Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

352 Az országgyűlés képviselőházának nehéz a helyezte, mert hiszen minden oldalról ezzel a panasszal és ezzel a kívánsággal jönnek. En egyenesen érdeméül tudom be a kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy a mai nehéz helyzetben nem tett könnyelmű ígéretet. En, ismerve az ő jó szívét, és a kormányzásra alkalmas egyéniségét, hiszem is, hogy könnyíteni akar és könnyíteni fog a nála panaszkodó iparosokon és kereskedőkön. Sajnos, ma nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a mezőgazda, hanem a kisiparos és a kiskereskedő is igen nehéz helyzetben van. (Kelemen Kornél: Min-" denki!) Ellenben a legnehezebb helyzetben az van, akinek segíteni kellene és akinek hiányzik az eszköz arra, hogy segítsen. (Zaj u szélsőbaloldalon.) Fábián Béla t. képviselőtársam kijelentette, hogy az italmérési engedély és a trafikengedély megvonásával fenyegetőznek. Ez, sajnos, igaz. Bizonyos törvényes rendelkezésen alapszik, hogy felhívják az illető adóst, hogy ha bizonyos idő mulya be nem fizeti a hátralékos adót,^ az italmérési engedélyt, a trafik jogot elvonják tőle. Saját tapasztalatomból állíthatom azonban, hiszen választókerületemben éppen elég ember panaszkodik, hogy ezt a legliberálisabban gyakorolják. (Mojzes János: Kortesszempontból.) Állíthatom ugyan, hogy fenyegetőznek azzal, hogy az italmérési engedélyt elvonják, de konkrét esetet nem tudok arra, hogy el is vonták volna. (Fábián Béla: Szerencsés ember!) Ez nem azt jelenti, hogy nem volna erre joguk, hanem azt jelenti, hogy igen lelkiismeretesen és emberségesen próbálja a hatóság az eseteket elbírálni. En meg vagyok arról győződve, hogy a legmagasabb helyen levők, úgy a pénzügyminiszter úr, vagy annak államtitkára, nagyon megfontolják, hogy ilyen elvonással valakit exisztenciájában tönkretegyenek-e, vagy a már tönkrement exisztenciától vonjanak-e el olyan engedélyt, amely már úgysem jelent semmit. En az elnöki napirendi indítványt fogadom el. Elnök: Szólásra következik! Herczegh Béla jegyző: Szeder Ferenc. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! A múlt héten, ugyancsak a napirendnél, két jnap egymás után szóvátettem azokat az eseményeket, amelyek Sarkadon történtek. Nevezetesen ott embereket véresre vertek, és felszólalásom kapcsán idetettem a Ház asztalára mellékelten azokat az orvosi igazolványokat, amelyek kétségtelenül igazolták, hogy ott bajok történtek. Beszédem kapcsán kifejezést adtam még annak a reményemnek is, hogy ezekben az ügyekben sürgősen megindul a vizsgálat. Az illetékes hatóságok részéről feltételeztem, hogyha az általam idehozott adatok a valóságnak megfelelnek, megtorlás nélkül nem maradhat az a brutális cselekmény, amelyről beszédem kapcsán megemlékeztem. (Kabók Lajos: A miniszter úr megtorlást ígért, és másnap újra megvertek egy embert.) Feltételeztem, hogy a vizsgálat megindul és a vizsgálat anyagával rövidesen idejön az illetékes miniszter úr. En pénteken leutaztam Sarkadra, Tettem ezt annyival is inkább, mert minduntalan hallom a fenyegetést az illetékes urak részéről: hogyha pedig ez az interpelláló képviselő úr ide beteszi a lábát, akkor majd elhúzzuk a nótáját. (Kabók Lajos: Azt ígérték, hogy leütik a derekát.) Leutaztam, láttam azokat, az embereket, akiket összevertek. Láttam rajtuk a verés nyomait. Bevezettem őket a szolgabírói hivatalba, ahol ugyancsák a szolgabíró helyettesével ta112. ülése 1932 június 28-án, kedden. lálkoztam és, ahol az emberek megmutatták azokat a nagy kék foltokat, amelyeket a csendőröklözés és ütés nyomán kaptak. De amikor én lenn jártam, akkor még a vizsgálat ezekben az ügyekben nem indult meg. Az igazságügyminiszter úr itt a kormány nevében tett nyilatkozatot, az elnöki székből is súlyosan elítélték ezt a brutalitást az esetben, ha, ismétlem, az általam előadottak megfelelnek a tényeknek és, hogy milyen nyomatéka volt az igazságügyminiszter úr kijelentésének, azt bizonyítj körülmény, hogy csütörtökön este... (Kabók Lajos: Szerdán itt hangzik el a megtorlási kijelentés, csütörtökön már pofoznak a csendőrök! — (Zaj.) Elnök: Csendet kérők, 'képviselő urak! Szeder Ferenc: ... ugyancsak Kemecsei csendőrtörzsőrmester úr (Farkas István: Még mindig ott van!) Tóth Sándort összepofozta és összeverte. (Farkas István: Hallatlan : Enynyit ér a miniszteri kijelentés ! — Kabók Lajos: Ilyen tekintélye van egy miniszternek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék nyugodtan meghallgatni a szónokot! Ne vegyék át a képviselő urak a szónok szerepét. Szeder Ferenc: Sőt tovább megyek. Okány községben is megjelentek a csendőrök. (Buchinger Manó: Most azt kérik, hogy legyünk finomak!) A pártszervezet helyiségében is ugyanazt a hangot használták az ott megjelent néhány emberrel szemben, mint amely hangot használnak általában Bihar megyében a szociáldemokratákkal szemben a csendőrök, (Farkas István: Szép kis megye!) hogy «összeverem, összepofozom és azután mehet panaszra az atya Úristenhez!» (Buchinger Manó: T3s ne legyünk! durvák!) A sarkadi esetről személyes vizsgálataim alapján győződtem meg, ott is ugyanazokat a hangokat használták hosszú időn keresztül az emberekkel szemben. Lehetetlenné tették még azt is, hogy a Népszavát közösen előfizessék, mert a csendőrtörzsőrmester úr rájuk parancsolt, hogy akikor be kell nekik a Népszavát szolgáltatniuk, ha elolvasták. Ilyen módon a Népszava-példányok egész tömegét kellett beszolgáltatni a csendőr Örsre, a csendőrőrmester úr kezébe, (Malasits Géza: Űj sajtóügyi hatóság! — Farkas István: Hallatlan!), természetesen minden törvényes alap nélkül. Amikor pedig a puskatussal elverték az embereket, a legciniknsabb módon állottak oda eléjük és Pásztor elé, aki képviselőtestületi tag, képviselőjelölt is volt már a kerületben és aki mégis valamelyes klözbecsülésnek örvend abban a községben, ugyanazok, akik megöklözték, megpofozták, megverték, hogy: «na lássa, Pásztor bácsi, hát kellett ez másának!, hát nem tudta maga megérteni ad^iír, amíg okos szóval beszéltünk' magával, hosrv nem kell a szociáldemokratapárt tagja lenni. Lássa, most már odatörekszünk, — és ez a vég-e — hogy minden körülmények kiözt kivegyük magukból azt a zsidó kommunizmust» és így tovább. Hát en vártam, ismétlem, az eseményeket (Farkas István: Brigantik!). Elnök: Csendet kérek, képviselői urak! (Farkas István közbeszól. Zaj.) Farkas képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, a képviselő úr azért beszél, hogy bizonyos sérelmeket előadjon. Tessék tehát csendben maradni és őt meghallgatni. (Kabók Lajos közbeszól. Zaj.) Kabók képviselő urat rendreutasítom. (Âlland zaj a szélsébaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben.