Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

Az országgyűlés képviselőházának 10 dáknak — legyenek az ő érdekeik és üzleti titkaik is kiszolgáltatva. Igen t. Képviselőház! Végtelenül csodálkozom a kereskedelemügyi miniszter úr intézkedésén, aki egész működése alatt valóban megértéssel viseltetett a kereskedelemnek és a kézműiparnak érdekei és jogos presztízs-szempontjai iránt. Itt most nem is beszélek a Kereskedelmi és Iparkamaráról, mert annak folytán, hogy én vagyok az elnök, talán úgy látszhatnék, azt kívánom, ami magától értetődő lenne és minden országban magától értetődő volna, hogy az a törvényes érdekképviselet, mint egyetlen, végezze ezt a feladatot, amelyben mindenki a törvény erejénél fogva tag, minden kereskedő, minden kézműiparos és minden gyáriparos- Ott volna valóban az otthona ennek. Én azonban azt mondottam, ám végezze a kereskedelemügyi minisztérium, végezze anélkül, hogy az érdekképviseleteknek ilyen véleményező bizottságát megszervezné. Véleményezze, intézze mindenki, aki elfogulatlan, de ezt a megalázást, — a kamarára presztízs szempontjából, a kézműiparra és a kereskedelemre pedig a valóságos érdekek szempontjából — szerény vélekedésem szerint igen nagy hiba volna ilyen fájdalmas kérdésben előidézni. Kérem, méltóztassék a t. miniszter úrnak figyelembe venni, mennyi jogosnak látszó érdek fog sérelmet szenvedni, még ha egészen objektíve intézik is ezeket. Hogyan lehet attól a kézműiparostól és attól a kereskedőtől azt kívánni, hogy amikor az általa jogosnak vélt érdekek háttérbe szoríttatnak, ne abban találja majd meg a magyarázatot, hogy olyan érdekkörnek képviselője járt el, mint előadó és dolgozta fel az igényét, amelynek érdekei az ő érdekeivel homlokegyenest ellentétben állnakArra nézve, t. Képviselőház, hogy hogyan funkcionáltak ezek az egyetlen érdekkör kebelében megszervezett bizottságok az inflációs időben, a kamara irattárából egy világos példát hozhatok fel. Méltóztatnak talán némelyek visszaemlékezni arra, micsoda irtózatos lárma, micsoda irtózatos izgalom fejlődött ki 1923-ban és 1924-ben ezeknek az akkor is ugyanilyen módszer szerint megszervezett bizottságoknak véleményadása körül. A következőket mondja a kamarai napló: «Az 1924. év elején a textilipari külkereskedelmi bizottság» — amilyen most is terveztetik — «irodájában elkövetett visszaélések következtében szükségessé vált az iroda újjászervezése, ami az adminisztráció súlyos megzavarásával és a behozatali kérdések elintézésének és kezelésének hosszas késedelmével járt. Az adminisztrációval való elégületlenséghez járultak az egyes kontingensek igazságtalan és téves felosztására vonatkozó panaszok.» Akkor az egész érdekeltség nagy gyűlést tartott, amelyben azt kívánta, hogy ellenőrzőbizottság, panaszbizottság szerveztessék meg. Ezt a minisztérium akkor elfogadta és a panaszok elbírálására és ennek az ügynek elintézésére a kamara elnökségét hívta fel, amely akkor a bizottságot kamarai tagokból megalakította. Ez 28 ülést tartott, amelyeken 520 panaszt tárgyaltak le. Mikor ennek vége volt, 1924 november 10-én Walko Lajos akkori kereskedelemügyi miniszter úr meleg köszönetét és elismerését fejezte ki ezeknek a panaszbizottságoknak. Igen t. Képviselőház! Amikor ilyen tapasztalatok vannak a múltból, amikor ilyen dolgok történhettek akkor, abban az időben, és amikor olyan izgalmat és nyugtalanságot váltott ki ez az állapot, újból kérdezem: vájjon mi indíthatta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X, ; \. ülése 1932 június l^-én, kedden. 17 a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat arra, hogy most ismét ehhez a teljesen elhibázott módszerhez nyúljon"? Minthogy magának a kereskedelemügyi miniszter úrnak a kereskedelemmel és kézműiparral szemben eddig tanúsított eljárásában a magyarázatot megtalálni nem tudom, megtalálom a magyarázatot abban, hogy ennek ilyetén intézésében megint ugyanannak a magas tisztviselőnek eljárása volt irányadó, akinek teljes meggyőződéséből és teljes önzetlenségéből fakadó, de a gyáripart minden foglalkozási ág és termelési ág fölé helyező szempontjai érvényesültek, minthogy itt megint a gyáripar érdekei is szóban forognak, ennélfogva tehát nem történhetik más megoldás, mint olyan, amely a gyáriparnak ezt a praedomináló, mindenekfelett uralkodó befolyását biztosítja. Igen t. Képviselőház! Végére értem felszólalásomnak, amelynek lényege, — amint kifejteni bátor voltam — hogy mai külkereskedelmi politikánkat nem tekintem olyannak, amely a mai viszonyok közt az ország érdekeit megfelelően szolgálná. Nem tekintem először azért, mert hiányzik a politikai vezetés egysége, főképpen a tárgyalási politikában, másodszor mert túlságosan egy termelési ág érdekében van beállítva. (Erdélyi Aladár: Az egész országé!) Akkor, amikor ezt, mint saját meggyőződésemet megállapítom, ismételten megállapítom, hogy valóban az ország igen nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy gyáripara legyen, hogy gyáripara kifejlődjék, (Ügy van! Ügy van!), hogy gyáripara érdekében minden meg történjék, ami az ország egyetemes közgazdasági érdekeivel összeegyeztethető. Ugyanakkor azonban ugyanúgy kifogásolom, még pedig súlyosan kifogásolom *>zt a rendelkezést, amely nem a kereskedelmügyi miniszter úr lelkéből, hanem ebből a tízéves gyakorlatból fakad. Ezt a rendelkezést a kereskedelem és a kézműipar maguk ellen intézett támadásnak fogják minősíteni, nem is minősíthetik másnak, nem beszélve arról, hogy kár a Kereskedelmi és Iparkamaráknál adót beszedni, kár olyan intézményeket fenntartani, ha a végén, akkor, amikor gyakorlati megvalósításra kerül a sor, akkor a Kereskedelmi és Iparkamarák helyett ilyen ad hoc intézmények kellenek, hogy a vezetést ellássák. Hallottam azt a kifogást, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara nem egységes, az nem az egész országra vonatkozik, míg a Gyosz. az egész országra vonatkozik, (Zaj.) tehát területi egyetemességénél fogva alkalmasabb. Ennek ellenére a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara látja el nyolc hónap óta a deviza-kiutalások véleményezését. Akkor ez, az egyetemességi szempont nem merült fel és igazán büszkén, elégtétellel mondhatom, hogy sem a gyáripar, sem a kereskedelem, sem a kézműipar részéről az egész nyolc hónap alatt semmiféle kifogá« nem merült fel, nem is merülhetett fel, mert mindenkinek az volt az érzése és meggyőződése, hogy történhetnek sérelmek az ő érdekeivel szemben, de ezek a sérelmek nem fakadhatnak elfogultságból, mert közös, törvényes szerv van, nem pedjg egyoldalú érdekek szolgálata. (Erdélyi Aladár: A deviza-arisztokrácia sehová sem tartozik. Ez az enyhítő körülmény!) A magam részéről annál a felfogásomnál fogva, amellyel a kormány általános külkereskedelmi politikája iránt viseltetem, ezt a felhatalmazási javaslatot nem szavazhatom meg, viszont a mélyen # t. kereskedelmi miniszter úrhoz azt a nagy kérést intézem, hogy annak a békességnek, lelki nyugalomnak és rendnek