Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 11 . kötelező betegség és baleset, aggkori, illetve rokkantsági esetekre szóló biztosítás tárgyá­ban.» Elnök: Megállapítom, hogy az indítványt írásban is benyújtották és így a házszabályok rendelkezéseinek megfelel. Javaslom, hogy a Ház az indítványt nyo­massa ki és osztassa szét. Méltóztatnak javas­latomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy azt határozatképpen mon­dom ki. Az indítvány indokolására nézve később fogok a t. Háznak javaslatot tenni Büehler képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Büchler József: T. Képviselőház! Mélyen sajnálom, hogy az idő ilyen előrehaladott volta ellenére is kénytelen vagyok a t. Ház tü­relmét még egypár percig igénybe venni, de ez elől nem térhetek ki két okból, (Zaj-) Elnök: Csendet kérek! Büchler József: Az egyik ok az, hogy a mai nap folyamán kaptam egy ajánlott leve­let, amelyben két képviselőtársam magyaráza­tot kért tőlem azért, mert én Fáy István kép­viselőtársamat itt a Házban tegnapelőtt meg­sértettem volna. Nem írok levelet ebben az ügy­ben, hanem itt teszem szóvá, hogy a gyorsírói jegyzetekben egyáltalában nem találom nyomát annak — megnéztem a Naplót és a gyorsírói jegyzeteket —, hogy bármiféle sértés történt volna, (Kelemen Kornél: Attól még történhe­tett!) így tehát én semoniféle elégtételadásra hajlandó nem vagyok. Tehát ha sértés nem volt, nem. is adíhatok elégtételt. Ez az egyik része a dolognak. A dolog másik része pedig az, hogy tegnap dukai Takách Géza t. képviselőtársam először a pártom ellen, másodszor pedig ellenem inté­zett egy támadást. A pártom ellen való támadás úgy (hangzott, hogy (olvassa): «Végtelenül cso­dálkozom» — mondja ő — «azon, hogy a szociál­demokratapárt, amely mindenbe beleavatkozik, mindent kifogásol, nem emelte fel a szavát az új villaimiosjegyrendszer ellen, ahol pedig iga­zán a szegény munkásokról van szó, akik verej­tékkel keresik a kenyerüket.» Ügy látom, hogy Takách Géza t. képviselőtársunk (Farkas 1st ván: Újságot sem. olvas!) nem olvas újságot, mert ha olvasott volna, nagyon jól tudta volna azt is, hagy éppen én voltam az, aki szót kér­tem a főváros közgyűlésén napirend előtt ebben a témakörben, és éppen Takách t. képviselőtár­sain pártjához tartozó dr. Ripka Ferenc főpol­gármester úr nem adott nekem szót. (Dési Géza: Ez igaz!) így kénytelen voltam ügyrendi vitá­ban megbélyegezni azt, hogy egy ilyen fontos kérdésben, mint az új villamosjegyrendszer ügye, amely érdekli az egész főváros közönségét, illetékes helyen, tehát a főváros közgyűlésén nem tudtam ezt a dolgot szóvátenni, mert a fő­polgármester úr nem adta meg nekem a szót Ezt megbélyegeztem — mondoimt — a párt nevé­ben, s napirend után késő este nem tudom, kilenc órakor vagy féltízkor tényleg szóhoz ju­tott egyik emberünk, egy bizottsági tagtársunk, Miliők Sándor úr, aki azután ezt az egész ügyet szóvá is tette. Tehát ez az egyik tévedése a t. képviselő úrnak. Általában mindig azt hittem, hogy Takách t. barátom csak a romadour-sajt és a pálpusztai sajt közötti különbséget tudja és azt, hogy a borjúszegyhez finom főzelék vagy pedig KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. . ülése 1932 június 24.-én, pénteken. 267 paraj főzelék való, mert kitűnő menüösszeállító és vacsorarendező, die hogy a fogadatlan pró­kátorság szerepét is vállalja, ilyen oldalról őt még nem ismertem. Egyáltalában helytelení­tem azt, hogy éppen a bihari képviselők közül dukiai Takách Géza t képviselőtársam kért szót és vette védelmébe a bihari főispánt, az> én — kétségtelen, elismerem — sértésemmel, sértő kifejezésemmel szemben. De méltóztassanak megérteni, amikor arról van szó, hogy énl a saját szememmel láttam, hogy mi történik ott, a saját szememmel láttam, hogyan vannak összetörve a bihari parasztok a csendőröktől, amikor én magam voltam a főispánnál és ma­gam emeltem panaszt nála ezek ellen a csendőri brutalitások ellen, kérvén őt arra, hogy járjon el ebben az ügyben, és amikor látom azt, hogy nekem megígéri, hogy majd meg fog tenni min­dent, azonban ott lenn nemcsak megtorlás nem történik, (hanem az történik, hogy Sarkadon, ugyancsak Bihar megyében még jobban megve­rik az embereket: akkor túlságosan esztétikus látvány számomra nem lehet az ilyesmi, és jo­gos az a felháborodás, s az elnöki székből hal­lottuk, hogy jogos a felháborodása az egész képviselőháznak ezekkel a tényekkel szemben. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, t. képviselő urak, ha önök látták volna ezeket a parasztokat, ha önök látták volna azt a héthónapos gyerme­ket, akit az ágyba bedobtak, és látták volna azt, hogy a csendőrök az anyát úgy verték össze, hogy zöld, lila és kék foltokkal lett tele a teste, akkor önök is másként beszélné­nek. Egy főispánnak nemcsak joga, hanem kötelessége is az, hogy a vármegyében rendet teremtsen. Ne mondja azt nekem senki sem ebben a Házban, hogy egy főispán, ha akar, akkor tud rendet teremteni a csendőreivel. Azt kell azonban hinnem, hogy azok után, amiket én mondtam annakidején és amik miatt pa­naszt emeltem, azután, hogy ő azt mondta, hogy meg fogja torolni, azt kell mondanom és azt kell hinnem, hogy egyszerűen tudja jól a főispán úr, hogy milyen cselekményeket fog­nak elkövetni a csendőrök, sőt nemcsak tudja jól, (Farkas István: Utasítást is ad!) hanem, nagyon helyesen mondja a t. képviselőtársam, talán utasítást is adott erre. (Ellentmondások a jobboldalon.— F. Szabó Géza: Lehetetlen! — Farkas István: Miért nem akadályozzák meg?) Hiszen ez az! A t. képviselő urak méltóztatnak mindig mondani, hogy ez lehetetlen. Jóérzésű ember számára valóban lehetetlen helyzet az, ami itt van. Felhívom az egységespártot és az egységes­párt t. képviselő urait, méltóztassék ezen segí­teni. Önöknek módjukban van, hogy a saját miniszterüket felelősségre vonják, hogy ilyes­mit ne tűrjön el, és módjuk van arra, hogy egyszerűen megmondják annak a bihari fő­ispánnak, hogy mii van az ő megyéjében, miért csinálják ezt? (F. Szabó Géza: A belügyminisz­ter bejelentette, hogy a vizsgálat folyamatban van!) Nem csinált semmit, semmiféle megtor­lás nem történt. Méltóztassék egyszer már le­mondani arról, hogy mindig ilyen dolgokat hozzanak fel, mint Takách Géza t. képviselő­társam, hogy a mentelmi jog védelme alatt sértegetünk. Amikor fel vagyok háborodva, ezt a felháborodásomat nem raktározhatom el és nem mehetek haza a lakásomra, hogy ott ad­jak kifejezést felháborodásomnak. Először hallottam- itt Szeder t. képviselőtársamtól azt, amit mondott ebben az ügyben, tehát jo­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom