Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

342 Az országgyűlés képviselőházának Következik a 47. § felett való határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 47. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Propper Sándor és Györki Imre képviselő urak indítványával, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadja el. Következik a 48. §. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a 48—50. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül, változatlanul elfogad. — Olvassa az 51. §-t.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Östör József előadó: T. Ház! Az 51. §-nál egy módosítást terjesztek elő, nevezetesen azt, hogy az 51. § harmadik bekezdésének első sorába a 20. §-ra való utalás töröltessék. Ezt egy kicsit meg kell magyaráznom. Méltóztatnak emlékezni, hogy a 20. § az úgynevezett köztisztességi összeférhetlenséget állapítja meg. Most a 20. § új összeférhetlenségével szemben a Házban különböző felszólalások történtek és a 20. §-ban megállapított új összeférhetlenségi esetet kifogásolták, vagy legalább is azt enyhíteni kívánták volna. Az 51. § foglalja magában az úgynevezett legfőbb következményeket, amelyek az összeférhetlenségi esetekből kifolyólag előállhatnak, az úgynevezett szankciókat. Az 51. § eredetileg csupán egyetlen egy szankciót ismert, mégpedig a mandátummegfosztást afeiban az esetben, ha az illető összeférhetlenségi esetek feltétlenül a mandátumtól való megfosztást vonják maguk után, vagy abban az esetben, ha megállapítható a képviselőnek rosszhiszeműsége. Ez a bizottságban támadás és bírálat tárgya volt, és ennek folytán felmerült gondolat, hogy az enyhébb esetekre vonatkozólag egy más büntetés is lehetséges legyen. Ennek folytán az együttes bizottság — amint a szövegből méltóztattak arról tudomást szerezni — hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos esetekben az összeférhetlenség ne feltétlenül mandátummegfosztással büntettessék, hanem büntethető legyen pénzbírsággal is, amely 2000 pengő erejéig lehessen kiróható. Ezen esetek közé sorozza az 51. § (3) bekezdése a 8., 20., 21 és 25. §-ok eseteit. Éppen a tekintetben volt felszólalás itt a Házban, hogy a 20. §-nak ez az enyhítése nem megfelelő. Ebben az irányban felszólalt gróf Apponyi György képviselő úr és Wolff Károly képviselő úr is. ök azt kívánták, hogy az úgynevezett köztisztességi összeférhetlenségre ez az enyhébb büntetés helyt ne foghasson, azt kívánták tehát, hogy abban az esetben, ha valaki a 20. § alá eső úgynevezett köztisztességi összeférhetlenség helyzetébe kerül, az enyhítés mellőzésével feltétlenül és kizárólag a mandátummegfosztás legyen kimondható. Ez egy olyan kérdés, amelyről természetesen jobbra és balra a különböző nézőpontok szerint eleget lehet vitatkozni. Lehet egy szigorúbb álláspontot elfoglalni és lehet egy enyhébb álláspontot elfoglalni. Az az álláspont azonban, amelyet gróf Apponyi György és Wolff Károly képviselő urak itt a Házban fejtegettek, egy szigorúbb álláspont. Módosítást terjesztek elő ennek folytán olyan irányban, hogy esetleg a legszigorúbb álláspont legyen a Képviselőház által elfogadható a nélkül, hogy meg lenne fosztva a Képviselőház attól, hogy a legjobb belátása szerint vagy a bizottsági szöveg mellett, tehát az enyhébb megítélés mellett maradjon, vagy pedig elfogadja ezt a módosításomat, amelyet most 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. itt a t. Háznak előterjesztek. (Zaj. — Halljuk! Halljuk) Méltóztassék tehát egyébként ezen eléggé fontos és eléggé súlyos módosításra vonatkozólag legjobb belátásuk szerint határozni. En a módosításomat előterjesztem és ezzel módot kívánok adni a t. Háznak arra, hogy állást foglaljon a tekintetben, vájjon a 20. § következményeit a jelenlegi szövegben, az együttes bizottság által megállapított formában, tehát enyhébben kívánja-e elbírálni, vagy pedig szigorúbban, amint azt Wolff Károly és gróf Apponyi György képviselő urak előterjesztették, vagyis amint módosításom szól. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e kifogást^ tenni az ellen, hogy az előadó úr által előterjesztett indítvány érdemben tárgyaltassék? (Nem!) A Ház tehát érdemben tárgyalja. Van valaki feliratkozva? Frey Vilmos jegyző: Nincs! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. képviselőházat: méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az előadó úr javaslatával? (Nem!) Amennyiben nem méltóztatik elfogadni, az előadó úr által beterjesztett szövegben jelentem ki a szakaszt elfogadottnak. Következik az 52. *§>. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat 52. §-át.) Nagy Emil! Nagy Emil: T. Képviselőház! Amikor a 26. §-nál felszólaltam, akkor voltam bátor jelezni, hogy az 52. %-t nem fogadhatom el. Ezt megmondottam már a bizottságban is, ismétlem ezúttal is. Én akkor specialíter a 26. § szempontjából bíráltam a kérdést és elsősorban ebből a szempontból fogom tenni most is. Azt hiszem, hogy ezzel a szakasszal alkotmányjogilag túllép a tervezet a helyes határon. Amellett magam is állást foglaltam, hogy ha valaki ^ megátalkodottan lehetetlenné akarja tenni a Képviselőház tanácskozását, azt megfosszuk mandátumától, e mellett magam is lándzsát^ törtem és ezt meg is szavazta a Ház. De érzésem szerint, alkotmányjogilag túlmessze megyünk akkor, amikor megadjuk a jogot még arra is a jurynek, hogy valakit megfoszthasson még attól a lehetőségtől is, hogy őt később a választóközönség újra megválaszthassa. Elvégre mi itt mégis a közönségnek, a nemzetnek akaratát képviseljük abban a feltevésben, hogy az velünk kongruens. Ha tehát valakit mandátumától megfoszt a Ház, ez nem vonhatja maga után, hogy a választóközönség annak egyéniségét ne bírálhassa el újból a sajátmaga felfogása szerint. Angliában, annak ellenére, hogy századokon át megvolt a joga a speakernek be is zárni a képviselőt, sőt bezárta meg nem határozott időre az országgyűlés lejártáig, soha eszükbe nem jutott az, hogy odáig menjen a képviselőház, hogy a választóközönség számára előre megmondja azt, hogy kit válaszszon meg, vagy kit ne válasszon meg. Ez teljességgel ellenkezik az alkotmányos felfogással. Ismételten voltam bátor független lélekkel felszólalni mindenkor, ha azt láttam, hogy valami alkotmányjogi szempontból felfogásommal nem egyezik meg. Ezt teszem ezúttal is.