Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. tiszti kai adatokkal világítottam meg azt, hogy Magyarország és Jugoszlávia állanak a külkereskedelmi forgalom összezsugorodása tekintetében a legelső helyen, a kereskedelmi miniszter úr közbeszólt, hogy az Egyesült Államokban 50% ez az összezsugorodás, amit én azután interpellációm során (Zaj. Halljuk! Halljuk!) olyan módon tettem megjegyzés tárgyává, amit a kereskedelmi miniszter úr tudományos presztízse és kereskedelmi miniszteri állása szempontjából sérelmesnek tartott. Minthogy a kereskedelmi miniszter úr pénteki felszólalásából kiderül az, hogy ő az 50%-ot az 1929. évi és az .1931. évi adatok Összehasonlításából merítette, bár ezt a közbeszólás alkalmával nem mondotta meg, — ez volt a félreértések forrása — ennélfogva kötelességemnek tartom kijelenteni, miután a miniszter úr tudományos presztízsét távolról sem volt szándékomban érinteni, hogy az akkor ehhez fűzött megjegyzéseimet kérem tárgytalanoknak tekinteni. (Helyeslés.) A második kontroverzia az volt, hogy a kereskedelmi miniszter úr szememre hányta, hogy amikor én interpellációmat megtartottam, hivatkoztam az angol parlamentnek előző napon tartott ülésére, amely ülésen az akkor általam felolvasott magyar újság tudósítása szerint az ottani kereskedelmi államtitkár úr azt mondotta volna, hogy nekik nem okozott kárt a magyar külkereskedelmi és devizaforgalmi korlátozás, mert hiszen a Magyarország felé való angol bevitel csak 2%-kal csökkent, Magyarországnak Angliába való bevitele azonban 63%-kal csökkent. Valóban utólag megállapítottam, hogy az illető újság, amelyből én adataimat itt közöltem, illetve amelyet én idéztem, — ezek nem az én adataim voltak — valószínűleg sajtóhiba folytán 2%-ot írt 42% helyett. Az angol újságok akkor még nem állottak itt rendelkezésre, de beismerem, hogy megnézhettem volna a külkereskedelmi statisztikát és így ez a számbeli eltérés nem kellett volna, hogy előforduljon. Viszont azonban a kérdés érdemét — ezt hangsúlyoznom kell — a dolog egyáltalában nem érinti lényegesen, mert a helyzet mégis csak az, hogyha az első három hónap statisztikáját nézzük, látjuk, hogy a mi Angliából való behozatalunk az első negyedévben 6.4 millió pengőről 3.7 millió pengőre csökkent, Angliába való kivitelünk ellenben 9.4 millió pengőről 3.4 millió pengőre csökkent. Tehát mindenesetre helytálló angol statisztika is bizonyítja, amire az ottani kereskedelmi államtitkár hivatkozott is, — joggal hivatkozhatott — hogy azok a korlátozások, amelyeket mi teszünk, nem Angliának, hanem Magyarországnak ártottak. (Ügy van balfelöl.) A harmadik kontroverzia az volt, hogy a kereskedelmi miniszter úr rossz néven vette azt, hogy én és több képviselőtársam ugyanazon az ülésen Ferenczi Izsó helyettes államtitkár úr működését — aki a kereskedelmi minisztérium külpolitikai ügyeit^ intézi — itt bírálat tárgyáva, sőt részben éles bírálat tárgyává tettük. (Parkasfalvi Farkas Géza: Agrár szempontból!) Mindenekelőtt megállapítom, hogy ha a kereskedelmi miniszter úr Ferenczi államtitkárt védelmébe vette, mint szerinte olyant, aki a minisztérium dísze, ez nem szól annak ellene, amit én mondottam, mert és is hangsúlyoztam, hogy Ferenczi — szó szerint idézem — (olvassa): «nagyszerű képességeinél, fényes tudásánál és minden kétségen felül álló kristálytiszta jelleménél fogva nagyszerű tényezője lehetne a külkereskedelmi politikának». (Zaj.) En tehát őt személyileg abKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. t ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 301 szolúte nem támadtam, én csak azt állítottam, hogy ő olyan egyoldalú szemszögből intézi tíz év óta Magyarország külkereskedelmi politikáját, amely egyoldalú szemszögből való intézés az ország egyetemes közgazdasági érdekeinek árt. Azt én is tudom, hogy itt a parlament előtt nem a minisztériumok főtisztviselői, hanem maguk a miniszterek a felelősek, de mégis e mellé az alkotmányos formaság mellé oda kell állítani azt a köztudomású tényt, hogy 1922ben az autonom vámtarifa az ő túlzott, irtóztatóan súlyos protekcionista intézkedéseivel (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Ferenczi Izsó műve volt. Vállalta is ezt, mert abban a munkájában, amelyre hivatkoztam, vállalta saját személyében a teljes tudományos és közgazdaságpolitikai felelősséget azért a vámtarifáért, (Zaj balfelol.) és tudjuk, hogy azóta is változtak a kereskedelemügyi miniszterek, de a külkereskedelmi politika, amelyet ő inaugurált, nem változott. (Ügy van! balfelol) Ha tehát alkotmányosan a felelősség teljes mértékben a kormányt terheli is, azt gondolom, 'hogy itt az országgyűlésen, — nem tiszteletlenül a személye iránt, mert azt nem tettem — de tárgyi meggyőződéssel igenis szabad ezt a főtisztviselőt és működését bírálat tárgyává tenni, (Ügy van! Ügy van!^ balfelol.), mikor az éppen az ő nagyon kiváló tulajdonságainál fogva, éppen az ő praedomináló tudásánál és képességénél fogva (Farkasfalvi Farkas Géza: Azért veszedelmes!) teljesen megsemmisíti a többi tisztviselők ezirányú működését. (Farkasfalvi Farkas Géza: Agrárellenes minden lépése! — Zaj. — Elnök csenget.) Legyünk eggyel tisztában és ez az, hogy

1 a Ferenczi-tféle politika idézi elő nemcsak azt, hogy az angol parlamentben felszólalhat a kereskedelemügyi miniszter és azt mondhatja: a magyar kereskedelempolitika nem Angliának, hanem Magyarországnak ártott, amint azt a statisztika mutatja, ugyanígy felszólalhat a svájci kereskedelemügyi miniszter és azt mondhatja, ha megkérdezik: az a kliringszerződés, amelyet mi Magyarországgal kötöttünk, azzal az eredménnyel járt, hogy 1931 első évnegyében 7 <millió svájci frank passzivitásunk megszűnt és Magyarország passzivitásává változott. (Lázár Miklós: Ezt nem lehet letagadni!) De ugyanígy felszólalhat az osztrák kormány és azt mondhatja: az egyetlen kliringszerződés, amely reánk előnyös, az amelyet Magyarországgal kötöttünk, mert a jasszivitásunk Magyarországgal szemben' azóta lényegesem megcsökkent. De ugyanígy felszólalhat a román kereskedelemügyi miniszter és azt mondhatja: mi nem kötünk kliringszerződést, Magyarországgal kötöttünk, mert a passzivitásunk Ma* az első negyedévben 8 millió pengővel volt aktív a mi kereskedelmi mérlegünk Magyarországgal szemben. És végül ugyaniilyen joggal felszólalhat a cseh kereskedelemügyi miniszter és azt mondhatja: Magyarország csinált egy válmiháborút, amelynek eredménye az, hogy Magyarország kereskedelmi mérlegének passzivi* tása Csehszlovákiával szemben 20 millió pengőről felemelkedett 26 millió pengőre, ugyanakkor, amikor az egész magyar kivitel Csehszlovákia felé 29 millió pengőt tett ki. (Mayer János: A vámháborút nem mi csináltuk, azt a csehek csinálták!) Bárhová nézünk, igenis azt tapasztaljuk, hogy ennek íi külkereskedelmi elzárkózási politikának, akármit is mondunk, .hogy ki papiroson a felelős szerzője, de szelleme és vezetője 41