Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 11 ( szont egy fiatal köztisztviselő már olyan bizal­mat szerzett az országban, hogy 30—35 éves korában megválasztották képviselőnek s azután 30 évig itt a Képviselőházban becsületesen a köz javára dolgozik, 30 év után azonban nem választják meg többé vagy egészségi állapota nem engedi meg, hogy fellépjen: hogy akkor 65 éves öreg fejjel egy miniszteri fogalmazó nyugdíjából éljen, ez megint lehetetlen dolog. (Ügy van! jobbfelől.) Ha közben kinevezik mi­niszternek, vagy államtitkárnak, akkor beszá­mítva előbbi szolgálatát, megfelelő nyugdíjban részesül, de ha az illető jó közepes ember, aki nem viszi ilyen magasra, akkor Öreg korára a nyomor előtt áll (Kóródi Katona János: Csa­ládjával együtt!) és egészen lehetlen megélhe­tési viszonyok közé kerül, amely esetre provi­deálni kell. Ezért mély tisztelettel bátor vagyok olyan módosítást előterjeszteni, amely két esetben a megszakítás időtartama szerint különböztet, de mind a két esetre imperativ rendelkezéseket ad, tehát nem a kormány kedvétől, hanem a törvény szövegétől függ, hogy visszaveszik-e vagy nem veszik-e vissza az illető tisztviselőt. En tehát javaslom (Halljuk! Halljuk! — ol­vassa): «Ha országgyűlési tagságnak igazolása után nyugalomba helyezett vagy végkielégítés­sel állásától felmentett tisztviselő országgyű­lési tagsága megszűnik és ha az illető jelöltsé­get nem vállal, vagy új választásnál az ország­gyűlés tagjai közé be nem kerül, úgy a) ha nyugdíjazásától, illetőleg felmentésé­től kezdve tíz évnél rövidebb idő telt el» — ha tehát csak rövid megszakítás volt — «úgy ké­relmére közszolgálatba okvetlenül visszaveendő, s az országgyűlésben eltöltött idő szolgálati ide­jébe be lesz tudva.» (Helyeslés jobbfelől.) Tel­jesen nem törölném el; azáltal, hogy csak a fele időt számítanám be, már így is vala­melyes veszteségben részesül. (Tovább olvassa): «b) Ha tíz évnél hosszabb idő telt el» — s már nem is ismeri úgy annak a hivatalnak belső ügyeit, mint ha csak rövid időre távozott volna onnan el, — «úgy közszol­gálatba vissza nem vehető, de nyugdíját kérel­mére úgy kell kiigazítani, mintha országgyű­lési tag minőségében eltöltött idő kétharmadát hivatalban töltötte volna el.» Ebben az esetben is veszít avval szemben, aki az egész idő alatt szolgált, de mégis a maga életstandardjának megfelelő nyugdíjat biztosítunk annak a tisz­tességgel és becsülettel közfunkciót teljesített embernek, akit polgártársaink bizalma korán szólított el hivatásának gyakorlásától. Ezeknek alapján kérem módosításom elfo­gadását, amely egyrészt a köztisztviselők jogos érdekeire is tekintettel van, másrészt pedig a kormánynak nem adja meg a lehetőséget — a mindenkori kormánynak — hogy disztingvál­jon kormánypárti és ellenzéki képviselők kö­zött. A többség tagjait arra kérem, méltóztas­sanak tekintettel lenni arra, hogy a parlamenti váltógazdaság kora okvetlenül be fog követ­kezni; nem okvetlenül jó a többség tagjainak az, ha a mindenkori kormány kezébe adnak ilyen diszkrecionális jogot, hanem szükséges az egyenlő elbánás intézményes biztosítása a köztisztviselőkkel szemben. (Helyeslés a bal­középen.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nagy Emil szólásra jelentkezik.) Nagy Emil képviselő úr kíván szólni. Nagy Emil: T. Képviselőház! Tisztán csak azért szólalok fel, hogy kifejezzem együttérzé­semet mélyen i barátom felfogásával, amelyhez KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 1932 június 2^-én, pénteken. 259 magam is csatlakozom. Csakugyan gyenge pontja volt a javaslatnak az, (hogy bizonyos mértékben ia kormány belátásától függött, hogy visszavegyenek-e valakit a szolgálatba. Hiszen ha arról beszélünk, hogy a képviselő a kor­mánytól — amennyire ez Magyarországon le­hetséges — független legyen, akkor kétségtele­nül fontos, hogy tudja iaz a képviselő, hogy nem az ő viselkedésétől, magatartásától függ, hogy később visszaveszik-e vagy nem, (Helyes­lés.) Bianem imperativ szabályok vannak ennek elbírálására. T. barátom félfogása nekem egé­szen szimpatikus s ahhoz a magam részéről csatlakozóim. Elnök: Kóródi Katona János képviselő úr kíván szólani. Kóródi Katona János: T. Ház! A magam részéről szintén csatlakozom Hunyadiy Ferenc gróf indítványához. Méltóztassék ennél a dolog­nál tekintettel lenni arra is. hogy vannak itt fiatal emberek, akik kevés szolgálati idővel kerültek a politikai pályára; méltóztassék ezek­nek családi körülményeire is tekintettel lenni, mert ilyen kevés nyugdíj mellett a család el­látása lehetetlenné vauk. Sokkal nagyobb stré­berkedésre iád módot (Ügy van! Úgy van! a bal­középen.) az, ha az illető az ötéves ciklust eset­leg arra használhatja fel, hogy stréberkedésé­veí, mandátuma feláldozásáivial, esetleg valaki­nek elhelyezésével imiagának jobb pozíciót vere­kedjen ki, mint ha a törvény imperative meg­mondja, hogy azt a tisztviselőt vissza kell venni. Én tehát tisztelettel bátor vagyok kérni az igazsáigügyminiszter urat, méltóztassék ebben a javaslaban, amelynek kapcsán a köztisztvise­lőket annyi támadásban és igazságtalan elbírá­lásban részesítették, ezt az egy igazságos és méltányos pontot elfogadni. (Helyeslés jobbfe­lől. — Goal Gaston szólásra jelentkezik. — já nosST Gábor: Halljuk Gaal Gastont!) Elnök: Gaal Gaston képviselő úr kíván szólni. Gaal Gaston: T. Képviselőház! Nem szólal­tam volna fel ennél a szakasznál, Iha az előttem szóló t képviselő úr bizonyos olyan impresz­sziókra neim mutatott volna, amelyeket ő a vita sorám igazságtalan támadások stb. révén nyert. Miután én voltam az, aki elvi szempontból — és tisztán és kizárólag elvi szempontból — kezdet­től fogva a legmesszebbmenőén perhorreszkál­tam azt, hogy a közjogi összeférhetienség, a magyar törvénytárba ismét bekerüljön — az az összeférhetlen&ég, amelyet bőven f megindokol­tam felszólalásomban s annlely négyszáz éven keresztül volt a karoknál és rendeknél a régi rendi országgyűléseken vita tárgya, — kényte­len vagyok felállani és elmondani, hogy ezt az álláspontomat, hogy kib'lztisztviselő ne lehessen képviselő, tovább is fenntartom. Igazságtalannak tartom azt a disztinkciót, amely a köztisztviselő és köztisztviselő közt különbséget tesz. A katona is köztisztviselő, a rendőr is köztisztviselő, a csendőr is köztiszt­viselő, (Egy hang jobbfelöl: Fegyveres erő!) mindegyik köztisztviselő s ha ezeknél fenn­tartom az összeférhetlenséget — amit szerin­tem is nagyon helyesen fenn kell tartani, — hogy az exekutiva gyakorlói ne vehessenek részt a törvényhozásban és megfordítva, ak­kor tisztán elvi alapon állok, amikor helytele­nítem annak lehetőségét, hogy tisztviselők megválaszthatok legyenek. Minden modern alkotmány alapelve az, hogy a, törvénvhozás az exekutivától és még az igazságszolgáltatástól is tökéletesen elválasz­tassék, hogv az államnak ez a hármas funk­ciója egymástól teljesen függetlenül működ­35

Next

/
Oldalképek
Tartalom