetni azt, hogy az a termény, akármilyen szép, nem az övé, mert az elmegy adóra, kamatra és adósságokra, az a kamat, amely eddig 9% volt és leszállott 7*5%-ra, csak azt jelenti, hogy amikor a gazda gazdaságából maximálisan 3—4%-ot tud kivenni, nem 5%-ot, hanem 3'5%-ot fizet rá gazdálkodására. Az a körülmény, hogy itt egy moratórium, vagy Stillhalte, vagy — hogyan fejezzem ki magamat — egy nyugalmi idő van biztosítva, csak azt jelenti, hogy az az idő le fog járni és a gazda megint ott fog állani, ahol állott azelőtt. A. túloldalról hallottam, nézetem szerint, először helyesen megjelölve azt! az ideát Bessenyey Zénó t. képviselőtársam a múlt év őszén történt felszólalása alkalmával, amikor azt mondotta, hogy bármennyire is fogunk hivatkozni a hitelérdekekre, egészen kétségtelen, hogy a mai helyzetből csak úgy tudunk kiemelkedni, hogy a veszteséget valakinek vállalni kell. A moratórium nem segít, a hitelezőknek kell engedményeket tenniök. Ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint annak az igazságtalanságnak a megállapítását, hogy a válságból folyó terheket csak az adós viselje, az or^ szag lakosságának egyik csoportja, a hitelező ennek ellenében teljesen mentesítve legyen. Ez a kijelentés akkor a Házban általános tetszést keltett és bár, fájdalom, többször felhangzottak hasonló megállapítások ennek az igazságtalanságnak megszüntetésére, mégsem történt semmi. Valahányszor a kormány ex catedra foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, mindig stereotip önérzettel kijelentette, hogy a pengő fizetőképességét megtartotta. Ezért minden alkalommal meg is kapta a Háztól az obligát tapsot. En azonban kérem a kormányt, menjen el a vidékre, oda, ahol az igazi élet folyik és próbáljon ott dicsekedni azzal, hogy a pengő megtartotta fizetőképességét; ott, ahol éppen az a baj, hogy nincs pengő. (Jánossy Gábor: Ez a legnagyobb baj!) A pénzügyminiszter úr a költségvetési vita során tartott felszólalásában hivatkozott egy francia miniszter mondására, hogy^ a francia frank Franciaországnak becsülete és mintegy kifogásolta, hogy Magyarországon lebecsülik a pengőt. Csalódik a t. pénzügyminiszter úr, mert 49*