Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-110
262 Az országgyűlés képviselőházának j nossy Gábor: Bizony nem lehet!) ebben az esetben álláshalmozásról a képviselőséggel kapcsolatban és bármilyen más foglalkozási ággal kapcsolatban beszélni nem lehet. Mas az öszszeférhetlenség kérdése, de álláshalmozásról, mint ahogy Györki t. képviselőtársam merész lendülettel tette, beszélni nem lehet. (Györki Imre: Mindannyian álláshalmozók odaát! — Felkiáltások a jobboldalon: Maga isi — Györki Imre: Annál inkább tessék megszüntetni! En szívesen hozzájárulok. — Egy hang a jobboldalon: Jogtanácsos! Nyugdíjat kap a képviselő úr! — Farkas István: Hol halmozunk mi állást? — Jánossy Gábor: Mindenki mást tekint álláshalmozónak, csak önmagát nem. — Zaj. — Farkas István: Szüntessék meg az álláshalmozást!) Ha az igen t. előttem szóló Györki Imre képviselőtársam kevésbbé hangzatosan, de sokkal logikusabban azt mondta volna, hogy a képviselő-tisztviselőknek mindaddig, amíg képviselői megbizatásük tart, a nyugdíjukat ne folyósítsák, erről lehetne beszélni, ebben egyetérthetünk; de amit az álláshalmozásról mondott, abban nem hiszem, hogy bárki logikusan gondolkozó ember egyetértene a t. képviselő úrral. Csak ezeket voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczeg Béla jegyző: Petró Kálmán! Petró Kálmán: T. Képviselőház! En a gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam által javasolt új szakasszal szeretnék foglalkozni s nem akarok elkalandozni másfelé. Meg szeretném világítani azt, hogy ez a szakasz nézetem szerint végrehajthatatlan és igazságtalan is esetleg a többi képviselőkre nézve. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Es egy nagy, óriási enyhítés a szakasszal szemben!) En csak annál a két felvetett kérdésnél maradok, amelyet gróf Hunyady t. képviselőtársam felvetett, hogy t. i. vissza lehet-e venni a képviselőt állami szolgálatba, illetőleg kötelező-e viszszavenni, vagy pedig nem szabad visszavenni. Az így felvetett két kérdés között tudnék választani, de elkalandozni és azt mondani, hogy tartozik visszavenni az állam az illetőt, tekintet nélkül arra, akármit csinál és tartozik az állam beszámítani a szolgálati idejébe a képviselőségben eltöltött éveket és pedig, ha tíz évig volt képviselő, akkor öt esztendőt, ( ha öt évnél tovább, akkor a képviselőségben eltöltött éveknek kétharmad részét tartozik a nyugdíjidőbe beszámítani és ez esetben ennyivel és ennyivel magasabb nyugdíjat tartozik fizetni, holott az illető mar nem volt közalkalmazott, mert országgyűlési képviselő volt, — ez lehetetlen. Hisz akkor jönnének speciel az ügyvédek is, mert azokat is veszteség éri — különösen a vidéki ügyvédekről beszélek, mert tessék csak a vidéki ügyvédek helyzetét megnézni, hogy milyen a helyzete azoknak, akik ezek közül vállalnak képviselőséget — és jönnének mások is, akik másutt vannak alkalmazva, akiket szintén veszteség ér a képviselőséggel kapcsolatban. Ilyen precedenseket előhozni tehát a közszolgálati alkalmazottakkal kapcsolatban nem lehet. Azt mondja viszont gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam, ha kimondja majd ez a törvény azt, hogy tartozik az állam visszavenni a volt képviselőt állami szolgálatba, ki lesz zárva annál a volt képviselőnél, hogy ne gazsuláljon a kormánynak és pedig azért, hogy esetleg abba a státusba vegye vissza, ahol az illető képviselősége előtt alkalmazva volt, hanem nevezze ki esetleg államtitkárnak vagy 10, ülése 1932 június 2U-én, pénteken. miniszteri tanácsosnak, vagy egyáltalán egy magasabb állásba vegye át, mint volt annakelőtte, tehát sokkal kézenfekvőbb a lojalitás, a gazsulálás akkor, ha ki lesz mondva, hogy tartozik visszavenni az állam a volt képviselőt állami szolgálatba, mert akkor az a köztisztviselő igyekszik majd nagyon jó fiúnak lenni a kormánnyal szemben, hogy ne az öt évvel, vagy tíz évvel előbbi állásába, vagy a kétharmaddal megtoldott fizetési státusba vegyék vissza, hanem egy jobb pozícióba. A magam részéről tehát gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársamnak ezt a javaslatát nem tudom elfogadni, bár elismerem a tisztviselők minden érdemét, és elismerem azt is és mellette vagyok, hogy ebben a Házban benne legyenek a tisztviselők is, akik értékes tapasztalataikat és tudásukat a nemzet érdekében itt is érvényesíthetik. De mégegyszer ismétlem, gróf Hunyady Ferenc képviselőtársam javaslatát ebben a formában, amelyben ilyen sok szétágazó kérdés és financialiter momentán át sem látható kérdés van, a magam részéről elfogadni nem tudom. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Senki sincs feliratkozva ! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! A magam részéről nem járulhatok hozzá Hunyady Ferenc gróf t. barátom javaslatához és már eleve jelezni kívánom, hogy az eredeti 5. § egyik pontjának szigorítását fogom magam is kérni, amennyiben hajlandó leszek elfogadni Györki Imre képviselő úr és társai által benyújtott indítványnak második pontját, amely szerint a tisztviselőt, aki képviselősége miatt a törvény értelmében lépett nyugdíjba, képviselői minőségének megszűnte után egy éven belül ne legyen a tisztviselői állásba visszavehető. Ez az én elvi álláspontom, ezt leszek bátor majd az eredeti 5. §-nál képviselni, és nem tudok hozzájárulni Hunyady Ferenc t. barátom javaslatához, s nem téveszt meg engem a helyzet megítélése szempontjából az a körülmény sem, hogy nagy meglepetésemre Gaal Gaston t. képviselőtársam ehhez a nagy enyhítéshez közbeszólás alakjában, mint az én javaslatomnál állítólag szigorúbbhoz foglalt állást. Lássunk tisztán ebben a kérdésben. 1920 előtt, ha egy köztisztviselő fellépett képviselőnek és meg akarta magát választatni, le kellett mondania állásáról. (Jánossy Gábor: Vagy nyugdíjba vonult!) Es vagy nyugdíjba vonult, ha erre már igényt szerzett. Ha meg végkielégítésre volt jogcíme, akkor azt kapta, ha pedig nem volt, akkor semmit sem kapott. Ez volt az állapot akkor. (Zaj.) Megint méltóztatnak közbeszólani és nem tudom befejezni nagyon röviden azt, amit mondani akarok; nem lesz áttekinthető és olyan helyzetbe kerülök, hogy közben azt a választ fogom kapni megint, amit tegnap ugyanezeknél a fejtegetéséknél, hogy rabulisztikával élek, pedig tényeket adok elő. Mondom, ez volt a régi helyzet. Jött az 1920. esztendő, amely igen messzemenő kedvezményeket biztosított a tisztviselői karnak, hogy képviselősége mellett állását megtarthassa, egész fizetését kaphassa, amellett a szolgálati kötelesség alól felmentést kapott, ellenben a szolgálati automatikus előlépéshez joga volt és a nyugdíjba az egész — nem teljesített — szolgálati ideje is beszámított, sőt
