Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

286 Az országgyűlés képviselőházának 111 Többség. A Házi az eredeti szöveget fogadta el. (Gróf Festetich Sándor szólásra jelentkezik.) Tessék. Gr. Festetics Sándor: T. Képviselőház! Üj 9. §-t kívántam előterjeszteni, de indítványomat visszavonom. Elnök: A képviselő úr az indítványt visszavonta, így az tárgytalan. Következik a 9. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa u 9. §-t.) Gróf Hunyady Ferenc! Elnök: Gróf Hunyady Ferenc képviselő utrat illeti a szó, de a képviselő úr nincs jelen, indítványa tehát töröltetik. Utána következik? Herczegh Béla jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az egész nagy erőlködésnek és az egéss nagy porhintésnek ez a sziaikasz a punctum saliense. Ez az egyik punctum saliens, a második a 26. §, amelyről majd ©itt fogok beszélni. Ez, a szakasiz: nem akar kevesebbet, mint széles rést ütni a mentelmi jogon. Már régen (rágódnak lázon, hogy az egyébként elég szomorú magyar sajtótörvényt, a Balogh—Tisza-féle 1914 : XIV. tc.-et valamilyen formában, akár törvényhozási intézkedéssel, akár iái törvényhozás nélkül is szigorítsák. Valahányszor felmerült a sajtótörvény módosításának kérdése, ez a kérdés mindig az első sorokban állott, mint olyan, amely miatt tulajdonképpen az egész sajtótörvényt revideálni akarták. Még nem került^ rá a sor arra, hogy ezt a törvényt módosítsák, hiszen a törvény még tulajdonképpen kipróbálva sincsen. Még alig lépett életbe az 1914 : XIV. te, amikor kitört a háború, és életbelépett az 1912. évi LXÏIL te., a kivételes hatalomról szóló törvény, amely a sajtójogot is külön szabályozza, illetőleg felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a sajtójogi felelősséget rendeletekkel kezelje. A kormányok ebben a kérdésben valóban nem voltak szűkmarkúak és igen alaposan éltek, igen sok esetben alaposan visszaéltek ezzel a kivételes hatalommal és még ma is, 18 évvel a háború kitörése után és 14 évvel a háború befejezése után, még mindig érvényben van az 1912 : LXII. tc.-nek az a rendelkezése, illetőleg az ezen az alapon kiadott azok a rendelkezések, amelyek a sajtót igen alaposan meghurkolják és megbénítják. Mégis, a mentelmi jog az, amely ezen a téren valami könnyebbséget jelentett, ez már régen szemetszúrt a reakciós kormányzatnak és most ezt az alkalmat használja fel arra, hogy az egyébként ide nem tartozó kérdést belevigye ebbe a törvényjavaslatba, valósággal belecsempéssze ... Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. < Propper Sándor: ... és így szadisztikus hajlamainak eleget tegyen. Elnök: A képviselő urat ismét rendreutasítom és figyelmeztetem, hogyha így folytatja, kénytelen leszek a szót megvonni. Szíveskedjék parlamentáris kifejezéseket használni. Propper Sándor: Nagyon nehéz ebben a kérdésben és ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az urak nevetnek, hiszen vannak még emberek, bár nagyon kevesen, akiknek van okuk nevetni ebben az országban. Az urak, úgylátszik, azok közé tartoznak, bár, mondom, nagyon kevesen vannak már ilyenek. Mi nem tartozunk hozzájuk és nincs is okunk rá, hogy ennél a kérdésnél mosolyogjunk. Ha az urak hajlamosak és képesek rá, - hogy egy igen megbecsülendő alkotmányjogi . ülése 1982. évi június 27-én, hétfőn. biztosítékon rést üssenek azért, hogy ezzel egy szembenálló ellenzéki párton üthessenek, ez lehet felfogás dolga, — hiszen ez visszafelé is elsülhet az idők folyamán — de semmiesetre sem olyan dolog, ami mosolygásra alkalmas. Engedjenek meg az urak, ezen a kérdésen ne mosolyogjunk, nemcsak abból a szempontból ne, mert egy darab jogot tör le a törvényjavaslat és ezen keresztül a kormány, hanem azért, mert ezzel még tágabb tere nyílik a sajtó megrendszabályozásának és módfelett való üldözésének. Ezt a szakaszt célzatosan vitték bele a törvényjavaslatba és a javaslat szerkesztői nem is tagadják, hogy mi volt ezzel a céljuk. Ezt elárulja az indokolás, amely egyik passzusában például a következőket mondja (olvassa): «Kétségtelen, hogy jogunknak az országgyűlési tagok mentelmi jogára vonatkozó, továbbá a felelős szerkesztő és kiadó sajtójogi felelősségére vonatkozó rendelkezései bizonyos ellenmondásba kerülnek akkor, ha a felelős szerkesztő vagy kiadó az országgyűlés tagja. Ilyen esetben ugyanis éppen az a személy, akit a sajtótörvény fokozott mértékben kíván felelőssé tenni a sajtójogi közleményekért, a mentelmi jog révén olyan kivételes elbánást élvez, amely a sajtójogi felelősség érvényesítését rendkívül megnehezíti.» Nemcsak ezen a téren élvez — inter parenthesim — a képviselő különleges elbánást, hanem a mentelmi jog, mint közjog és mint alkotmánybiztosíték egyéb területeken is ad a törvényhozónak ilyen kivételes jogot, ami azonban, úgylátszik, mert így fejlődtek a dolgok, szükségszerű kelléke a törvényhozó függetlenségének. Nemcsak itt kivételes tehát a törvényhozó állása az államban a többi polgárokkal szemben, hanem egyebütt is. Mármost azt szeretném tudni, hogy miért éppen ezt a részt szakítják ki, miért éppen itt szúr szemet az, hogy a képviselő különleges jogokat élvez azáltal, hogy a sajtóbíráskodásban a mentelmi jog őt védelmezi? Ha ilyen könnyű portéka a mentelmi jog, ha az csak egy sallang vagy felesleges valami, vagy a régi idők úri passzióiból ittmaradt ringy-rongy, (Gr. Hunyady Ferenc: Reformálni kell!) akkor tessék az egészet elővenni, megreformálni és ne méltóztassék kiszakítani, itt incidentaliter előkapni a dolgot és egy meglévő valamire,, amit az urak pillanatnyilag kényelmetlennek és nem jónak tartanak, ráhúzni. Ez nem törvényhozási metódus, legalább is nem arra vall, hogy az urak igen alaposan végiggondoltak mindent, mert egészen bizonyos, hogy nem gondolták végig ezt a kérdést. Nem gondolhatták, mert különben nem tették volna rá a csizmát az asztalra. Mert a mentelmi jog kezelése, módosítása az összeférhetlenség keretén belül, körülbelül olyan, mint a csizma az asztalon; nem tartozik oda, nem függ azzal össze, semmi köze hozzá nincsen. No igen, de a sajtóüldözésnek némi gátat vetett az, hogy a szocialista újság szerkesztője véletlenül országgyűlési képviselő is. Ez fáj az uraknak. Lassabban telnek meg a börtönök a Népszava munkatársaival, elő kell tehát venni, a hajánál fogva elő kell ráncigálni, bele kell tuszkolni ezt a dolgot a törvényjavaslatba, amelyhez — ismétlem — semmi köze nincs, semmi köze nem lehet, nem függ vele össze, nem tartozik hozzá. Mégis elővették és csinálják azért, amit a javaslat mond. A javaslat indokolása szerint egészen | ügyetlenül, ügyefogyottan indokol. Ha ezt az indokolást úgynevezett nem konstruktív pol-