Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

328 Az országgyűlés képviselőházának kintetben, hogy ha itt egy képviselő úr nem úgy Viselkedett volna, ahogyan azt a házszabályok előírják és előállott volna ennek a szakasznak alkalmazási kényszere, akkor ezt az illető kép­Viselő urat ki ne vezettettem volna, és a Ház tanácskozásait minden körülmények között meg he óvtam volna. (Helyeslés half elől.) Ha a Ház elnökében kezében ilyen hatalom van, amelyet minden további nélkül alkalmazhat, és csak a Ház közelismerése mellett alkalmazhat a nélkül, hogy ezért bármi néven nevezendő szemrehá­nyással lehetne illetni az elnök urat, s ha azon­kívül megvan a mentelmi bizottságnak joga, hogy a képviselőket ilyen rendzavaráso­kért rövidebb-hosszabb ideig az ülésekről kizár­hatja, akkor őszintén megvallom, nem tudom megérteni, mi szükség van a vitára, különösen akkor, amikor egy ilyen sehreckschuss-paragra­'fust is beiktatnak ebbe a javaslatba, már előre azzal a tudattal, sőt azzal a fenntartással, — inert hiszen Nagy Emil t. képviselőtársam egye­nesen provokálta a miniszter úrnak ezt a nyilat­kozatát — hogy ezt^ a paragrafust pedig csak ab­*ban az esetben kívánja alkalmazni, hogyha mindazok a kritériumok, amelyeket itt felhozott, 'együtt és egymás mellett feltalálhatók lesznek. 'Azt hiszem tehát, hogy ezen paragrafus felett 'igazán nem érdemes vitatkoznunk s én nem tu­dom megérteni, hogy a miniszter úr, ha már ragaszkodik ehhez a szakaszhoz, miért ragasz­kodik ehhez olyan nagyon, és ha megnyugvást 'sem kelt az ellenzéken, (Ügy van! Ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) mint ahogy én azt látom, hogy az ellenzéknek nemcsak szélsőséges tagjai, hanem még az ellenzékhez nem tartozó kereszténypártnak is igen illusztris, komoly és hivatott tagjai is abban a véleményben vannak, hogy erre a schreckschuss-paragrafusra nincs 'szükség, akkor a miniszter úr szinte közóhajnak 'tenne eleget, és meg vagyok róla győződve, hogy 'a többségi párt sem csinálna belőle semmi ká­zust, ha kijelentené, hogy ehhez a formalitásos paragrafushoz a maga részéről nem ragaszko­dik és a Ház böloseségére bízza, hogy benn­hagyja-e azt a törvényjavaslatban, igen, vagy nem? (Helyeslés.) Herczegh Béla jegyző: Farkas István! Elnök: Szólásra következik? Farkas István: T. Ház! Az előttem felszó­laltak részletesen foglalkoztak a paragrafus intencióival. Meg lehet állapítani, és megálla­pította az előttem felszólalt Gaal Gaston kép­viselőtársam is, hogy ez- a szakasz nem vonatkozik ide. Sokat beszéltek itt Angliáról és éppen Nagy Emil képviselőtársunk, aki az angol példákat, az angol szokásjogot ismer­tette, itt elfelejtett arra a legfontosabb kér­désre utalni, ami a magyar parlamentarizmus és az angol parlamentarizmus közt van. Leg­elsősorban meg kell állapítani, hogy Angliá­ban titkos választójog van, hogy a polgárság, a választóközönség szabadon gyakorolj cl «i maga akaratát, másodszor meg kell állapítani azt, hogy Angliában a parlamentben váltógaz­daság van, Magyarországon nincs parlamenti váltógazdaság, itt azt hiszi az uralmon levő kormány, hogy ő az alkotmány, ő az állam, azért hoz és azért csinál ilyen törvényeket, mint amilyen rendelkezést tartalmaz ez a sza­kasz is. Angliában nem jöhetne elő ez a sza­kasz, mert ott a választások döntik el, hogy melyik párt jön kormányra. Magyarországon még sohsem volt lehetőség arra, sem a háború előtt, sem azóta, éppen a nyiltszavazásos rend­szer következtében, hogy itt más párt, ellenzéki párt kormányra jusson. Nálunk a kormánypárt 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. mindig azt hiszi, hogy örökké él, érőkké élni fog, örökké maradandó, ő az állam, ő a kor­mány, ő az alkotmány és ^ minden törvényt a saját testére, a saját személyére alkot meg. Ez a törvénv sem más. Igaza van abban Gaal Gaston t. képviselőtársamnak, hogy nagy súlyt erre nem kell helyezni, nem ezen a szakaszon dőlnek el a dolgok, nem az dönti el, hogy ebben a Képviselőházban a képviselőt megfosztják-e a mandátumától, vagy sem, ez nagy prolémá­kat és kérdéseket nem intéz el, hiszen a par­lamentarizmus amúgy is válságban van az egész világon. Azok, akik a régi formákhoz, a régi rendszerek fenntartásához ragaszkodnak, mesterségesen ne járassák le még ezt a par­lamentarizmust is. Azt, hogy a parlamentek­ben a háború után, a forradalmak után új hang jött be, talán durvább hang is, nem olyan finom, tálán nem olyan, mint amilyent szeretnének az urak, ezt helyeselni kellene. Ide kellene hozni minden hangot. Éppen a régi világot képviselő embereknek kellene arra az álláspontra helyezkedni, hogy minden kiter­melt gondolat, minden új eszme, minden a fej­lődéssel, a társadalmi, gazdasági élet alakulá­sával járó társadalmi és szociális irányzat idekerüljön a parlamentbe, mert ha itt van, akkor felszínen van, akkor jó helyen van, ha ellenben innen kizárják és erre nem nyújtanak lehetőséget, akkor ez a régi rendnek a legna­gyobb veszélye és ebb'ől származhatnak a leg­nagyobb bajok, a leglehetetlenebb állapotok. Angliában minden dolgot kompromisszummal intéznek el, a politika azonban nem is más, mint kompromisszum. Itt azonban, ahol egy párt diktatórikus többséggel kormányoz, ahol az ellenzéki pártok a nyilt szavazási rendszer következtében nem jutnak abba a helyzetbe, hogy többséget szerezzenek, itt természetes do­log az, hogy a kormány azt hiszi, hogy ő örökké él. Itt nagyban kiabáltak közbe az előbb kép­viselőtársaim, amikor Propper Sándor kép­viselőtársunk beszélt. Nem képzelik el azt, hogy a titkos választójogot meg kell csinálni, nem képzelik el az urak, hogy a túloldalon levők is juthatnak még abba a helyzetbe, hogy ezen az oldalon, a baloldalon foglalnak helyet, s hogy rájuk is lehet ezt alkalmazni? Nem ar­ról van szó, hogy lényeges, vagy nem lényeges ez a szakasz, hanem arról van szó, hogy itt van egy szakasz, amelyet ki lehet használni, alkal­mazni lehet a kellemetlenkedő képviselőkkel szemben, és meg lehet őket fosztani mandátu­muktól. Ezt a lehetőséget nem szabad megte­remteni azoknak, akik a parlamentarizmushoz ragaszkodnak, mert ellene van a parlamenta­rizmusnak, hogy a képviselő a kormánytól, a kapitalizmustól, ettől vagy attól függjön és ne a választók kívánságait képviselje és ne ebben a szellemben dolgozzék a törvényhozásban. Én is voltam tagja ennek a zsűrinek és meg kell mondanom, hogy miképpen intéződ­nek ott ezek a dolgok. Beszéltek már erről, de fel kell újból elevenítenem. Elsősorban is, hogy történik a dolog? Ki­sorsolják a zsűrit, a 40 tagot. Nekem volt sze­rencsém egy ciklusban résztvenni ebben a zsű­riben, amikor egyszerűen kinevettek engem az én szavazatommal. Emlékszem rá, Hegyes­halmy volt kereskedelemügyi miniszternek és volt képviselőnek volt itt összeférhetetlenségi ügye, amely ügyben a zsűri ítélkezett és az összeférhetetlenséget 8 szóval t kimondotta. A régi összeférhetetlenségi törvényben volt egy rendelkezés, amely szerint ki kellett mondani

Next

/
Oldalképek
Tartalom