Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-104
Az országgyűlés képviselőházának 1QU, ülése 1932 június lU-én, kedden. 27 mat arra, hogy már a folyó év januárjában kértem a kormánytól és sürgettem nemcsak a magam, hanem pártunk nevében is, hogy a folyó évi termésrendeletet idejében adja ki a kormányzat, mert lehetetlenség a gazdaközönséget, a gabonakereskedelmet és az egész belföldi érdekeltséget, a fogyasztóközönséget és a termelői érdekeltséget az utolsó pillanatokban bevégzett tényék elé állítani, amelyekre felkészülni üzletileg és gazdaságilag úgyszólván semmi időt nem engednek nekik, (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Igen t. Ház! Minden előrelátással kormányzott országban (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a termésrendeletet a vetési szezon megkezdése előtt szokták közzétenni, mert az ország termelő közönségének mielőtt a vetésre elszánja magát, mielőtt a vetésterület menynyiségét megszabja, mielőtt # gazdasági üzemtervét a jövő évre megcsinálja, alapjában véve már tudnia kell, hogy miféle gondoskodás történt hatósági, kormányzati oldalról a termés ára és értékesítése lehetőségeinek tekintetében. Hiszen ira húszpengős búzaárra van kilátás, más mennyiségű területet vet be az a gazda, mintha csak 10—12, vagy még annál is kisebb árra van kilátás, mint ahogyan az most körülbelül adódni fog. Itt, már azt mondhatnám, késői bánatról van szó, (Friedrich István: Jó kis kormány ez!) már így is lekéstünk, de teljes képtelenségnek tartom, hogy egy héttel az aratás megkezdése előtt — hiszen egy hét múlva a Duna-Tisza közén már megindul az aratás — még mindig nincs termésrendelet. Méltóztassanak csak elgondolni, mi lesz a konzekvenciája annak, ha itt egy improvizált rendelet jelenik meg, minden gazdasági és pénzügyi előkészítés nélkül. (Friedrich István: így van! Teljesen igaza van!) De tovább megyek; a gabonavásárlási kampány finanszírozására a Nemzeti Banknak is a legmesszebbmenő előrelátással fel kell készülnie. Hiszen minden gazda abban a helyzetben van, hogy egy pillanatig sem várhat az új búza értékesítésével. Amint a búza kész lesz, nagy mennyiségben, azt mondhatnám, ijesztő mértékben fog jelentkezni a kínálat, és ha a kereslet idejében nines megszervezve, még akkor is, ha egyébként ez a rendelet jó volna, pusztán a lekéséssel egymagában katasztrofális árzuhanást idézhetünk elő, Eá kell mutatnom arra is, hogy a magyar búzának exportkilátásai tulajdonképpen most vannak, azalatt a két-három hét alatt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amennyivel megelőzzük a középeurópai búzát. Hai idejében nem vagyunk felkészülve ennek a kifelé menő gabonaexportnak sürgős, gyors és eredményes lebonyolítására, ezek jóvátehetetlen hibák* amelyeket behozni egyáltalában nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Kunktátori politika! — Friedrich István: Fogjunk össze, csináljunk valamit! Azért küldtek minket^ ide, hogy ha a kormány tehetetlen, mi csináljunk valamit! Támogatunk mindent! Megszavazzuk! Igazán borzasztó állapotok!) Szombaton, vasárnap ismét a vidéken jártam, még pedig a Tiszántúlnak azon a vidékén, — Csabán, Orosházán^ — amely a tiszavidéki búza hazája, (Szakács Andor: Ahol a legjobb búza terem!) ahol a^ világnak talán a legjobb búzája terem. Talán nem is jöttem volna ma ezzel a kérdéssel ide a Ház elé, ha azokból az aggódó kérdezősködésekből, amelyeket hozzám intéztek, nem tapasztaltam volna azt, hogy pusztán a sajtóhírek nyomán, amelyek erről a termésrendeletről megjelentek, milyen izgatottság és milyen — azt kell, hogy mondjam — felháborodás keletkezett már is a vidéken, mert azt hiszem, nem is egészen ok nélkül a falusi magyarok úgy fogják fel ezt a készülő termésrendeletet, hogy maximálni akarják a búza fogyasztását. Elvégre amikor két mázsában akarják megszabni a termelőnek őrlési adó alól mentes fogyasztását, '(Friedrich István: Ez egy agrárötlet!) akkor azt kell mondainom: ez lényegileg nem jelent mást, mint a búzafogyasztásnak fejenként két métermázsában való maximálását olyan időben, amikor a legnagyobb nemzeti érdekünk fűződik ahhoz, hogy fokozzuk a belső fogyasztást. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Teljesen megfordított, hibás gazdasági tendenciát indít el ilyen rendelkezés, mert amikor a búzának — mondjuk — külföldi értékesítése gazdaságpolitikailag, de hovatovább már külpolitikailag is tényleg ballasztot jelent, mert barátainkat állandóan olyan cikknek — mondjuk — világpiaci áron felül való értékesítésével terheljük, amely cikket ők sokkal olcsóbban tudnának az amerikai és egyéb piatöokon megszerezni, a legnagyobb érdekünk fűződik ahhoz, hogy ha már a búzatermelést kellő mértékben restringálni nem lehet, legalább fokozzuk a belső fogyasztást és ilyen két métermázsás fejenkénti maximálással ne indítsunk el olyan tendenciát, amely a búza belső fogyasztását mérsékelné. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy rá matassak arra, hogy a korpa, amelyet állátetetésre használunk fel, — hosszadalmas volna kifejteni az okokat, hogy miért — 13—14 pengőbe kerül mázsánként. Mennyivel észszerűbb volna ahelyett, /hogy külföldön 5—6 pengővel adjuk el a búzánkat és veszteséges, ráfizetéses üzleteket csinálnánk, hia ezt a búzát erre a célra hasiználnók fel és ezzel tehermentesítenők külkereskedelmünket attól a ballaszttól, amelyet ennek a búzamennyiségnek értékesítése jelent. (Ügy nan! Ügy van! balfelől. — Friedrich István: Hiába beszélünk ezeknek!) Merem állítani, hogy ebhen a kérdésben a falusi magyar, a legegyszerűbb magyar gazda vagy zisellérember, aki konvencióba kapja a búzát, jobban látja a helyzetet, tisztábban. ítéli meg a szituációt és a teendőket, mint az a rendelet, amelyről nem is akarom elhinni, hogy komolyan ki akarják adui. (Zaj.) Menjünk azonban tovább. Tóth Pál képviselőtáTsam is rámutatott arra, hogy a falusi magyar embernek a két métermázsás fejenkénti kontingens nem is elegendő. A Statisztikai Hivatal megállapítása szerint az országos fejátlag, amelyben benne vannak a csecsemők is és benne van mindienki, körüHbelül 1 '25—1*30 métermázsát tesz ki. Ez azonban vonatkozik az ország átlagára, amelyben 'benne van Budapest székesfőváros ós benne vannak az összes városok is. Amikor azonban országosan l25 métermázsás fejenkénti átlagfogyasztás van megállapítva, az őstermelő lakosságra, amely maga állítja elő a búzát, két métermázsás fogyasztás aránytalanul csekély, mert hiszen a vidéki magyar táplálékának túlnyomó részét éppen a gabona, a búzaliszt teszi, amelyet nemcsak kenyér formájában, hanem galuska és egyéb formában is reggeltől estig úgyszólván kizárólag fogyaszt. Azt mondhatnám, lehetetlenség féladagra fogni a termelőt akkor, amikor az országnak minden érdeke az volna, hogy fokozzuk a búza fogyasztását s ezzel próbáljunk meg4*
