Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-109

206 Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1932 június 23-án, csütörtökön. oldalról nyaka köré fonódó huroknak szorítását. Oly viszonyok között történik ez, hogy ha valaki csomagot akar feladni Komániába vagy a környező államok bármelyikébe, a posta nem veszi fel, mert az egész világgal vámháborúban élünk. Ily körülmények között feleszmél a polgárság és reménykedve néz Lausanne felé, ahol Amerika beavatkozása most látszólag a béke megteremtését szolgálja a sokat sanyargatott európai polgárság javára- Arra íifyel a magyar kispolgári társadalom, hogy önnyítést hoznak-e a nevető genfi tó hullámai, közben azonban továbbra is elborítják a gondok tengerének hullámai. T. Ház! Én igénytelen szavammal nem kívántam egyebet, mint egy S.O.S -jelzést, egy halál hörgés-jelzést leadni idebent a házban a kormányzat felé a fuldokló kispolgári társadalom részéről, legelsősorban a kiskereskedő és kisiparos társadalom részéről, amely a városi polgár-, ság zömét jelenti éa amely az államnak mindenkor legbiztosabb pillére volt, mert nemzeti megbízhatóság szempontjából töíbtbízfoen bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a legelső ebben az? országban. Egy S. 0. S. jelzést kívántam leadni kifelé a világ urai felé akkor, amikor a vergődő, sinylődő és nyomorba taszított Magyarország ügyeit tárgyaljuk idebenn. A kispolgári társadalomihoz kell soroznom az úgynevezett lateiner-osztályt is, és én azt kérem a t. háztól, szűnjön meg az az ellenszenv, az a gyűlölet, amely itt többszörösen megnyilvánult a lateiner társadalommal szemben, elsősorban az ügyvédi karral szemben (Jánossy Gábor: A karral szemben nem nyilvánult megl), amelynek olyan gyönyörű tradíciói vannak, melynek többek között olyan kiváló tagjai voltak, mint Kossuth Lajos és Eötvös Károly. Egynéhány csavargó miatt, akiket legelsősorban az ügyvédi kar bélyegez ímeg, nem lehet egy tisztes, nyomorúságban élő egész karról lesújtó véleményt mondani. Azt kérem, ne gyűlöljük az intelligenciát azért, mert — sajnos — unintelligens életet kell élnünk valamennyiünknek. Erről nem tehet az intelligencia, ez annak a világrendszernek bűne, amely megölte a magyarságot, amely Trianon béklyóit rakta miránk, annak a rendszernek, amely ellen küzdenünk kell, nemcsak nemzeti, de emberi szemoontból is, de egyben ezen világrendszer mellett annak a rendszernek bűne, amely 10 esztendőn keresztül itt nyomorúságunkat megteremtette és fokozta. Ezzel a rendszerrel szemben ^segítséget kérek a kispolgári társadalom számára, segítséget kérek a boltjából kikerülő, a boltokat és műhelyeket megszüntetni kénytelen, r tönkrejutott kisiparos és kiskereskediőtársadalom számára és a nyomorba sújtott fixfizetésű és lateinerosztály számára. Hálásan köszönöm a t. Ház türelmét, amelylyel mindezek elmondására nekem alkalmat nyújtani seíves volt. Elnök: Takács képviselő urat illeti a szó. Takács Géza: T. Ház! Méltóztassanak nekem r megengedni, hogy százezrek nevében szóvátegyek itt a Házban egy aktuális ügyet, még pedig napirend előtti felszólalás keretében, amire az engedélyt az elnök úr ő nagyméltósága kegyes volt, nekem megadni. (Halljuk! Halljuk!) Fül- és szem tanuja voltam tegnap a villamoson annak, hogy egy öreg vidéki asszonyt a kalauz arra figyelmeztetett, hogy: magának már nem érvényes a jegye, magának már régen le kellett volna szállnia, — mire az a szegény asszony azt mondta, hogy: nem látok, mert a szemüvegemet otthon felejtettem, de különben sem látnám, mert nem jártam az iskolába. — A Beszkárt. t igazgatói és vezetői, akik a térképes jegyet kitalálták, azt gondolták, hogy Budapest lakosságát talán vezérkari tisztekké fogják kiképezni. Tudtommal van vezérkari tiszti iskola, így tehát a szegény emberek fillérein megerősödött Beszkárt. vállalat vezetősége ne akarja a szerencsétlen dolgozó munkásembert kioktatni a vezérkari tiszti tudományra. Végtelenül csodálkozom a t. szociáldemokratapárton. Mindenbe beleavatkozik, mindent kifogásol, ellenben nem emelte fel a szavát az új villamos jegy rendszer ellen, ahol pedig igazán a szegény munkásokról van szó, akik verejtékkel keresik kenyerüket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon helyesen jegyezte meg Vazsonyi János t. képviselőtársam, hogy ez burkolt drágítás. A Beszkárt. vezetősége menjen külföldre és tanuljon ott jegyeket kontrollálni. Amikor künn voltam Rómában, váltottam villamosjegyet és ezzel a jegygyei egy óráig akár Ötvenszer is átszállhattam. Ezt tanulják meg a Beszkárt. vezetői a szegény emberek érdekében. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nem tartottam volna helyesnek, hogy a mi oldalunkról el ne hangozzék a tiltakozás Budapest milliós lakossága nevében öt-hat ember önkényuralma ellen. Kérdem, kié a Beszkárt.? ök igazgatják, de a szegény emberek filléreiből. Hát ne úgy igazgassák, hogy az a szegény ember fizessen rá. Ne a szegény munkások, ne a szegény emberek rovására igazgassák. A gazdag ember nem megy villamoson, ha megy is, nem érzi meg, ha kétszer kell jegyet váltania, de annak a szegény embernek, annak a tisztviselőnek, annak a szegény munkásnak, aki a betevő falatjáért dolgozik, aki azért dolgozik, hogy gyermekeinek, családjának kenyeret tudjon adni, annak bizony számít minden egyes fillér; számít annak a tisztviselőembernek is. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Nem szégyen bevallani, ha tévedett valaki. Ha tévedett az a tanácsnok, aki ezt a térképes jegyrendszert kitalálta, lássa be, vonja vissza a rendeletet egy tollvonással s állítsa vissza a régi jegyrendszert. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, Budapest szegénysége nevében beszélek, amikor arra kérem a t. Háj zat, küzdjön ez ellen a térképes jegy rendszer Î ellen és tegye lehetővé, hogy a régi jegyrendszer állíttassék vissza. (Elénk helyeslés.) A sajtó pártkülönbség nélkül foglalt állást a térképes jegy rendszer ellen, köszönet érte a magyar sajtónak. Mi is pártkülönbség nélkül elítéljük a Bszkrt. veztőségének ezt az intézkedését. (Ügy van! Ügy van!) Méltótzassék megengedni, hogy ezt az alkalmat felhasználjam arra, hogy Büchler József t. képviselőtársamnak, Szeder Ferenc t. képviselőtársam beszéde közben nyilván rendkívül felhevült állapotban tett egy közbeszólására válaszolhassak. (Haljuk! Halljuk!) Mikor Szeder Ferenc igen t. képviselőtársam a bihari eseményeket ecsetelte, Büchler József t. képviselőtársam azt kiáltotta közbe, hogy: «a bihari főispán csirkefogó.» Mojzes János t. képviselőtársam bizonyára szintén nagy felhevülésében — talán nem is ezt akarta mondani — azt mondta, hogy: «Közigazgatási Sobri Jóskák.» Ezt én a leghatározottabban visszautasítom, mert báró Vay László, Bihar vármegye főispánja az az ember, akinek az ajtaja min-