Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

Az országgyűlés képviselőházának 10 eredményiben, hogy az a millió és millió sze­rencsétlen imunkásnép, ma már 'kisgazda, ipa­ros és intellectuel egyaránt micsoda rettene­tes, sötét nyomorúságiba került. Az az idegen azzal, hogy eljön Budapestre és megpillantja ezt a külsőleg szép, cifra, kellemes várost, nem látja meg a nyomorúságot; aki azonban a sta­tisztikának komoly lapjait és fekete számait forgatja, az hitelesen látja, mit eredményezett az ország megcsonkítása és az elzárkózásnak az a politikája, amelynek mi szerencsétlen álodozatai vágytunk. Ez sokkal nagyobb érv, mint száz meg száz ujságcikki, amelyet elhe­lyezünk. Ez azokat, akik mégis felülemelked­nek saját országuk határain — legalább lélek­ben — és akiket összeköt egy nagy nemzetközi szolidaritás, meggyőzi, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Annák sürgetésével, hogy ezt a keretet bővítsük és vegyük fel mindazokat az aktuális kérdésieket, amelyeket laz élet parancsol és amelyeknek megoldása elsőrendű szükségesség, a jelentést tudoimjáisail veszem. Elnök: Van-e még valaki feliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha szólni senki, sem kíván, a vitát bezárom. Darányi államtitkár úr kívánl nyilatkozni. Darányi Kálmán államtitkár: T. Képviselő­hláíz! Az előadló úr olyian részletesen és beha­tóan volt szíves ismertetni az előttünk fekvő jelentést, Ihiogy teljesen fölöslegesnek tartom, hogy én erre szót vesztegessek. Hogy mégis felszólalok, azt csak azért teszem, mert egészen röviden reflektálni kívánok az elhangzott fel­szólalásokra. Kertész igen t. képviselőtársam hiányolja azt, hogy a munkanélkülistatisztika nincs kel­lőleg kidomborítva nálunk. Már a múltkori vita folyamán, amikor ugyancsak szó volt er­ről! a rendkívül fontos kérdésről, voltam bátor a t. Képviselőháznak bejelenteni, hogy a nép­számlálási statisztikai adatok igen értékes ada­lékokat tartalmaznak errevonatkozóan. Felsjzólaló t. képviselőtársam kifogásolta azt, hogy igen soká kerül abba a helyzetbe az ország közvéleménye, hogy tudomásul vehesse ezeket az adatokat és a kormányzat abba a helyzetbe, hogy levonhassa ezekből az adatok­ból azokat a következtetéseket, amelyeket né­zete szerint a kormányzatnak levonni célszerű. Igen t. Képviselőház! A múlt alkalommal voltam bátor már rámutatni arra, — hisz ez nem magyar specialitás — hogy a munkanél­küliség állandóan yáltozó valami, , sí roppant nehéz eltalálni azt az időpontot, amikor úgy lehet megfogni ia kérdést és úgy lehet lerögzí­teni a munkanélküliek számát, hogy ez egy relatíve rövidebb időre is hű képet mutasson; hiszen a szezonok ós más körülmények a mun­kapiacok terén olyan változásokat hoznak létre máról-holnapra is, hogy állandó adatokát szolgáltatni roppant nehéz. (Kabók Lajos: Saj­nos, mindig rosszabb lesz a híelyzet!) Igen értékes ebből a szempontból — s ezt úgy, amint mások, magam is készséggel elis­merem — a szakszervezetek statisztikai adat­gyűjtése, amelyek rendelkezésemre állnak, de természetszerűleg ezek sem adnak hű tükröt az egész országban uralkodó munkanélküliség­ről. Igen nagy nehézséget okoz azonkívül az, hogy rendkívül költséges ez a felvétel, tola a mostani metódus szerint történik!, mert hiszen, igen t. képviselőtársam, aki behatóan foglal­kozik ezzel a kérdéssel, igen jól tudja, hogy ezt jelentkezéshez kötni nem lehet. így nem kap- ' \. ülése 1932 június 14-én, kedden. 11 hatnánk helyes képet, viszont a iházról-házra járás és a leikontrollálás kérdései pedig olyan sok pénzbe kerül és olyan hosszú ideig tart, — hacsak nem alkalmaznak rendkívül sok és tel­jesen megbízható összeírót — hogy az ered­mény bizonyos fokág illuzóriussá válhatik. (Kabók Lajos: Lehet kevés pénzzel is! Béké­ben is inegvolt!} (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nagy köszönettel veszem, t. képviselőtár­sam, ha errevonatkozó lag propozíciót méltózta tik tenni és kijelentem, hogy hajlandó vagyok a Statisztikai Tanács elé utalni a kérdést. Ami a munkaviszály statisztikájának feleslegessé­gét és 'mellőzését illeti, ezt a kérdést is kész­séggel vagyok hajlandó a Statisztikai Tanács elé vinni letárgyalás végett és^ a Statisztikai Tanács esetleg elfogadhatja t._ képviselőtársam­nak azt a nézetét, hogy ez teljesen felesleges és hogy ennek felvételét ma könnyen mellőz­hetjük. Ami az adóstatisztikai illeti, csak rá aka­rok mutatni arra, hogy t éppen az egységespárt részéről történt a költségvetés tárgyalásai so­rán felszólalás, amelyben az adóstatisztika be­állítását a párt részéről meglehetősen nyoma­tékosan kívánták, ezt tehát ne méltóztassék pártpolitikai szempontból kiélezni. Ami a mun­kaidő-statisztikát és a vasárnapi munka sta­tisztikáját, továbbá a nyugdíjasok statisztikai felvételeit illeti, ezek mind olyan kérdések, amelyekkel éppen- annyira fontos, hogy fog­lalkozzunk, mint a mezőgazdasági statisztika kérdésével. Az előbbiek talán könnyebben meg 1­oldiaiatok, az utóbbi azonban olyan tetemes költségbe kerül, hogy addig, amíg a népszám­lálási statisztikai adatok feldolgozva nincsenek, nem lehet költséget beállítani, amellyel ennek a kérdésnek minden részletre kiterjedő hű statiszti­káját meg lehetne csinálni, Mihelyt azonban fel­szabadulnak azok az összegek, amelyek most a népszámlálás iaidatainak feldolgozására le van­tiak kötve, okvetlenül reá fog kerülni a sor erre is. Ami a szellemi szükségmunkásokról tett megjegyzését illeti t- képviselőtársamnak, erre­vonatkozólaíg bejelentem, hogy én! nem vagyok azon a nézeten, hogy ennek az értékét le kel­lene kicsinyelni, valamint aobeli felfogását sem osztom, amellyel a székesfővárosnak e téren kifejtett működését illette, mert hisc&en éppen Budapesten vauinak legnagyobb szambáin szel­lemi szükségmunkások s ezeknek jórészét bi­zony éppen a legnehezebb idlőben tudta foglal­koztatni a főváros. A leghatározottabban vissza kell utasítanom azt a minden alapot nélkülöző vádat, amelyet • a Statisztikai Hivatallal szem­ben méltóztatott ezen a téren felhozni, (Kertész Miklós: Sajnos, nem alap nélkül.) mert hiszen n, Statisztikai Hivatalban kétféle szükségmun­kást alkalmaznak. Először olyanokat, akik oda­haza dolgoznak, s erre többnyire olyanokat vesznek fel, akiknek megbízhatóságát ismerik, mert hiszen ez rendkívül fontos körülmény a statisztikánál. A többiekre nézve, akiket méltóztatott em­líteni, hogy a népszámlálási statisztikánál fog­lalkoztatták őket, megjegyzem, hogy az összes jelentkezőket előzőleg pszichotechnikai vizsgá­latnak vetették alá és iakik a vizsgálatnál meg­feleltek, azokat alkalmazták, azokat pedig, akik nem feleltek meg, természetesen nem alkalmaz­hatták. De vissza kell utasítanom azt a gyanúsí­tást, hogy itt a Statisztikai Hivatal elnöksége

Next

/
Oldalképek
Tartalom