Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

330 Az országgyűlés képviselőházának a sajtótörvény végrehajtására hivatott — és a törvényhatóság első tisztviselőjének küldötte meg. Debrecen város polgármestere helyesen járt el, az igazságügyminiszter úr kijelentéseiből pedig, amelyeknek alapján a 9. Ç-t a Ház többsége megszavazta, kiderült az, hogy az igazságügyminiszter urat nem helyesen informálták. Az igazságügyminiszter úrnak megnyugtató kijelentései tehát nem állanak fenn, mert a sajtótörvény végrehajtására hivatott belügyminiszter adta ki ezt a rendeletet, és e szerint a felelős kiadó személyében való változás tekintetében, ha természetes személynek adatott az engedély, nem a törvényhatóság első tisztviselője illetékes határozni, hanem a kormány, amely bizonyos papirosrendelet alapján ezt a jogot magának átvette. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Csak megjegyezni kívánom az előbbi felszólalásra vonatkozólag, most is fenntartom azt a jogi nézetemet, hogy ilyen rendelkezés nincs. Ha pedig ezt a magyarázatot méltóztatik adni a rendeletnek, akkor vagy maga a rendelet törvénytelen, vagy pedig annak magyarázata törvénytelen. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. — Hegymegi Kiss Pál: Olvassa el a miniszter úr!) Bocsánatot kérek, engem nem érdekel az, hogy van-e ilyen rendelet, amikor ilyen magyarázatot méltóztatik neki adni. (Hegyraegü Kiss Pál: Szószerint megmondja!) Engedelmet kérek, ismétlem, hogy ilyen rendelkezést nem lehet kiadni, és ha valamelyik miniszter ilyen rendelkezést ad ki, az hatálytalan és érvénytelen. Nekem, mint igazságügyminiszternek, teljesen elegendő ennyit kijelentenem, és ezzel a magam részéről ezt a kérdést lezártnak tekintem. (Hegymegi Kiss Pál: Ezzel ki vagyunk szolgáltatva Hlatky tanácsos úr tetszésének! — Zaj.) Nem értem igen t. képviselőtársamat. Én éppen megvédtem itt képviselőtársamnak velem közölt szempontjait, és most azt mondja, hogy kiszolgáltatom. Nem szolgáltatom ki. (Hegymegi Kiss Pál: Méltóztassék hatályon kívül helyezni! Tessék errenézve nyilatkozatot tenni!) Nagyon szívesen közreműködöm ezen a területen, azonban méltóztassék megengedni, hogy ezt az időpontot én válaszszam meg és a megfelelő fórumot is megkeressem. (Zaj.) De semmi körülmények között nem fogom itteni felszólalásomnak sem időtartamát, sem tárgyi beosztását sem közbeszólásoktól, sem senkitől függővé tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Ami már most a 26. §-t illeti, teljesen osztom Nagy Emil igen t. barátom álláspontját, hogy ez a szakasz nem azt jelenti, mintha három kizárás automatikusan maga után vonhatná a Ház tagságától való megfosztást, mert hiszen úgy áll ez a kérdés, ahogyan Nagy Emil t. barátom mondta, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobb felől) — esetleg nem adok magyarázatot — hogy mivel olyan nagyon méltóztattak kedvezőtlen irányban magyarázni ezt a szakaszt, esetleg azt fogják a Ház véleményének tartani és a gyakorlatot azon az alapon fogják folytatni. Éppen meg akartam magyarázni, hogy nem lehet ezt a szöveget túlzóan beállítani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Helyes Nagy Emil t. barátomnak az a jogmagyarázata, hogy itt három kizárásból nem következik még semmi. Mert ha három kizárás történt, elképzelhető ugyan egy összeférhetetlenségi bejelentés, — 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. , hiszen látszatra annak előfeltétele megvan — a bíróság azonban, amely elé ez az összeférhei tetlenségi bejelentés kerül, el fogja bírálni í egyenként azt a három kizárási esetet, hogy | ebben a három kizárási esetben nem érvényej sült-e politikai szempont, vagy valami olyan { szempont, amely a Házszabályok szellemével j nem egyeztethető össze. Végül külön meg fogja I bírálni azt is, hogy a fennforgó esetre alkalj mazást nyerhet-e a 26. §-nak az a rendelkezése, ' amely szerint mandátumfosztó esetnek csak j olyan kizárási eset tekinthető, amikor a kizá! rást olyan magatartás miatt rendelte el a Ház, i amellyel (olvassa): «az országgyűlés munkaj rendjét, hivatásához nem méltó módon súlyo! san megzavarta». Tehát egyenként minden esetj ben el fogja ezt bírálni, és ha mindezt elbírálta, j össze fogja foglalni a három kizárási esetet, ; és ezek alapján fogja még külön elbírálni, mérlegelni azt és álláspontját meghatározni abI ban a tekintetben, hogy (olvassa): «az ország| gyűlés munkarendjének megzavarására iráj nyúló konok magatartása következtében» — te! hát az így megvizsgált előzmények alapján — ! «alaposan feltehető-e, hogy az országgyűlési I tagságának fennmaradása a törvényhozás eredI menyes működését veszélyeztetné». Olyan mesz! szemenő mérlegelési lehetőség van, olyan messzemenőleg ellenőrzés alá kerül a Ház minden egyes kizárási határozata, hogy ebben a tekintetben a legnagyobb nyugodtsággal bíz; hatjuk e szakasz alapján a döntést az illető fórumra. Ami Nagy Emil t. barátomnak azt a megjegyzését illeti, hogy sajnálja, hogy nem egészben fogadtam el az angol szöveg szószerinti lefordítását, erre legyen szabad azt mondanom, hogy az angol szöveg régi eredetű, ami! kor szószaporítással éltek az emberek. Nálunk is volt olyan időszak, amikor például a csalásnál a «ravasz fondorlat» kifejezést kívánták. A «konok megátalkodottság» épp olyan feleslegesen túlzott és ismétlésbe eső kifejezés, amilyennek bizonyult a «ravasz fondorlat» is. Méltóztatnak jól tudni, ezt a «ravasz fondorlat»-ot már régen kikapcsolta törvényhozásunk. Nem akarok ilyen régi törvényszerkesz. tési hibába esni, de meggyőződésem, hogy a «konok» szóval, — amelyet ismer perrendtartásunk más helyen is, amelyet tehát ismernek eljárási szabályaink — kifejezést nyer a tudatosság, a célzatosság és a megátalkodottság egyformán. (Nagy Emil: Kendben van!) Ezt tehát feleslegesnek tartottam külön kifejezésre juttatni, s nem azért kértem és kívántam más szöveget felvétetni, mintha az alapkérdésben, sőt a szövegezés lényege tekintetében t. képviselőtársamtól eltérő nézeten lettem volna. Nem nyertem egyáltalában meggyőzést a szakasz ellen^ felhozott érdekből, sőt ne vegye rossznéven tőlem Esterházy Móric gróf t. barátom azt sem, hogy az általa előadott konklúziót megelőző ténybeli előadása engem inkább a Nagy Emil-féle álláspont felé hajtott és a szakasz mellett elfoglalt álláspontom tekintetében határozottan megerősített. Kérem a szakasznak változatlan szövegben való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven. — Peyer Károly: Mi köze ennek az összeférhetetlenséghez?) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilj vánítom. Következik a határozathozatal. A 26. § eredeti szövegével szemben áll I Propper Sándor és Györki Imre képviselő urak j törlési indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóz1 tatnak-e a 26. Vt eredeti szövegében elfogadni,