Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. olyan dolgot, amely miatt büntetést kellene kiszabni és így a vers íróját felmenti. Erre a dolog felkerül fellebbezés útján a táblához, a tábla megállapítja, hogy a törvényszék nem jól ítélte meg azt a kis versikét, mert ez súlyos merénylet az 1921 : III. törvénycikk ellen és a költőt három hónapi fogházra ítéli. Most mi fog történni? A Kúria valószínűleg felmenti, a Kúria valószínűleg a törvényszék álláspontjára helyezkedik, mert abban a versben valóban nincs semmi olyasmi, ami miatt három hónapi fogházat kellene a vers költőjére rásózni. De megtörténik ennek fordítottja isValaki beszél egy gyűlésen vagy egy értekezleten és emiatt perbe fogják. A törvényszék hat hónapra ítéli. Fellebbezés folytán az ügy felkerül a táblához és a tanácselnök minden befolyását érvényesíti arranézve, hogy az illetőt felmentsék. (Gaal Gaston: Azt kell csinálni, hogy valamennyit ítélje el a törvényszék! Erre kell törekedni!) Valóban kívánatos volna, hogy valamennyit ítélje el a törvényszék. Mármost így elmondva, a dolog nem is olyan kellemetlen, legalább nem látszik kellemetlennek. A valóság azonban az, hogy ezekre a tipikus és csak üldözéstől eredményezett esetekre nézve némi védelmet nyújtott a mostani állapot. Egy rostát jelentett, amely rostán mégis megakadtak azok az egészen goromba politikai ügyek, amelyek valóban nem tartoznak a bíróság elé, és, amelyekről egy, a bíróságtól független testület állapította meg, hogy vájjon kiadhatók-e vagy nem- A mentelmi bizottság volt az, amely megállapította, hogy fennforog-e a zaklatás esete, igen vagy nem. A mentelmi bizottság túlnyomóan egységespárti képviselő urakból áll, akik bizonyára lelkiismeretesen és meggyőződésük szerint adták le az egyes konkrét esetekben szavazatukat és tapasztalhattuk, hogy rengeteg olyan ügyben, amelyben az ügyészség a szerkesztők kiadását kérte, a mentelmi bizottság zaklatást látott és nem adta ki a szerkesztőt, nem adta ki pedig azért, mert a mentelmi bizottság maga is érezte, hogy amennyiben a szerkesztőt kiadja, a bíróság a rideg paragrafusok alapján kénytelen a szerkesztőt elítélni, holott abban a cikkben valóban súlyos deliktum nincs. Más eset lenne, ha polgárokból összeállított esküdtszék lenne, amely figyelembe veszi a politikai eseményekben bekövetkezett változásokat, figyelembe veszi a gazdasági térén bekövetkezett változásokat, amelyek eredményeként jelentkezik a társadalmi nyugtalanság s amelyek eredményeként jelentkeznek azok a cikkek, amelyek mintegy önigazolásul szolgálnak arranézve, hogy átérezzük azokat a bajokat, amelyek a munkásságot általában sújtják. Már most, ha a törvény lehetetlenné teszi azt, hogy a mentelmi bizottság ilyen esetekben ítélkezzék, akkor a lap teljesen ki van szolgáltatva az ügyészség kénye-kedvének. Hogy pedig ez mit jelent, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy évek óta, úgyszólván, hónapról-hónapra növekedik az a lavina, amelyet idegördít az ügyészség a mi szerkesztőnk kikérésére. Az alkotmány helyreállítása, 1867 óta 1914-ig az összes polgári lapok együttvéve nem kaptak annyi sajtópert, mint amennyit a Népszava három hónap alatt kap. Bocsánatot kérek, mégis csak célzatosságot kell látnom abban, hogy az ügyészség egyenesen és célzatosan gyártja a leglehetetlenebb ürügyek alatt a pereket. En egyszer fáradságot vettem magamnak és meghozattam az angol, német, francia, ülése 1932. évi június 28-án, kedden. 305 flamand nyelven — ezeket a nyelveket valamennyire értem — mgjelenő szocialista újságokat, összehasonlítottam ezeket a Népszavával és meg akartam állapítani teljes tárgyilagossággal, vájjon igaza van-e valamennyire is az ügyészségnek, vájjon a Népszava tényleg olyan izgató hangon ír-e, vájjon azok a cikkek, amelyeket az ügyészség inkriminált, tényleg olyan lázító tartalmúak-e- Megállapítottam, hogy a Népszava az összes, tehát az angol, francia, német és flamand nyelven megjelenő szocialista lapok közül talán a legártatlanabb. Ittott egy erősebb kifejezés, amelyet, mondjuk, a genfi fórumok nem használnak, vagy svájci lapban feleslegesnek tartanak, de ettől eltekintve, tartalmilag, a tárgy feldolgozásában a Népszava semmivel sem erősebb, semmivel sem ír erősebb hangon, mint akár a Populaire, akár a. Daily Herald, akár a svájci Baseler Volkszeitung, akár a flamand Voornit. Ott az ügyészségeknek eszükbe sem jut a lap ellen pert indítani, eszükbe sem jut 3—400 sajtópert indítani egy-egy esztendőben, mert tudják nagyon jól, hogy a társadalom szilárd épülete nem fog összedűlni, ha az ember azzal könnyít a lelkiismeretén, hogy egy bátor, kemény cikket ír és azt mondja, hogy nahát, most megírtam nekik. Mondom, semmivel sem írunk mi erősebben, mint akármelyik más lap, de még a tréfába is belekapaszkodik az ügyészség. Itt akarom a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy például Franciaországban jelenik meg egy tréfás lap, a «Canard enchainé», a «Megláncolt kacsa». Tréfás elnevezés, utalással a vén tigris annakidején megjelent újságjára, a «Megláncolt ember »-re. Ebben megjelentek most például a legutóbb a köztársasági elnökválasztás alkalmával apró, tréfás cikkek, amelyek persziflálják a köztársasági elnököt, mondván, hogy valamikor szántó-vető volt és amikor áthurcolkodik az új palotába, a bútor szállító munkások a fejükhöz kapnak, hogy: ejnye, az ekét elfelejtettük. Ilyen és ehhez hasonló tréfás dolgok vannak benne, azután Tardieu és Herriot találkozása, de egész Franciaország kacagott ezeken a cikkeken, hallatlanul szellemesek voltak. Ha Magyarországon a Népszava ezek közül egyet leközölne, merem állítani, hat hónapra elítélnék. Nincs lojálisabb ország, mint Magyarország, mert olyan lekracholt fejedelem, akit mi a törvény teljes szigorával ne védenénk meg, még a tréfa ellen is. Ilyen körülmények között, amikor sajtó viszonyaink annyira reakciósak, amikor sajtójogszabályaink annyira maradiak, hogy hasonlót talán csak a tiszta és világos diktatúrás államokban látunk, mégis csak kell valami féknek, valami rostának lennie, amely lehetetlenné teszi, hogy az ilyen apró-cseprő perekben a szerkesztőt kiadják és a bíróság elé állítsák. T. Ház! Legyen szabad felemlítenem csak a következőket arra nézve, hogy mennyire szükség van arra, hogy a mai állapot maradjon fenn. A mentelmi bizottság igen sok esetben meghozza a maga határozatát, amelyben a Háznak javasolja, hogy a szerkesztőt adják ki ebben vagy amabban a sajtóperben. Nos, az előadói székben a Háznak legnagyobb és legjobb jogászai ülnek, ott látjuk Váry Albert, Kelemen Kornél, Krüger Aladár t. képviselőtársaimat, ők tesznek javaslatot a Háznak és gyakran halljuk, amikor maguk az előadó urak kérik a Házat, hogy ne fogadja el az ügyészség javaslatát, annyira átérzik az előadók is és a mentelmi bizottság is, hogy itt tipikus 42*