Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

332 Az országgyűlés képviselőházának Hunyady t. barátom maga is azt mondotta, hogy a kísérletet megfogni, leleplezni rendkívül nehéz. Ilyen esetekben a bizonyítás lehetősége is, annak ellenére, amit ő kíván, hogy tudniillik az illető tisztviselő jelentést tegyen az esetről, teljesen céltalan lenne, mert szemben állana esetleg egy képviselő egy köztisztviselőnek egyedül álló vallomásával. Erre pedig egy ilyen súlyos szankcióval járó bírói ítéletet alapítani nem lehet. Ezt megfontolás tárgyává tettem és ezért ez a szakasz világosan kötelezi a fórumokat, a köztisztviselőket és közhivatalokat, hogy minden olyan esetben, amikor nem megkísérlésről van szó, hanem egy valóban végrehajtott közbenjárásról, (Gr. Hunyady Ferenc: Bűnrészessé válik, ha végrehajtja!) — ez teljesen félreértett dolog, nem bűnrészes az illető — amikor tehát olyan esetről van szó, amikor a közbenjárás csakugyan megtörtént és ezen alapszik egy határozat, amikor kétségtelen bizonyítéka van a cselekménynek és egy befejezett összeférhetlenséggel állunk szemben: az ügy beterjesztessék. Tehát ezek az esetek megtorlásra a nyilvánosság ellenőrzése alá kerülnek, a nélkül, hogy a zaklatásnak az a lehetősége meg volna, hogy az ország bármelyik tisztviselője a nála eljáró képviselőt esetleg indokolatlanul is ferde helyzetbe hozza. En a magam részéről nagyon tartanék attól, hogy egy olyan módosítás, aminőt t. képviselőtársam előterjesztett, a képviselőknek nemcsak zaklatására, hanem bizonyos vonatkozásban függetlenségük megtámadására is vezethetne. Meggyőződésem szerint tehát a szakasz tervezett formájában, az előadó úr stiláris módosítása szerint teljes mértékben kielégítő, a célt szolgálja, ennek a javaslatnak éppen egyik nagy haladást jelentő intézkedése. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy az előadó úr stiláris módosítása felett most határozzunk? (Igen!) Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szakaszt, szemben az előadó úr módosító indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szakaszt nem fogadta el, így tel hát az előadó úr módosító indítványát elfogadottnak jelentem ki. Gróf Hunyady Ferenc képviselő úr pótlási indítványt tett egy új negyedik bekezdésre. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e gróf Hunyady Ferenc pótló indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház gróf Hunyady Ferenc indítványát elvetette. Következik a 32. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a 32. §-t, melyet a Ház észrevétel nélkül elfogad; olvassa a 33. §-t): Gróf Hunyady Ferenc! Gróf Hunyady Ferenc: T. Ház! Nem óhajtom a t. Ház türelmét sokáig igénybevenni. A Ház ezzel az állásponttal már foglalkozott, tehát eldöntötte ezt már akkor, amikor az 1. §-hoz benyújtott módosításokat visszautasította. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket a módosításokat megindokoltam már az általános vita alkalmával, most csak azt mondom, hogy egyetlen szó megváltoztatásával a «nem» szó helyett az «is» szónak beiktatása révén lehetségessé tennők, hogy ennek a törvényjavaslatnak megadjuk azt az elaszticitást, amelyet ebben a fogalmazásban nem látok benne. Mégegyszer kérem a t. Házat, méltóztassék ilyen értelemben 112. ülése 1982 június 28-án, kedden. határozni, habár úgyis előrelátom, hogy ezt a módosításomat sem fogják elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Gaal Gaston szólásra jelentkezik.) Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Képviselőház! A magam részéről annyival is inkább hozzájárulok előttem szólott t. (képviselőtársam indítványához, mert hiszen abban az eredeti törvényjavaslatban, amelyet a miniszter úr annakidején készített, illetve amelyet a kodifikációs osztály készített, benne volt az, hogy ezen az alapon is lehet összeférhetlenségi helyzetet konstruálni, illetve összeférhetlenségi bejelentést tenni, tisztán és kizárólag a bíróságra volt azután bízva, hogy az 1. § alapján meg fogja-e konstruálni a maga részéről az összeférhetlenséget, igen-e vagy nem? Ha tehát a miniszter úrnak itt nem voltak elvi aggályai az ellen, hogy az 1. §-nak szerintem is nagyon helyes, nem kodifikálható, de a bíróság előtt mindenesetre számbavehető kritériumai alapján is meg lehessen indítani az eljárást, akkor én igazán nem tudom, hogy mi akadálya volna annak, hogy Hunyady t. képviselő úrnak azt az indítványát, hogy a «nem» szócska helyett egy «is» szócska iktattassék be, elfogadjuk és ezzel visszaállítsuk eredeti tisztaságába és eredeti jóhiszeműségébe a miniszter úrnak ezt a javaslatát, amelyet csak bizonyos körök befolyása és a bizottságnak szerintem nem egészen tárgyilagos kezelése változtatott meg. Tisztelettel kérem a Házat, minthogy rendkívül nagy súlyt helyezek arra, hogy olyan esetekben, amikor ténylegesen nem lehet felsorolni, hogy egy képviselő összeférhetlenségben van-e, igen~e vagy nem, ellenben nyilvánvaló, hogy az összeférhetlenségi törvény szelleme homlokegyenest ellenkező eljárást diktál, mint amilyen helyzetet az illető képviselő úr esetleg magára nézve teremtett, igenis legyen meg annak a bíróságnak az a lehetősége, hogy tisztán ezeknek a nem irott, tehát erkölcsi szabályoknak alapján is nagyon krassz esetekben kimondhassa az összeférhetlenséget. Minthogy — amint az előbb is hangsúlyoztam — a miniszter úr eredeti álláspontja ez volt, nem tudnám megmagyarázni magamnak, mi akadályozná meg a miniszter urat abban, hogy ezt az eredeti álláspontját itt most a törvényjavaslat tárgyalásánál ne honorálja, ha látja a készséget a Ház tagjaiban arra, iiogy az ő eredeti elgondolása mellé minden hátsó gondolat nélkül hajlandók vagyunk odaállni. Végtére az összeférhetlenségi törvényt nem azért csináljuk, (hogy mindenféle jogcímen kibújhassanak az összeférhetlen képviselők, ellenkezőleg, ennek csak egy indoka lehet, az, hogy az összeférhetlenséget ebből a Házból az egész vonalon kiirtsuk. Ha ez az alapgondolat és ha a miniszter úrnak ez volt az eredeti elgondolása, sőt tervezetében ez az elgondolás kodifikálva volt, akkor én a magam részéről nem tudnám megérteni, hogy a mélyen t. miniszter úr miért zárkóznék el esetleg egy olyan indítvány elől, amely tulajdonképpen a mélyen t. miniszter úr eredeti elgondolását van hivatva törvénybe iktatni. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék ezt a kérdést megfontolni. Hiszen ebben nincs veszedelem, ez a bíróságra lesz bízva. De hogy tisztán és kizárólag azt a gyönyörű elvet, amely az 1. §-<ban ki van mondva, egyáltalában elvként állítsuk csak